A Tetemvár közvetlenül a Petőfi tér mögötti domboldal a Deszkatemplom mellett. „A 17-ik század végén pestis járvány tizedelte meg Miskolc lakosait. Az addig használt temetők kevésnekbizonyultak, ezért az áldozatok többségét az akkori városon kívül ezen a dombon tömegsírba hantolták el. A köznyelv előbb a Csontvár, később a Tetemvár nevet illesztette emeszomorú emléket idéző helyszínre”. (forrás: szabad enciklopédia). A Petőfi térről egy kissé meredeken emelkedő domboldalon jutunk fel a Tetemvár felső-sorra, majd a domb alsóbb részén a Tetemvár közép-sor és közvetlenül a Szentpéteri kapu fölötti részt pedig Tetemvár alsó-sornak hívják. „A 20-ik század első felében a miskolci polgárok társadalmi életében nagy szerepet játszottak a tetemvári pincék.
A pincék fölé épített borházak a városi iparosok és kereskedők második otthonai voltak. Majd a század második felében a régi pincék külseje fokozatosan átalakult és számos borházat alakítottak át lakás céljára, amely építmények alapozás és szigetelés nélküliek. A rendszerváltás után az olcsó lakhatás miatt a pincesorokat a társadalmi együttélési normákat be nem tartó, bűnöző életvitelű népcsoport tagjai tömegesen lepték el. A többé kevésbé megőrzött pincesor a végső pusztulásuk elé néz. Az újonnan betelepülők borházakat tesznek a föld színével egyenlővé napok alatt vandál pusztítással, az utcán folyik a kiöntött szennyvíz, szemét, kosz lep el mindent, a közbiztonság nulla, a lopások és betörések mindennaposak”. (forrás: ismeretlen). Ezeket a pincesorokat az évszázadok alatt fokozatosan alakították ki, de a jelenünkben ezt a több száz éven át megőrzött hangulatos vidéket nagyon rövid idő alatt gettóvá süllyesztették le. Csak ismételni tudom önmagam, mint annyi helyen ezt már leírtam más helyszíneknél is, mindez a belváros szívében! De legyen ez akár a város bármely más területein is, mint ahogy sajnos ez létezik is, ott is mindez felháborító.
Mivel a Jókai lakótelephez viszonylag közel élek és ha arra járok a boltba bevásárolni, van szerencsém látni a bandákba verődő, ott csatangoló embereket, akiknek a céljaik csak sejthetőek. Közel egy éve egy őszi este úgy 9 óra tájékán (már sötét volt) taxival tértem haza egy vendégségből. A taxi befordult a Deszka temető előtti útra (ezen az útvonalon vitt hazáig), majd pár méter megtétele után amit mi a taxissal már előre láttunk, az út közepén kb.15 cigány férfi állt. Így a taxis kénytelen volt megállni. Ezek a férfiak csak úgy „brahiból”, de nem akartak minket továbbengedni. Elállták az utat nevetések és nagy ordibálások közepette sörösüvegekkel a kezükben konokul szembenéztek velünk. Majd a taxis szép szavakkal kérte őket, hogy miért nem engedtek el fiúk? mi a baj? Úgy 3-4 perc eltelte után a győztesek gúnyos vigyorával, hogy ők uralták akkor és ott a helyzetet, nagy nehezen félreálltak. Mit is lehetne már erre mondani? Akár még rosszabb helyzet is kialakulhatott volna. Akik a Tetemváron élnek még tisztességes magyar emberek, azoknak az élete maga a pokol. De sajnos, ez már szinte a város nagy részére jellemző, mert mindenütt megtalálhatóak.
Azt gondolom, hogy ez a helyzet már akkora társadalmi katasztrófává nőtte ki magát, hogy valamilyen törvényes kereteken belül, de megálljt kéne már végre parancsolni! Sorra telepednek be tömegestől Ózdról és számtalan más helyekről is, mert városunkat látják erre igen alkalmas helynek?? De miért??? – ez elgondolkoztató. Szerintem a legelfogadhatóbb humánus megoldás az lehetne, hogy a város egyik külső területén a legelsők között erre koncentrálva!!, egy szociális lakótelepet kellene létrehozni a számukra és odatelepíteni őket. Mint pld. a 60-as – 70-es években nagyon okosan, számos községben a falú szélén építették meg az úgynevezett „CS” lakásokat (csökkentett értékű) a cigány lakosok számára, ami végül is sikeresnek volt ítélhető. Sokkal emberibb körülmények közt élhetnének ott ők is, és ami a lényeg egymás között. Nincsen pénze a városnak sajnos ezt tudjuk, de erre esetleg pályázatokat megcélozni, vagy magánbefektetőket belevonni, de valamilyen megoldást keresni. Nem volna szabad továbberőltetni azt, ami nem megy, azaz két különböző kultúrát ütköztetni, amelynek a végeredménye csak a gyűlölködés és a bosszú. Ki lehet jelenteni, hogy a jelenünkben már majdnem polgárháborús állapotok uralkodnak.
