A Zsolcai-kapu jelenünkben már egy igen forgalmas főútvonal Felsőzsolca irányából a 3-as főközlekedési út lüktető forgalmával. A Búza térnél beton terelő falakkal, korlátokkal, gyalogos aluljárókkal kivédve a zsúfolt jármű és gyalogos közlekedést. Az utca megjelenése nem sokat változott a régi 50-60 évvel ezelőtti hangulatához, kivételt képezve a közlekedés megújulása, modernizálása és a Gömöri felüljáró megépítése. A felüljáróig az utca mindkét oldalán végig sok apró üzlet található, amelyek a régebbi időkben is léteztek, csupán profilváltás lett sokuknál eszközölve. Az utca jobb oldalán a Soltész Nagy Kálmán utcai kereszteződés előtt található a Borsod megyei Rendőr-Főkapitányság épülete, amely a háború után időszakban kezdte meg a hivatali ténykedését. Szemben a Rendőr- Főkapitánysággal a Hatvanötösök utca 2 szám alatt volt található a Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság, amely 2007-től megszűnt. Funkciója továbbra is megmaradt, de a 2002 óta a már nem létező kötelező sorkatonai szolgálat megszűnésével, a Kelet Magyarországi Parancsnokságok szolnoki székhellyel tömörültek egybe. Megalakult az önkéntességi elven alapuló hivatásos és szerződéses jogviszonyra épülő Magyar Honvédség. Sok fiatal férfi örömére, hisz már nincs az akarom – nem akarom bevonulás kötelezettsége.
A Zsolcai-kapu és a Bajcsy Zsilinszky utca által határolt telken volt az István malom 7 szintes, 5 emeletes épülete, amely közel 1000 m2 alapterületű volt, de sajnos 1972-ben leégett és a fele a tűz martalékává vált. Hatalmas máglyaként égett, hosszú órákig küzdöttek a lánglovagok a tűz megfékezésével. A megmaradt rész tovább üzemelt, de a rendszerváltás után a későbbiekben többségi osztrák tulajdonba került, majd 2011 tavaszán megszüntették a Tiszapalkonyai új, modern malom megépítése után, és véglegesen bezárták ezt is, mint annyi minden más ipari létesítményt is a városunkban.
De az udvarán lévő monumentális beton gabonasilók városunk több pontjáról is jól látható, kimagasló építmények.
A Gömöri felüljárót 1971- ben építették, amelyre igen nagy szükség volt már akkor, mert a Gömöri pályaudvarról közlekedő vonatok ezen az útszakaszon haladnak át keresztirányba, ezért akkor még szükségszerű volt a sorompó alkalmazása, amely hosszú ideig várakoztatta a Zsolcai -kapu teljes forgalmát, mindkét irányból. Ez naponta nagyon sokszor előfordult és akkor, akár 10-15 percig is állt a forgalom.
A Zsolcai-kapu befejeződik a Gömöri pályaudvarnál, amely ” Miskolc kisebbik pályaudvara. 1898-99-ben építették és Gömör vármegyéről nevezték el. Összekötötte a várost Gömör szénbányáival. Az épület olasz neoreneszánsz stílusú. A pályaudvari épület a 19-ik századforduló Miskolcának egyik legszebb, és ma is Magyarország egyik, építészeti szempontból legelegánsabb pályaudvari épülete. 1989-ben műemlékké nyilvánították, de ennek ellenére nagyon elhanyagolt és rossz állagú. Amikor még a 20-ik század elején megvolt ezen a részen is a villamos közlekedés, akkor itt is megállt a villamos”. (forrás: szabad enciklopédia).
Balról a Gömöri felüljáró alatti területen több kisebb ipari telep, lerakatok, raktárépületek találhatók, a másik oldalon pedig a selyemréti magas házak emelkednek ki. Ez az útszakasz már a József Attila utca, mely környékkel szintén nem büszkélkedhet a városunk. Sok elhanyagolt, lerobbant lakóépület rondítja ezt a városrészt is. Jobb oldalon a Latabár Endre u 1 sz. alatt található a Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola. Továbbhaladva a Baross Gábor utca és a Zsigmondy Vilmos utca sarkán lévő toronyházban volt megszűnéséig az Északterv miskolci Tervező Irodája, amely városunk térképének átrajzolásában és a kiviteli tervek megálmodásában a vezető szerepet töltötte be. Rajzasztalain nagyon sok értékes és exkluzív tervek születtek, melyeknek nagy része meg is valósult.
