A Soltész Nagy Kálmán utcán tovább sétálva a Szinva patak innenső oldalán igen lerobbant állapotban, jelenleg időszakban tudomásom szerint egy Bútorház található. Ezt megelőzően nemrégen diszkóként, előtte hosszú ideig üresen, de a múltban egészen a 70-es évek végéig? egy filmszínház üzemelt Fáklya mozi néven. Ebben az időben Miskolcon még igen sok filmszínház volt található, de sorra megszűntek a nézettség hiánya és a modern világ hasonló jellegű (otthoni videó lejátszók, DVD lejátszók, stb) konkurens kínálatai miatt. Ifjúkorom ártatlan és izgalmas randevúinak helyszíne volt ez a hangulatos, bár már akkor is eléggé elhanyagolt állapotú mozi. De akkoriban még az ifjúság randevúinak a helyszínei többnyire a mozik voltak, ahol a sötétben a huncut próbálkozások egy átölelésre, majd az első csókok bája tette kedvessé, és egy életre emlékezetessé ezeket a fiatalkori mozilátogatásokat.
A Szinva hídon áthaladva elérkezem régi középiskolámhoz, a mai nevén Andrássy Gyula Gépipari Műszaki Középiskolához. Amikor még én koptattam ennek az iskolának a padjait a hatvanas évek közepéig, az akkori neve még Zalka Máté Gépipari Technikum volt. A gyermekkortól az ifjú felnőttkor eléréséig meghatározó időszaka volt ez az életünknek, amikor is mi a diákok 18 évesen „éretté” váltunk, majd utána véglegesen elbúcsúztunk egymástól és nekikezdtünk a nagybetűs ÉLETNEK. Sok szép emlékem van ezekből az évekből, az iskolabálok amikor is még természetes volt a „gardedám”, azaz a szülői kíséret a lányok mellé. Szépen elegánsan voltunk felöltözve úgy a fiúk, mint a lányok, megadva a tiszteletet ennek az eseménynek. A kiváló iskola zenekar, amely az akkori idők világfelforgató angol és amerikai slágereit tudta már játszani, és az akkori divatos twist táncot, amelyet kifulladásig, órákon át izzadva a hőségtől táncoltuk. A sokszor gyötrelmes felelések emléke, amikor is nem voltunk kellőképpen felkészülve arra az órára, az igen izgalmas és néha keserves műhelygyakorlatok, és a végén az érettségi vizsga megtétele, amely esemény még ma is álmaimban verejtékezve, időnként előtörnek. A kiváló tanáraink emléke: Paray Ágoston és felesége Márta néni, (Róluk, az Ő emlékükre külön írtam egy blogot, amelyet megtalálnak az írásaim között), Komlóssy Imre tanár úr, bűbájos már akkor is idős mérnöktanáraink, és hosszú volna felsorolni, mert mindannyiukat örökre a szívembe zártam. Akiknek a nagy többsége sajnos már egy másik dimenzióban „tanít” tovább.
A Bajcsy Zsilinszky utcai kereszteződéshez érve szemben a másik oldalon a Soltész Nagy Kálmán utca 7 szám alatt, a Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola található. A régi és a mostani időben is ez volt a neve, mert ez esetben nem volt szükségszerű a névváltozás. Diákkori emlékeim között szerepel, hogy a két iskola között az óraközi szünetekben nagy nevetések közt az ablakokban lógva, újainkkal betűt formálva jeleztünk, írtunk, egymásnak. Rendkívül izgalmas élmények voltak ezek is. Az utca végén a Zsolcai-kapuban szembetaláljuk magunkat az egykori Rudolf gyalogsági laktanyával. A kapubejárata előtt régen a „Tizeshonvéd” szobra volt látható, amelyet 1976-ban lebontottak és most a Tizeshonvéd utcán található a Szent Anna templom mellett. És most elértünk e hosszú Soltész Nagy Kálmán utca végére, amely becsatlakozik a Zsolcai-kapuba.
Visszatérve a Bajcsy Zsilinszky utcára a Szinva-park Bevásárlóközpontig, innen folytatom a sétámat visszafelé a Baross Gábor utca irányába. A Katalin-köz bejárata mellett volt található az ötvenes évek elejéig az OTI, azaz a mai MISEK Rendelőintézet elődje, majd utána a helyén tevékenykedett a Grúbi Dávid Bőr és Nemi-beteg Gondozó Intézet. Kicsivel távolabb a mai Gépipari Műszaki Középiskolával szemben épült a 60-as évek végén egy modern székház, amelynek egyik felét az Észak-Magyarország Napilap és a Déli Hírlap Szerkesztősége foglalta el, hátsó udvarán a Borsodi Nyomdával. A székház másik felében pedig a Borsod-megyei Tanácsi Tervező Iroda volt található, ahol is az érettségim után a dolgozó éveimet megkezdtem. Ez a Tervező Iroda városunk egyik igen hatékony, és részben a miskolci városfejlesztés szempontjából is kiemelkedő terveket is készített, de főleg inkább a megyére vonatkoztatva. Ezek az intézmények ma már nem léteznek.
Továbbhaladva a Bajcsy Zsilinszky utcán a Selyemréti lakótelepre, ahol is a múltban a háború előtti években még kukoricaföldek voltak, majd a háború után az 50-es években intenzív építkezés kezdődött ennek a lakótelepnek a kiépítésével. Itt halad át a villamos pálya és a közlekedési út fölött a Gömöri Pályaudvar felől érkező vonatok vasúti felüljáró hídja, amely alatt ha elmegyünk a Bajcsy Zsilinszky utca 33 szám alatt találkozunk a Petőfi Sándor Fiúkollégiummal, amely intézmény funkciója a korábbi években is hasonló volt. Közvetlenül mellette található a Szent István Római Katolikus Templom, amelyet 1943-ban szenteltek fel és modernista jellegű stílusban épült. Az utca végén jobb oldalon találhatjuk a Selyemréti Strandfürdőt,( korábbi nevein: Villanytelepi Strandot, majd Augusztus 20. Strandot), amely jelen időszakban 2011 őszétől felújítási, nagyszabású fejlesztési és bővítési munkálatok alatt áll, de a strand beígért idei augusztusi átadása már erős kétségeket hordoz magában. Ez a strand az 50-es és 60-as években is már a belváros igen kedvelt és mindég zsúfolásig telt fürdője volt. Aztán szükségszerűvé váltak a korszerűsítések, és jelenleg városunk e népszerű strandja a tapolcaival együtt hiánycikknek számítanak a nyári időszakban. Egyedül a Diósgyőri Strand és Várfürdő az, amely betölti a funkcióját.
Következő sétámat a Zsolcai-kapu, József Attila utca és környékén fogom folytatni, ha kedvük lesz tartsanak majd akkor is velem. Előző sétáim helyszíneinek leírásait elolvashatják a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog
A fotó a romboláson kívül mit illusztrál, mert egyik helyszínnek sem felel meg?