Nem maradhatott el az 1952-es cikkből a sztahanovisták dicsőítése sem. Ők az új munkás-ideálképet testesítették meg, persze a pártlap nem szólt arról, hogy fantasztikus teljesítményeiket általában úgy érték el, hogy több segítő dolgozott a kezük alá. Természetesen az efféle sztahanovista teljesítmények nemcsak a hatékonyságot tekintve voltak vitathatók (hiszen a segítők addig nem végezték a saját munkájukat), hanem azért is, mert a gyorsaság gyakran a minőség rovására ment.
De nézzük, kik voltak az élmunkások, sztahanovisták Borsodban ekkor: „Az alkotmány itt, a Bükk alján is új erő forrásává vált és olyan hősöket szül, mint a diósgyőri Kugler Lajos, vagy Kerekes Antal, a kazincbarcikai Szabó Antal, Lukács Rezső, mint Juhász Mátyás, aki 180 százalékos átlagteljesítéssel harcol azért, hogy minél előbb acélt adjon az országnak az ózdi II. kohó. Itt lesz a kiállításon azoknak a nagyszerű embereknek képe, akik fáradságot nem ismerő hősies munkával segítették a terv győzelmét.”
Kugler Lajos – akit Tóth Eszter Zsófia, Horváth Sándor és Majtényi György történészek munkaversenyekkel kapcsolatos adatbázisa szerint a Szabad Nép kilenc alkalommal említett meg cikkekben 1948-1953 között – 1951-ben a Kossuth-díj ezüst fokozatát kapta meg hengerészként. Kugler csak a második leggyakrabban dicsért sztahanovista a megyében, az ózdi Margóczi István olvasztárról ugyanis tíz cikkben is megemlékeztek. Kugler kilenc említésével viszont holtversenyben áll Bunda János hejőcsabai áccsal a Szabad Nép-adatbázis gyakorisági listáján.
Az 1952-es cikk végül így zárul: „Augusztus 20-án, amikor megnyílik a kiállítás, vonatok, autóbuszok, teherautók viszik Ózdra a megye minden részéből a dolgozókat. A bányák, a gyárak munkásai, a sajómenti földek művelői, itt, a Vasas-kultúrotthon termeiben még jobban megtanulják majd, mit jelent a dolgozó nép alkotmánya, hogyan válnak betűi élő valósággá Borsodban, hazánknak ezen a szép, gazdag vidékén.”