A József Attila utcán továbbhaladva a rendszerváltás előtti időkben sok vállalat volt itt található, építőipari vállalatok és stb, amelyek ma már szintén nem léteznek, hisz az állami beruházások is megszűntek. És most elérkeztünk városunk egy másik szégyenfoltjához a Szondi telephez. „Az első világháború idején a Szondi Tüzérségi Ezred laktanyája mellé többezres befogadóképességű fabarakk kórházat építettek, ezeket a barakk kórtermeket a háború után lakásokká alakították a város szegényei számára és a falakat fokozatosan kőfalra cserélték. A telep északi oldalán a Vay úton a Felvidékről érkezett menekülteknek kőházat építettek, ez lett a Vay, a későbbi József Attila negyed. A Szondi majd a Vay telep is a két világháború között zsúfolt szegénynegyedé vált és ez maradt 45 után is. 2008-ra a házak jó részét lebontották elsősorban a József Attila telepet és a Szondi telep nagy részét is. A megmaradt pár lakásban a félig lebontott házakban a méter magas törmelék és szemét között élnek az emberek”. (forrás: Beszélő). A rendszerváltás idejére erre a nyomornegyedre is az elcigányosodás lett a jellemző. Többek között erről a megszűnt Szondi telepről költöztették be a „fészekrakó” program keretén belül a cigányokat a város több pontjára, legfőképpen az Avas-dél 2-es ütem panellakásaiba.
Sétámat folytatva említést teszek a József Attila utca jobb oldali területén valaha itt üzemelő Fonodáról, amely szintén sok dolgozónak adott kenyeret, de mint ahogy az ipar többi ága, több éve már ez is holttá lett nyilvánítva. Megszűnt a miskolci Húskombinát is, de tudomásom szerint a Hűtőház talán még üzemel.
És most egy kényes témát érintek a Szinva utcán valaha kijelölt vigalmi negyedről. Magyarországon Miskolc városa volt az egyetlen és első, aki egyáltalán kijelölt egy területet ilyen célra. De nem sokáig tudott működni az ott élő lakosság érthető felháborodása és tiltakozása miatt. Végül is jelenleg ez is egy legálisnak mondható tevékenység, és amióta a világ létezik ez a „szakma” mindég virágzott. Ezek az örömlányok ma már szinte ellepik a belváros egész területét, gátlástalan ajánlkozásaikkal, kihívó viselkedésükkel, öltözeteikkel, tekintet nélkül a közelben lévő iskolákra és óvodákra. Aki idegen megérkezik a Tiszai pályaudvarra, onnan kijőve a Kandó Kálmán térre, első élményei közé fog tartozni városunk örömlányokból álló kínálata. Megszégyenítő és szomorú véleményalkotás fogja érinteni ebben is a városunkat. De megtaláljuk őket a Soltész Nagy Kálmán utca sarkán a két középiskola előtt is sétálgatni, vagy a Szinva-park bevásárlóközpont előtt, vagyis szinte az egész belváros területén. Ebben az esetben valóban elfogadhatóbb lenne, ha újból megnyithatnák a nyilvános-házakat mint a háború előtti időkben, mert ott legalább nem lennének szem előtt, és orvosilag is ellenőrzöttek lennének, nem is beszélve az adófizetői kötelezettségükről. Még mindég ez lenne a kulturáltabb megoldás. Sokan elítélik az ilyen intézményeket, de ha tetszik, ha nem, erre a „szakmára” igény van, és ezt a témát nem lehet a szőnyeg alá seperni. De mivel Magyarország is aláírta a New York-i egyezményt, ezért nem legalizálható a nyilvános házak működése.
A József Attila utca vége felé a felsőzsolcai elágazás előtt található jobb oldalról a METRO áruház, majdnem szemben vele a bal oldalon pedig az Auchan hipermarketja, mely multicégek behálózzák már a jelenünkben az egész világot. A Sajó folyó hídján átkelve találkozunk a Csorba teleppel, amely az 1974-es árvíz által lerombolódott. És a Csorba tó (kavicsbánya mesterséges tava), mely sok miskolci által kedvelt, a természetbeni fürdőzés lehetőségével.
Végezetül még visszatérek az előző írásomból kimaradt, a Selyemréti Stranddal szembeni Baross Gábor utcai volt Tüzér laktanya helyszínére. Ezen a területen a rendszerváltás előtt nagyon sok vállalat, irodák, raktárak üzemeltek, amelyek nagy része a jelenben már szintén nem létezik. Természetesen a helyüket más profilú egységek használják, de sok az üresen álló kiadásra szánt helyiség, mint jellemzően városunk sok más területén is. Mai sétámat itt befejeztem, a következő sétám helyszínei a Besenyői utca és környéke, a Zsarnaitelep, és a miskolci Sportrepülőtér lesznek.
Ha kedvük tartja, tartsanak majd akkor is velem. Korábbi írásaim helyszíneinek a leírásait megtalálják a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog