Adószakértők évek óta hangoztatott  álláspontját erősítette meg csütörtöki döntésében az Európai Bíróság, amely kimondta: jogsértő a magyar adóhatóság eddigi áfa-ellenőrzési gyakorlata. Nem tagadható meg ugyanis az áfalevonási jog arra hivatkozva, hogy a revizorok szabálytalanságot találtak a beszállítónál.

 

Erre csak akkor lenne joga a NAV-nak, ha bizonyítja, hogy az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy adócsalásban vesz részt.

A magyar adóhatóság az adólevonási jog gyakorlásának engedélyezéséhez a beszállítónál is vizsgálja az ügyletet. Ha a beszállító valamilyen szabálytalanságot követett el (például nem fizette meg az értékesítés után az áfát, nem adott be adóbevallást vagy nem rendelkezett bejelentett szakképzett személyzettel a teljesítés időszakában), akkor az adólevonási jogot a magyar adóhatóság arra való hivatkozással tagadta meg több ízben, hogy az ügylet nem teljesülhetett a számlán feltüntetett módon, következésképpen a számla fiktív – magyarázza Hegedüs Sándor, az RSM-DTM adópartnere.

Ezen logika mentén vállalkozások tömkelegénél tagadta meg az adóhatóság az elmúlt években a forgalmi adó levonását, ráadásul a jogosulatlanul visszaigényelt áfaösszegre 50 százalékos adóbírságot és késedelmi pótlékot is kirótt. Az Európai Bíróság előtt zajló perekben érintett egyik cég, a Mahagében Kft. akácrönköket szerzett be. Az akácrönkök értékesítője ugyan az áfát rendben megfizette az értékesítés után, azonban a nála lefolytatott vizsgálat során a rönkök eredetét nem tudta a beszerzésükről szóló számlával igazolni. Az adóhatóság ezért megtagadta az értékesítés során felszámított áfa levonását a Mahagében Kft.-nek, mert megítélése szerint a beszállító az ügyletet a számlán megjelölt módon megvalósítani nem tudta, hiszen a rönkökkel nem rendelkezhetett.

A társaság a Baranya Megyei Bírósághoz fordult jogorvoslatért. A bíróságnak kétségei voltak afelől, hogy a levonási jog megtagadható kizárólag azon az alapon, hogy a számla kibocsátója a könyvelésében nem tüntette fel az érintett áruk beszerzését, és hogy tehergépjármű hiányában nem volt lehetősége azok szállítására, amennyiben elismerte e szállítások teljesítését, és adóbevallási, illetve adófizetési kötelezettségének eleget tett. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogvita elbírálása az uniós jog értelmezésétől függ, ezért felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatalt kért az Európai Bíróságtól.

A másik ügyben Dávid Péter építőipari vállalkozó volt a panaszos fél. Az adóhatóság az ellenőrzés során megállapította, hogy az árvízvédelmi munkálatok során építési munkát végző fővállalkozó alvállalkozói követtek el több szabálytalanságot, illetve volt olyan alvállalkozó, amelyik már nem volt fellelhető az ellenőrzéskor. A magyar adóhatóság ugyan nem vonta kétségbe, hogy a kérdéses árvízvédelmi munkákat ténylegesen elvégezték, azt viszont vitatta, hogy azt az alvállalkozók az általuk kibocsátott számlákon feltüntetett módon teljesítették. E számlákról az adóellenőrök megállapították, hogy azok nem a teljesítés valós körülményeit tükrözik, ezért fiktívek, így adólevonási jog nem alapítható rájuk – foglalja össze az EB döntését Hegedüs Sándor.

A vállalkozó a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bírósághoz fordult arra hivatkozva, hogy kellő körültekintéssel járt el. Meggyőződött ugyanis arról, hogy a gazdasági esemény ténylegesen megvalósult, és a számlakibocsátó adóalanyiságát is ellenőrizte. Az ügy érdekessége, hogy már a megyei bíróság is azt az álláspontot képviselte, hogy az érintett vállalkozót nem terheli objektív felelősség az általa befogadott számlák kapcsán, a számlakibocsátó oldalán fellelhető mulasztás esetén nem lehet tőle elvárni, hogy bizonyítsa, kellő körültekintéssel járt el.

Lényegében ugyanezt fogalmazta meg ítéletétben az Európai Bíróság is. A testület kimondta: az adóhatóság általános jelleggel nem követelheti meg a vállalkozástól, hogy ellenőrizze:a korábban teljesített ügyletekkel kapcsolatban nem történt szabálytalanság vagy csalás. Az adóhatóság feladata ugyanis az adóalanyoknál az ahhoz szükséges ellenőrzések elvégzése, hogy felderítse az adóval kapcsolatos szabálytalanságokat, illetve csalásokat, valamint hogy az azokat elkövető adóalanyokkal szemben szankciókat alkalmazzon. Vagyis az adóhatóság nem háríthatja át saját ellenőrzési kötelezettségét az adóalanyokra, és nem tagadhatja meg tőlük a levonási jog gyakorlását.

