Mit szólsz azokhoz a körlevelekhez, amelyek zsidóként aposztrofálnak?- A jelzőt nem tartom pontosnak, mert ezt szerintem egyetlen normális ember sem állította. Én 11 éve kezdtem az aktív politizálást a nemzeti oldalon, 2003 óta vagyok a Jobbik tagja és az elmúlt 6 évben a párt országos alelnöke voltam. Nem emlékszem olyan politikai  megmozdulásomra amelyre valaki is azt mondta volna, hogy ez hazaárulás lenne vagy nem a magyarság érdekét szolgálná. Gyermekkorom óta nemzeti, keresztyén neveltetésben részesültem. Édesapám fafaragó népi iparművész, aki rengeteg fejfát, emlékművet, tulipános ládát faragott. Kicsi gyerekkorom óta ismerem a magyar népi motívumokat, az úgynevezett rendszerváltás után az első adandó lehetőséget megragadva református gimnáziumba írattak és a diplomámat is református egyetemen szereztem. Magyarul nem hinném, hogy bárki is jogos alappal kételkedhetne az én politikai tevékenységem őszinte magyarság iránti elkötelezettségében. Nem azt tartom valódi vízválasztónak, hogy ki a legtisztább fajú magyar, mert sohasem az számított a Kárpát-medencében, hogy ki a színtiszta magyar eredetű személy, hanem hogy ki hogyan viszonyul a magyarság ügyéhez. A magyarság mindig vállalást jelentett és nem valami faji felsőbbrendűséget. Viszonylag kevés azon embereknek a száma Magyarországon, akiknek nincsen egyáltalán román, szlovák, szerb, német, ruszin, zsidó, bunyevác, bolgár, lengyel… stb. elődje. Számomra nemrégen derült ki, hogy vannak a felmenőim között zsidó származású emberek is. Hát ez aztán a nagy story.

– Milyen volt szembesülni azzal, hogy a felmenőid között voltak zsidók is?

– Nem egy jobbikos politikust lezsidóztak már az elmúlt években. Gondoljunk csak például Posta Imre őrültségeire. Még Vona Gáborról is megjelentettek különböző hamisítványokat. Ezek után én elengedtem a fülem mellett az ilyen kijelentéseket. Azt már megtudtam 2011 decemberében, hogy a nagymamámat egy gyermektelen vidéki zsidó házaspár nevelte fel. Ezt én meg is írtam a „Hiszek Magyarország Feltámadásában” című könyvem önéletrajzi részében. Majd az országos tisztújítás után jöttek azok a körlevelek, amelyek különböző anyakönyvi kivonatok fényképeivel kívánták bizonyítani, hogy nekem zsidó felmenőim is voltak. Ezzel sem az volt a probléma, hogy igaz -e vagy sem, hanem ocsmány módon volt tálalva és tele volt amúgy is hazugságokkal. Na de ezek után több telefont is kaptam, és azt kérdezték, hogy igazak lehetnek -e ezek a bizonyítékok? Pár nap múlva utánajártam a dolgoknak és kiderült az, amiről a szüleimnek sem volt előtte tudomása: vannak zsidó származású felmenőim is. Azonban egyáltalán nem abban a formában, ahogy ez a lejárató körlevelekben szerepelt. A többi felmenőimhez hasonlóan nekik is tisztes állásuk volt. Volt köztük cipész, gazdatiszt, molnár, tehát teljesen átlagos emberek voltak, akik nagyrészt asszimilálódtak. Ez egyáltalán nem volt ritka, 100 évvel ezelőtt Magyarországon egymillió zsidó élt, akik magyarnak vallották magukat, és nem lehet azt mondani, hogy mindegyikőjükkel gond lett volna. Nem mondom azt, hogy nem döbbentettek meg ezek az új információk, valószínűleg még jó időnek kell eltelnie, hogy leülepedjenek bennem a történések.

– Mit szólnak ehhez a jobbikos tagtársaid, aki finoman szólva is szkeptikusan állnak a zsidóság kérdésköréhez?

– Nagyon sok jobbikos barátommal, harcostársammal beszéltem erről a személyemet érintő kérdésről és nem igazán érdekelte őket érdemben. Persze most ez jó kis csamcsognivaló, de két dologban biztos vagyok. Egyrészt én ugyanaz a Szegedi Csanád vagyok, mint aki voltam eddig is, még a zsidóságról alkotott véleményem sem változott meg. A „Hiszek Magyarország Feltámadásában” című könyvemben van egy olyan fejezet, hogy „zsidókérdés”, ahol több oldalon kifejtem a gondolataimat ezzel a témakörrel kapcsolatban és a leírtakkal maximálisan azonosulok természetesen ezek után is. Az én célom, hogy a Jobbik minél jobb eredményt érjen el és ezzel a magyarság sorsa az épülés felé forduljon. Másrészt viszont van egy alappillérünk, amely úgy szól, hogy az „igazság szabaddá tesz” ezért és emberi okokból sem fogom egyik felmenőmet sem megtagadni senki kedvéért sem. Én a nagymamámat úgy szeretem ahogy van, lehetne tőlem akár afrikai menekült is. Ezt az egész dolgot őszintén elmondtam a hétvégén a megyei küldötteknek is még a megválasztásom előtt, hogy ennek tudatában hozhassák meg a döntésüket-írja a barikad.hu