A boszorkányok nemi életéről nem sokat tudunk meg a mesékből. A magyar nyelv történetében azonban összefonódik a közösülésre használt vulgáris szavunk, illetve a boszorkányok eredete.
Bizonyára sokban felmerült már a kérdés, hogy honnan származik a közösülésre alkalmazott vulgáris szavunk, a baszik. Nos, a nyelvtudomány számára ez a kérdés nem annyira rejtélyes, tudjuk, hogy valamelyik ótörök nyelvből származik – a török nyelvekben széltében-hosszában előfordul, de ‘nyom’ jelentésben. A magyarhoz hasonló jelentésben csak a Kaukázusban beszélt török nyelveben, a karacsájban fordul elő, de ott e jelentés a magyartól függetlenül alakult ki. Hasonló jelentésben előfordul még egy tatár népdalban is, de itt alkalmi jelentésváltozásról van szó. Az efféle jelentésváltozások nem ritkák: a finn painaa ‘nyom’ a szlengben szintén ‘közösül’ jelentésben használatos. Arra, hogy a közösülés elnevezése a közösülés során végzett valamilyen mozdulat elnevezéséből származik, a magyarból jó példa a dug. A baszik esetében a magyarban az eredeti jelentés már nem fedezhető fel, de fel kell tételeznünk, hogy a szó még az általános ‘nyom’ jelentésben került be a magyarba.
De mi köze mindennek a boszorkányokhoz? A magyar mitológiában a boszorkányoknak nem sok közük van a nemiséghez vagy a szexualitáshoz, sőt, alakjuk sokkal inkább visszataszító, mint erotikus. Nos, a magyarázat itt is egyszerű. A boszorkányban ugyanaz a bas- [basz] török tő van meg, mint a baszikban. A török basïrqan (kb. [baszirkan] eredetileg kb. azt jelentette, hogy ‘nyomó’ – azaz olyan lidércet, mely álmában megnyomta az embert, gyötrő álmokat hozott rá (vö. lidércnyomás). Ez csak később vált a népmesék gonosz öregasszonyává, vagy éppen a gyógyító és rontó képességekkel felruházott személy elnevezésévé. A magyarhoz hasonló, ‘varázserővel rendelkező gonosz nő’ jelentésben a török nyelvek közül egyedül az üzbégben használatos (természetesen szintén a magyartól függetlenül), máshol inkább csak igeként ‘lidércnyomása van’ jelentésben fordul elő. Rokon nyelveink közül megvan még az udmurtban (бастурган [baszturgan]), ahol csuvas jövevényszó, jelentése ‘házi manó, kobold, lidércnyomás’.
A fiatal boszorkány (Forrás: Wikimedia Commons / Antoine Wiertz)
A magyar boszorkány több környező nyelvbe is bekerült, így a szlovákba, az ukránba és a románba is. A boszorka alak vagy magyar újítás, vagy a szlovákban ment végbe a változás, és a magyar alak ennek visszakölcsönzése. Nyelvjárásokban előfordul a boszor alak is, ez a boszorkából jött létre elvonással, a nyelvhasználók kicsinyítő képzőnek értelmezték a -ka elemet.