Az érintett ügyekben az EB megállapította, hogy a nemzeti bíróságok által szolgáltatott információk alapján a levonási jog alapjául szolgáló ügyleteket ténylegesen teljesítették, és a vonatkozó számlák az irányelvben megkövetelt valamennyi információt tartalmazzák, így a levonási jog nem tagadható meg az adóalanyoktól. Az Európai Bíróság ítélete szerint tehát a magyar adóhatóság nem az uniós irányelvnek megfelelően járt el olyankor, amikor a beszállító által elkövetett szabálytalanságok miatt a beszerző adóalanyt büntette annak az érdemi vizsgálata nélkül, hogy az tud(hat)ott-e az esetleges szabálytalanságokról.

Az évek óta tartó joggyakorlat miatt az ítélet újabb lavinát indíthat el – véli Hegedüs Sándor. Minden olyan cég kérheti adólevonási jogának utólagos érvényesítését, amelynek az áfalevonási jogát az említett okokra hivatkozva tagadta meg az adóhatóság. A visszamenőleges érvényesítéshez a bírósági ítéletre hivatkozva felügyeleti ellenőrzést kell kérni az adóhatóságtól. A tanácsadó ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az érintett cégeknek érdemes átgondolniuk a kérdéses ügyletek minden részletét, hiszen az adóhatóság mindenképpen vizsgálatot fog lefolytatni a vitatott összeg kiutalása előtt.

Angyal József oklveles adószakértő felhívja a figyelmet arra, hogy csak azok az adózók kérhetnek felügyeleti ellenőrzést, amelyeknek jogerős adóhatósági határozattal lezárt ügyük van, de nem fordultak bírósághoz, illetve azok, amelyekkel szemben még zajlik az adóvizsgálat. Azokban az ügyekben, amelyekben bíróság, vagy akár a Legfelsőbb Bíróság (vagy utódszerve a Kúria) elmarasztaló ítéletet hozott, perújítást lehet kérni. A perújításban is az EB ítéletére kell hivatkozni, amely új ténynek, körülményenk számít, amelynek ismeretében az adott ügyben más ítélet születhetett volna.

Az adószakértő hangsúlyozza, hogy a 2008-tól hatályos magyar áfatörvény is egyértelműen meghatározza: az adólevonási jog tárgyi feltétele, hogy az adózó rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla. Ez azt jelenti, hogy csak abban az esetben korlátozható az áfa levonási jog, ha a számla fiktív ügyletet takar. Emellett létezik egy 2002-es PM- (pénzügyminisztériumi) irányelv, amelyik a Legfelsőbb Bíróság (utódszerve a Kúria) döntéseire alapozva pontosan meghatározza, mikor számít fiktívnek egy számla. Ezt az irányelvet nem hajlandó alkalmazni az adóhatóság arra hivatkozva, hogy az még a régi áfatörvényre vonatkozik, holott egy számla fiktív voltának semmi köze nincs ahhoz, hogy mikori az áfatörvény.

Ugyanakkor az adóhatóság ítéleteiben előszeretettel hivatkozik a már hatályon kívül helyezett, régi áfatörvényre, amely még azt mondta ki, hogy az előzetesen felszámítható adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható az áfalevonási jog, illetve azt is tartalmazta, hogy a vevőként feltüntetett adóalanynak kellő körültekintéssel kellett eljárnia. Csakhogy ezek a rendelkezések nem kerültek bele a 2008-tól hatályos jogszabályba – mutat rá az ellenőrzési gyakorlat anomáliáira Angyal József. Az adószakértő szerint az Európai Bíróság döntése csak megerősíti a magyar jogszabályokban is egyértelműen megfogalmazottakat, vagyis azt, hogy fiktív áfahiányt állapít meg az adóhatóság, ha nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy a számla fiktív a jelenleg is hatályban lévő, 7003/2002. PM-irányelv alapján.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a jogerős magyar bírósági ítéletek ismeretében alakítja majd ki álláspontját a vitatott áfa-levonásokról – közölte a hatóság az MTI-vel. A NAV értelmezése szerint az Európai Bíróság a nemzeti bíróságok által feltett kérdésre adott választ, és nem hozott döntést a konkrét ügyekben.

Angyal József szerint az adóhatóság időnyerésre játszik, ahelyett, hogy elismerné, hibás gyakorlatot folytatott. Úgy tűnik, mintha azt feltételezné, hogy az EB döntésével ellentétesen ítélkeznek majd a magyar bíróságok. Logikátlan és ésszerűtlen lenne ez a lépés, mivel a két bíróság azért kérte ki Brüsszel véleményét, mert nem tudott önállóan dönteni. Ráadásul azzal megsértenék az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) pontját is, amely szerint:

„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

Ha a magyar bíróságok az EB döntésével ellentétesen határoznának, akkor az ügyek visszakerülnének Brüsszelbe, ahol borítékolható, hogy ismét elvérezne az adóhatóság. Az érintett adózókat viszont megfosztanák a magyar bíróságok az ésszerű határidőn belüli döntés alkotmányos jogától.