A németeknek miért sikerült szembenézniük a múltjukkal, és nekünk, magyaroknak, miért nem? Szita Szabolcs történész, a Páva utcai holokauszt-emlékközpont ügyvezető igazgatója szerint a felelősség vállalása olyan kérdés, amellyel Trianon óta nem tudunk megbirkózni. Gondolni se merünk rá, hogy az elhibázott nemzetiségi politikánk, történelmi mulasztásaink is hozzájárulhattak az ország kétharmadának elvesztéséhez.- Kezdjük a forró témával: mennyi esélyt lát arra, hogy Csatáry László volt kassai gettóparancsnokot bíróság elé állítják Magyarországon, és elítélik háborús bűnök miatt?
– Bízom benne, hogy így lesz. Tudom, a vádakat bizonyítani kell. Annyit elmondhatok, hogy a történészek megtették a magukét, rengeteg dokumentumot és adatot gyűjtöttek össze ellene. A többi a jogászokon múlik. Persze a védelem még sokáig húzhatja az időt. Annak idején a náci főbűnösök is próbálták eljátszani, hogy ők csak parancsot teljesítettek, apró fogaskerekek voltak a gépezetben. Szerintem Csatáry László sem fog egérutat nyerni.
– Emlékszem, ön is előadást tartott azon a konferencián, amely arról szólt, hogyan kellene tanítani a holokausztot az iskolákban, és az ismeretek átadásán túl hogyan lehet empátiát ébreszteni a fiatalokban. Ennek lassacskán tíz éve. Ahogy elnézem, azóta csak visszafejlődtünk. Mivel magyarázza a kudarcot?
– Kudarcról túlzás lenne beszélni. Nemrég kiképeztünk közel húsz szakembert, aki a tanártársakat felkészíti a már bevált, sikeres oktatási modellek alkalmazására.
– Csepp a tengerben.
– Ez igaz, de a holokauszt emléknapjáról továbbra is minden évben megemlékeznek az iskolákban.
– Csak a hatása nem látszik.
– Nézze, nekünk nincs lehetőségünk arra, hogy országos programokat indítsunk. A helyi aktivitás pedig nagyon változó. Vannak városok – ilyen Miskolc vagy Pécs –, ahol sokat tesznek azért, hogy minél inkább ápolják az elhurcolt zsidóság emlékét, és vannak olyanok, Debrecen vagy például Veszprém, ahol szinte semmi sem történik.
– Központi akaratra lenne szükség?
– Feltétlenül.
nol.hu