Balogh Gábor, a Barikád publicistájának Facebook-bejegyzése:
Hát, akkor szólaljunk meg. Ha máshol nem lehet, akkor itt a Facebookon. Mert nem lehet hallgatni. Mert éveken át megszólaltam sokkal kisebb súlyú ügyekben is. Mert írtam Csanád könyvébe is – és akkor még azt hittem, az igazat. És Ti, nagyon sokan hittetek nekem, hitelt adtatok a szavaimnak. És megosztottátok, továbbadtátok ezeket a szavakat, ezzel közösséget vállaltatok velem és a mondanivalómmal. Ha én hazudtam volna – akkor Benneteket is hazugságba rántalak. Hát, ezért nem hazudtam én soha. Hát, ezért kell mindig, minden körülmények közt igazat mondania annak, akinek a legkisebb hitele is van mások előtt.
Erről és csak erről szólt Most Szegedi Csanád ügye. És ezért nincsen már magyarázat. Nincsen mentség, sem mentő körülmények. Én magam lelkes – és épp ezért nem mindig népszerű – hirdetője voltam a nemzeti oldalon a sokszor céltalan csakazértis vakmerőséggel szemben a bátor, és megalkuvást nem ismerő, de megfontolt, kiérlelt döntéseknek. Ezt a döntést viszont alaposan megfontolta és kiérlelte – maga az élet, a sors, a Jóisten, vagy bárhogyan is hívjuk a nagy Rendezőt, mindennek az eredőjét és a célját. Aki adott nekünk józan észt – de adott nekünk lelket is. A kettő sokszor viaskodik bennünk. De azért többnyire jó hozzánk a Mindenható és a legfontosabb útkereszteződéseinkben ugyanarra mutat az ész és a lélek iránytűje is.
Ez a helyzet most is. Ama bizonyos felvételt mindenki ismeri, ahogyan annak előzményeit is. Azok közé tartoztam, akik feltétel nélkül kiálltak Szegedi Csanád mellett, mikor fény derült arra, amit közülünk senki nem válogathat meg – az őseire. Nem írom le azt az álszent hazugságot, hogy engem nem érdekel egy ember származása, mert ez egyszerűen nem volna igaz. Mindannyiunkat érdekel. Nem csak a radikális, de ama „polgárinak” nevezett jobboldalon is – csak ők legfeljebb a kocsmaasztal fölött összehajolva mernek pár feles után erről sugdolózni. Akikről pedig susmorognak – nos, őket érdekli a legjobban.
Ugyanakkor hiszem, és a mai napig vallom is: aki letett a nemzet asztalára annyit, mint Csanád, annak a teljesítményét nem negligálhatja az, hogy ki volt a nagyapja, nagyanyja. A felmenők etnikuma, vallása, de még esetleges bűneik sem vehetik el a szemünkben egy ember becsületét. Azt csak ő maga teheti meg. És Csanád pontosan ezt tette ama ködös 2010-es őszi napon azon a borsodi tanyán.
Ahol megtudott valamit, amiről az óta nem mondott igazat. (Nekem sem, amikor együtt dolgoztunk a könyvén.) Amiről most azt állítja, nem hitte el – de, hát, ha így volt, akkor miért nem borította rá az asztalt arra a hitvány fegyvercsempészre, akivel magára valamit adó ember egy légtérben sem tartózkodik tartósan? Nem borította. Ehelyett alkudozott vele, pénzt ajánlott neki a hallgatásáért, vagy ki tudja miért. És, ha még a sajátját kínálta volna…De ő „támogatást” ígért – közpénzből. A mi pénzünkből, ami akkor is a miénk, ha Brüsszelbe viszik ki innen, és nekünk magunknak is úgy kell pályáznunk rá, ha részesülni akarunk belőle. Akkor is, ha tudjuk, hogy a gátlástalan, mohó uniós bürokraták amúgy is zsebre teszik. Csakhogy nem azért küldtük oda Csanádot, hogy helyettük ő tegye zsebre, vagy kínálja fel másnak – hanem, hogy használják már végre arra, amire szánták, amilyen jogcímen Magyarország azt oda tagdíjként befizette. S ezek között biztosan nem találhatunk olyat, hogy „fegyvercsempészek hallgatási pénze”.
Nincs, hát mentség – ez a lélek parancsoló szava. Az észé pedig ennél is egyszerűbb és szigorúbb: a Jobbik, ha élni és létezni akar, el kell magát határolnia ettől az egész orrfacsaróan bűzlő ügytől. Ez a párt nem titokzatos háttérerők milliárdjaiból jött létre, minden tőkéje a hitelessége. Hatalmas vagyon ez – de mindig csak kölcsönbe van, és a feltételei ezer IMF diktátumnál is szigorúbbak: bármit is mér ki a sors, mindig tisztának és őszintének kell maradni.
Szegedi Csanád nélkül ma nem lenne Jobbik. Ezt jól jegyezze meg mindenki, aki az elmúlt hetekben habzó szájjal gyűlölködött ellene. De ezek után meg Szegedi Csanáddal együtt nem lehet Jobbik – ezt meg neki kell végig gondolnia.
Csanád, ne légy eszköz azoknak a kezében, akik örömmel rombolnák földig, amit Nélküled nem tudtunk volna felépíteni! Ha ragaszkodsz ahhoz, amit valójában már el is vesztettél – mindent magaddal rántasz, amit hosszú esztendők kínkeserves munkájával együtt létrehoztunk.
Hiszem, nagyon szeretném hinni, hogy jól fogsz dönteni…
Barátod, aki még szeretne a barátod maradni:
Gábor
(Mandiner – Facebook)
Balogh Gábor, a Barikád publicistájának Facebook-bejegyzése