Mert ők soha nem fognak beilleszkedni a mi általunk létrehozott társadalmi formába, mert az ő gondolkodásmódjuk, értékrendjük és életvitelük eget verően más. Nem igaz, hogy az integrálódás a megoldás ebben az esetben. Ennek cáfolatát bőven tapasztalhatjuk napjainkban. Az EU által is állandóan hangoztatott és elítélendőnek meghatározott diszkriminációt a mi esetünkben már nem volna szabad csak alapjaiban értelmezni, mert a példák súlyosan ellentmondanak mindezeknek. De vegyünk példát a nyugati civilizációból úgy Európában mint az USA-ban, a nagyvárosokban külön negyedekben élnek elkülönülve a kínaiak, az arabok, az olaszok, és stb. mert csak együtt és egymás között érzik jól magukat!! Minden faj és minden nemzet a saját kultúráját akarja élni, és ezt engedni kell nekik! Mert ez a helyes járható út, és ez a fajta elkülönülés ott már nagyon régen bevált.
De meg kéne erről kérdezni a cigány lakosságot is, biztos hogy nagy többségükben ők is egyetértenének ezzel. Ezen a számukra épített szociális lakótelepen olyan munkavégzési lehetőségeket biztosítani a számukra, amikhez ők jól értenek, majd hozzásegíteni őket ahhoz, hogy az általuk termelt értékek eladásra is kerülhessenek. Vállalkozást létre hozni erre a célra, amely ezeket a termékeket árúba bocsátanák. Így ők is munka által rendszeres jövedelemhez juthatnának, amelyre mindég hivatkoznak, hogy azért kényszerülnek lopásra, rablásra, mert számukra nincs biztosítva a munkalehetőség és ezáltal nem tudnak megélni.
Ezzel a lehetőséggel fenn is tudnák magukat tartani anyagi értelemben, ki-ki saját szorgalma alapján és ezáltal nem kényszerülnének a segélyre. Például a vályogvetést (vályogtégla), amely jelenünkben a reneszánszát éli, az egyik legjobb hőszigetelési adottsággal ellátott építőipari termék. Nagy felvevőpiaca lenne, ez biztos.
Vagy mindez „álom, álom, édes álom”??? Félek, hogy igen! De véleményem szerint mégis ez volna a legemberibb megoldás, de már nagyon nagyon gyorsan, mert ez a helyzet rövid időn belül még nagyobb katasztrófává fogja kinőni magát. Teljesen le fogják amortizálni, szétzúzni, tönkretenni a város több száz év óta megőrzött és újonnan létrehozott értékeit, a magyar családok az életük folyamán tisztességes munkájuk által megszerzett magánvagyonkáit vandál módon elpusztítják, szétlopják, és mindezeken kívül a lakosság jó részét szó szerint félelembe tartják. Természetesen nem az én feladatom és jogom ezt a kényes kérdést a helyére tenni és megoldásokat keresni. De én is és a többi miskolci lakos is akik itt élünk, szeretjük a városunkat, féltjük a jelenét és a jövőjét is, nagyon szeretnénk ha valamilyen bölcs és nagyon gyors megoldás születne ebben a kérdésben, mert ez így már nem mehet tovább!!!
A Jókai lakótelep, mint panelházas beépítés azért mondható sikeresebbnek a többi paneles lakótelepnél, mert itt már valóban törekedtek arra, hogy ne egy betondzsungelt hozzanak létre, hanem kis zöld parkokkal tagolták meg a folytonosságot. Így sokkal élhetőbb terület alakult ki. Ez volt az utolsó előtti lakótelep építés állami beruházásként a 80-as évek közepén. Ezt követte még a Szeles utcai, azután befejeződött mindenfajta államilag finanszírozott lakótelep építése. Ezen a lakótelepen találkozhatunk a Miskolci Szimfonikusok Zenekarának a Székhelyével a Fábián utca 6/A szám alatt, amely a régi Fábián malom épületében székel. Ezt a régi malom épületet korszerűen átalakították erre a célra, amely igencsak egyedinek mondható, a lakótelep megszületésével közel azonos időben. „A zenekar 1963-ban alakult meg és máig a város, sőt a térség zenei életének a reprezentánsa. 2008-ban megyei Príma díjas lett és 2012 májusától a zenekart hivatalosan is a Nemzeti Kategóriába sorolták”. (forrás: szabad enciklopédia). Korábban itt székelt még szintén ebben az épületben a Miskolci Csodamalom Bábszínház is, amely az elmúlt években a Kossuth utcára költözött. A Miskolci Szimfonikusok a városunk büszkesége, akik úgy országosan, mint nemzetközileg is méltó elismerést könyvelhetnek el maguknak. Akik itt élnek ezen a lakótelepen azok gyakran találkozhatnak a „munkahelyükre” igyekvő zenészekkel, hátukon vagy a kezükben cipelt néha igen terjedelmes hangszereikkel. Gyakran hallani az épületből kiszűrődő finom hangzású szimfonikus műveket, amelyet a zenészek akkor éppen gyakorolnak.
A mai sétámat itt most befejeztem, a legközelebbi barangolásom a Szeles utca és környéke lesz, majd a Jókai lakótelep utáni városrész következik, de ezek után Miskolcot már csak nyugati irányban követve. Ha kedvük lesz tartsanak majd akkor is velem. Előző sétáim helyszíneinek leírásait megtalálhatják a blognevemen.(28-ik folytatás).
Folytatása következik.
ok.ildi. blog