Az előző „sétám” alkalmával Tapolcán jártam, de mielőtt elhagynám, szükségesnek érzem megemlíteni az itt található igen egyedi stílusú „Jézus szíve” Sziklakápolnát, a Brassói utcában. „Ezt a kápolnát 1935-ben szentelték fel. Szabó Pius erdélyi származású esperes (ferencesrendi szerzetes) fedezte fel ezt a tufába vágott két barlangot, amelyet korábban birkaólnak használtak. Megtetszett neki ez a hely, a kilátás és azt javasolta, hogy a Tapolcán üdülők számára alakítsanak ki a barlangból egy kis kápolnát. A barlang belsejét egymásba fonódó vájatok, tagozatok teszik művészivé, a kőzet megjelenését díszesé. A kápolna boltozatos kialakítású főhajója 25 m hosszú, jobb oldalon mellékoltár, bal oldalt a kórus, az előcsarnokban pedig szobrok számára alakítottak ki helyet. A kápolna a 2-ik világháborúban súlyosan megsérült, újjáépítése 1965-ben fejeződött be, majd 1995-ben ismét renoválták. Ekkor készült el a kápolna bejáratát képező székelykapu Szabó Pius emlékére. A kápolna tervezését Menner László miskolci építész készítette”. (forrás: szabad enciklopédia). Ajánlom ezt kápolnát megtekinteni mindazoknak, akiket érdekelnek az építészeti különlegességek
Visszatérve a tapolcai és hejőcsabai „Y” elágazáshoz a Petneházi bérházak után, Hejőcsaba irányában fogom a sétámat folytatni. Ez a mai városrész volt a második település Diósgyőr után, amelyet 1945- ben Miskolchoz csatoltak. Mára már teljesen egybeépült Miskolc városával. A 3-as főút miskolci bevezetőszakasza mentén fekszik, és nevét a területén keresztülfolyó meleg vizű patakról kapta. 1910 óta az akkor még önálló települést egyvágányú villamosjárat kötötte össze Miskolccal. Ez a 2-es számú villamosjárat 1908-ig a Búza tér és a Népkert között közlekedett, majd 1910-ben meghosszabbították a hejőcsabai elágazásig. 1960-ban úgy döntött a városvezetés, hogy az akkor már elkezdett új városrendezési tervek és a közlekedés korszerűsítése alapján nincs tovább szükség erre az egyvágányú vonalra, ezért 1960-ban megszüntették és a síneket is felszedték.
Ennek a városrésznek az északi határában húzódik a MÁV 93-as sz. vasútvonala, amely a volt Diósgyőri Acélművek irányában teljesítette valamikori szolgálatát. 1890-ben cementgyár épült itt, amely ipari tevékenység sok megalapozott ellenérzést, kritikát váltott ki a városlakók részéről, mert a sűrűn lakott környezet szívében helyezkedik el. A Cementgyár két hatalmas tornya ennek a városrésznek a jellegzetessége. A szálló kőpor hosszú évtizedeken át mint fehér hólepel, beterítette az egész környéket. Nagyon egészségtelen és környezetszennyező ipari létesítmény volt. Majd 35-40 éve beszereltek szűrőberendezéseket, amelyek már javítottak a korábbi helyzeten. A tapolcai kőbányából szállították ide a mészkövet feldolgozásra, mely mészkőszállító szalag teljesen átszeli ezt a városrészt. 1994-ben privatizálták ezt a gyárat is, majd a legutóbbi években a svájci érdekeltségű HOLCIM Zrt Hejőcsabai gyára lett. A gyár területén lévő több siló is feleslegesé vált, ezeket robbantással távolították el. De sajnálatos módon mint Miskolcon a legtöbb ipari létesítményeket, gyárakat mind megszüntették és bezárták, így ez év elején ez a cementgyár is hasonló sorsra jutott, bővítve ezzel a munkanélküliek táborát.
Festői környezetben itt található a Gárdonyi Géza Művelődési Ház, amely a régi időkben a Bárczy család kúriája volt. Igen leromlott állagú volt már, de 2007-ben szépen felújították. A 60-as 70-es évek ifjúságának örömére igen sok színvonalas rendezvényt bonyolítottak le itt, neves előadók és együttesek részvételével. Aztán ennek is vége lett, mint annyi más eseménynek. Hejőcsaba legelején található egy igen szép egyedi formájú épület, mely ma már igen elhanyagolt állapotú, a „lábas ház”, amely nemrégen még gyógyszertárként üzemelt. Különlegességként kell még megemlítenem a 18-ik század elejei Sütő János utcai „polgári ház”-at, melyben régebben orvosi rendelő működött, most Szociális Szolgáltató Központ. Hejőcsabán található a miskolci egyetem kihelyezett Egészségügy Kara is. Hejőcsaba és Görömböly mára már egybeépült egykori községek, melyek a városunk külső zöldövezeti területei. Görömbölyt 1950-ben csatolták Miskolchoz.
Hejőcsaba nyugati végéhez csatlakozik a Hejőpark (régi nevén Úttörőpark) családi házas beépítéssel, amely fokozatosan növekszik és határos az Egyetemvárossal.
A Martinkertváros (korábban Martintelep) kertvárosi övezet a belváros és Szirma község között. Ez a városrész igen dinamikusan fejlődik, itt adva van a lehetőség városunk zöldövezeti lakóparkjának a bővülésére. Ez a településrész, lakótelep a 19-ik század folyamán kiépült vasúti pálya mellett fekszik, amelynek fontos észak-magyarországi csomópontja lett Miskolc. A vasút alkalmazottainak a számára lett kijelölve, a neve ennek a személynek az emlékét, nevét őrzi, aki egykor a terület birtokosa volt. Mára természetesen a telep jellege teljesen megváltozott, valóban kertváros lett, amit a régi Martintelep névnek az újjal való felcserélése is indokolttá teszi. Ezek a területek Miskolcnak azok a részei, amik megtartották a múltuk jellegzetességeit is, és ezeken a területeken adva van a város további kertvárosi növekedése is.
Következő sétám helyszínei a Soltész Nagy Kálmán, Szilágy Dezső, Bajcsy Zsilinszky utcák, Zsolcai kapu, József Attila utca és Tiszai Pályaudvar lesznek. Ha kedvük lesz tartsanak majd akkor is velem. Nosztalgikus séta a régi Miskolcon. (21.)
Előző sétáim leírásait megtalálják a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog