Ma Selyemréti Strandfürdő a neve. Olvasni szinte minden nap a fürdő felújításáról. Most a helyi politika kereszttüzében van a strand. Azt látni, hogy nagy szállítókocsik jönnek mennek visznek darukat, etc. De én most nem ezzel szeretnék foglalkozni.
Ma is inkább ide járok úszni, mint az egyetemi uszodába. Nem azért mert jobb, hanem mert kevesebben vannak. Néhány éve úszóbérletem is volt és minden reggel jártam úszni. Na akkor sokan jártak még, mert nem volt kész az új uszoda. Ez az időszak késő ősztől tavaszig volt. Úszás után hétvégén meg átmentünk a melegvízesbe hátra. Mindenki tudja, aki járt télen, hogy milyen érzés volt a hidegben átslisszolni a melegvízes medence innenső széléig. Aztán ott ledobni a törülközőt és beleereszkedni a melegvízbe, ami mindig gőzölgött a hidegben. Ködben meg egész misztikus volt a piskóta alakú medence. Úszás után jól kitágult a tüdőm és így több levegő fért bele, így könnyebben tudtam lebegni a vízen. Az volt a legjobb, amikor a téli csendben csak lebegtünk a víz felszínén és néztük az eget. Időnként belesüllyedtünk a vízbe, mert a hasunk fázott… aztán újra lebegtünk és beszélgettünk, majd lassan elevickéltünk a dögönyig, ami ennek a strandnak az egyik erőssége volt. A dögönyözőből, már nem tudom négy, öt vagy hat volt, szinte mindig volt alatta valaki. Ott a sekély vízben vártunk a sorunkra, mint a fókák a tengerparton. Aztán valaki megunta és odébb állt. Bár nem volt mindegy melyik dögönyöző alá álltunk vagy ültünk, mert különböző erősségű volt a víz. Én azt szerettem, ami erősebb sugarú volt. Annak a víznek az ereje tényleg kivitte a rosszat belőlünk és egy felfrissült és nyugodt ember távozott a vízből ugyanazzal a lassú evickélős módszerel, mint ahogy odaérkezett. Néha hó is volt és különös pikantériát adott a téli fürdőzésnek. De az az idő elmúlt. Akivel akkor jártam a strandra, már nem él.
Remélem az új strandon is hasonló jó dolgok lesznek és szeretni fogom a Selyemrétit