Kocsonyaedit ténykedése nyomán nem mondunk nagyot, ha kijelentjük, egy ingyenes rendezvénnyel nem lehet nagyot bukni Miskolcon. Vonatkozik ez a idei Operafesztiválra is. Jó időben a szabadban ki ne hallgatna szívesen tutti operákat. Idáig tehát nagyon rendben van az Operafesztivál (és felejtsük el gyorsan azt a két nagyon kövér párost, akik valahonnan a múlt századból énekelték a Kékszakállút fizetős előadáson, félház előtt csütörtökön.) De az igazi truváj a kilátó előtt megtartott előadás volt. És egy Bravó Kriza Ákosnak, még ha esetleg nem is ő találta ki, hogy az Avason legyen egy Tosca. Ez a város lassan ötven éve nem tud mit kezdeni ezzel az égbe szaladó beton valamivel (akárcsak az egyetemmel), amiből már évek óta nem látni semmit, mert a fák annyira körbenőtték, miközben valami ismeretlen okból egy gödörbe épült az cucc. Sok mindennel éppen nem próbálkoztak az elmúlt évtizedekben, leszámítva a Panoráma sörözőt, ahol Nagylaki József bandája játszott, és Káli Sanyi bá’ ötletét, hogy színes fénnyel világítsuk ki az elhagyatott tornyot.  Nem is jár ide szinte senki, csak az esténként az olcsó autókban  ügyködő házasságtörők, pedig bárhol a világon egy város nyüzsgő központja lenne, pláne ha még hozzávesszük, hogy 100 borospince van a közelében. (Ezek az élet nagy rejtélyei). Egyszóval érdemes lenne a tegnapi esti előadást megismételni, hátha idekapnának az emberek, és valami értelmes dolog kialakulna ebből. Egy tipp  Ha a szinpad nem olyan terjengős, mint a tegnapi Tosca előadáson, a  közönség dupláját is le lehetne ültetni.