„Kezdő újságíróként azt hittem, a demokrácia hiánya miatt nem lehet leírni bizonyos igaz, ám kényes dolgokat. De ha egyszer többpártrendszer és szabadság lesz, gondoltam, akkor Szegeden újra három-négy versengő napilap jelenik meg, amennyit Móra Ferenc idejében még eltartott egy magyar nagyváros. Kiderült azonban, hogy az igazság nem versenyképes. A megyei napilapok monopolhelyzete megmaradt, noha azóta egyértelművé vált: nem az a legfőbb céljuk, hogy sokoldalúan informálják olvasóikat, hanem hogy minél nagyobb profitot szerezzenek az őket működtető médiabirodalmaknak. Ami szórakoztató, többnyire nem esik egybe azzal, ami fontos. A bulvár viszont nyereséges. Ami nem a bulváré és a profitérdeké – az a politikáé. Ami a politikáé, az valamelyik politikai oldalé – az igazságnak csak az egyik része fér ott el.
Az online újság olcsóbb, mint a nyomtatott – nem kell hozzá nyomda, papír és terjesztés – ám az igazság fogyaszthatóvá tételét még e csökkentett költség sem képes
kitermelni. Amint a Borsod megyei Eszakhirnok.hu történetéből kiderül, egy különben pártsemleges hírportált azért kell »nem mindig kifinomult stílusban« szerkeszteni, mert »kifinomult stílusban« kevesebben olvasnák, ezért kevesebbet is hirdetnének benne. E portálnak az a szlogenje, hogy »Hír az, amit eltitkolnak, a többi hirdetés«, a kommentek pedig azzal a felszólítással kezdődnek, hogy hozzászólni regisztráció nélkül is lehet. Talán az is igazi hír lenne, amit az Eszakhirnok.hu hirdetői titkolnak. A regisztrációnélküliség pedig felhívás arra, hogy komment címén bármit tegyenek föl a honlapra, mert minél vadabbak a hozzászólások, annál több látogatót vonzanak.”