Fohászkodtam – kedves cigány  kollégáim miatt, van közöttük riporter,
biztonsági ember, takarító. Naponta találkozom velük, tisztelem őket,
s borzalmas még belegondolni is, hogy Bándy Kata kiontott vére rájuk
is fröccsenhet.

 

Péntek László a gyilkos. És cigány.

Azért kell mindenképpen kimondanunk ezt, mert mások majd el akarják
hallgatni. És minden hallgatás azok malmára hajtja a vizet, akik
polgárháborút akarnak.

Ezért kell nekünk kimondanunk: az a gyilkos állat cigány volt. És nem
valami szexuálisan aberrált pszichopata. Nem holmi Csikatilo, az „X
polgártárs”, nem Hasfelmetsző Jack, nem. Péntek László egy
munkanélküli cigány csupán, akinek van nője, aki középső ujját
felemelve pózol a saját Facebook oldalán – akiről egyetlen mondandó
üvölt a fényképeit nézegetve: „Itt vagyok, cigány vagyok, tehettek
nekem egy szívességet!”

Valahogy ez szokott üvölteni ezekről.

Ilyen arckifejezéssel, ilyen metakommunikációval szoktak ácsorogni
utcákon, aluljáróban, falvak kellős közepén. Ilyen pofát vágnak,
miközben ütnek, rabolnak, ölnek. Odafönt a Zemplén egyik kicsi
falujában mesélte nekem egy öregasszony: rendszeresen arra ébred
éjszaka, hogy a cigányok bent vannak a konyhájában, szedik össze és
viszik, ami mozdítható. Kicsike élelmet, még megmaradt, ócska, de
azért használható háztartási eszközöket. – Tudja, olyankor összehúzom
magam az ágyban. Ha csendben vagyok, talán az életem megmarad…

Ezt mesélte az öregasszony.

Nem tettem bele a filmembe, mert féltem attól, mi lesz, ha mindez
megjelenik. Féltettem az ott maradó öregasszonyt, s féltem a
„jogvédők” hisztériájától. Ha úgy tetszik, hát hazudtam, mert
elhallgattam a valóság egy apró, ám annál jellemzőbb és iszonyatosabb
részletét. Hiszen gyűjtöttem már parazsat a fejemre, éppen eleget…

Meghurcoltak a Cozma-gyilkosság után írt cikkem miatt, meghurcoltak
tévéműsoraim miatt, s egy idő után belefárad ám az ember.

Belefáradtam.

Ezért nem mutattam be azt sem, ahogy a Bódva völgyének egyik falujában
az a legnagyobb problémája a cigányoknak, hogy leszedték a
templomtoronyba vivő falépcsőt, most meg nem tudnak felmenni, hogy
ellopják a harangot.

Nem mutattam be, pedig ez is Magyarország.

Ezen a Magyarországon emberek százezreinek, sőt, millióinak
meghatározó élménye, hogy a velük együtt élő cigányok meglopják,
megverik, megalázzák, megölik őket.

Ezzel pedig most már szembe kell nézni. Őszintén, és kertelés nélkül.

Mindenféle ostoba, hazug, álszent „jogvédelem” és felelősség elhárítás
nélkül. Mert az senkinek sem jó. Az csak árt. Árt a többségnek, és
leginkább a cigányok velünk élő és tisztességes részének árt.

Cozma meggyilkolása és két társának megnyomorítása után Mohácsi
Viktória azt bírta mondani, hogy egy szokványos kocsmai verekedésről
van szó, és Cozma provokálta a cigányokat. Mohácsi Viktória többet
ártott ezzel a két mondatával a saját fajtájának, mint amennyit
akárhány gárdista ártani tudna.

Most nagyon nem kellene megszólalnia egyik „jogvédőnek” sem,
kiderítve, hogy igazából Bándy Kata tehet a sorsáról. Miképpen nagyon
nem kellene megszólalniuk azoknak sem, akik ilyenkor az „irtsunk ki
minden cigányt” jelszóban látják a megoldást.

De mondani mégis muszáj valamit. Mert nem nézhetünk félre
illedelmesen, fintorogva, mintha kutyapiszkot fedeztünk volna fel a
bálteremben.

Mindenekelőtt meg kellene szólalniuk a cigányoknak. Ideje lenne a
bocsánatkérésnek, ideje lenne a szembenézésnek önmagukkal. A nyomor, a
szegénység, a kilátástalanság ugyanis nem mentség semmire. Ha majd
mentség lesz, akkor eljött a Mad Max világa. És akkor majd tényleg nem
kell semmit sem mondani. Akkor elég lesz lőni…

Mentősöket, tanárokat verni, mindent ellopni, öregasszonyokat
kirabolni és agyonverni, felfegyverkezve diszkóba menni, ott
mindenkibe belekötni, majd ölni, a haldokló segítségére sietőket
megszúrni, fejbe rúgni – és igen: Bándy Katát megkínozni,
megerőszakolni, kirabolni és megölni, csak azért, mert „gádzsi”, s
mert éppen arra járt: ez nem tolerálható. Ha a cigány közösség nem lel
valami megoldást, hogy kiirtsa ezt a mentalitást saját fajtájából,
akkor ki kell mondani: lehetetlen velük együtt élni.

Ez a tét most.

S nem mellesleg mondjuk ki bátran: hiába uszítanak idióta gazemberek a
rendőrség ellen, a rendőrök az utóbbi időben kiváló munkát végeztek. A
maffiózók, korrupt rendőrök letartóztatásával mintha elindult volna a
rendteremtés abban az „államgépben”, ami Gyurcsányék és a szocialisták
nyolc éve alatt fertelmes bűzt árasztva szétrohadt. Az pedig, hogy
Bándy Kata gyilkosa egy hét alatt rendőrkézre került, szintúgy nagyon
rendben van.

Amúgy pedig nincsen rendben semmi sem.

Ideje, hogy a Csak a szél című propagandafilm után elkészüljön a Csak
a csend című mű is. Falvaink ágyban rettegő, néma öregasszonyairól. És
az űrről, amit Bándy Kata és meggyilkolt, meggyalázott társai hagytak
maguk után.

Ideje az őszinte szónak. Mert gyűlnek a viharfelhők, honfitársaim,
cigányok és magyarok, akik félitek a Jóistent…

Bayer Zsolt.