Még néhány hétig tart a nyár. Ez az  idei egy kicsit rövidebb volt, mint a korábbiak, vagy legalábbis úgy tűnt. Sok élmény ért, jó és volt néhány rossz is. Megtapasztaltam az emberi szolidaritást, a bajbajutott emberek kiszolgáltatottságát, a biztosítók pofátlanságát. Megerősödött a nyár alatt magyarságtudatom. Olyan helyeken jártam, ahol az emberek azon képességei kerülnek előtérbe, amit a városiak nem használnak.
Azt is láttam, hogy a turista, ha nyaralni megy a digitális kamera és fényképező mellett, már valamilyen internet használatra alkalmas számítógépet, okostelefont is visz magával. Internet, wifi és térerő a mobiltelefon használatához szinte mindenhol van. Nem tudunk úgy elbújni a világ elől, hogy ne érnének utól telefonon valamilyen reklámajánlattal.
A foci EB után végre volt kiért szurkolni a londoni Olimpián. Sok magyar sikert láthattam én is. Volt nem várt öröm és néhány csalódás is. Igazán örültem, hogy annyi kevésbé favorizált sportágban lettek sikeresek az olimpikonok. Kalapácsvetés, vívás, torna,… A magyar sporttámogatás is megváltozott. Lett néhány kiemelt sportág. Remélem előbb-utóbb érződik majd az eredményeken is a több pénz. Debrecen büszke bajnokára, olimpikonjára, Miskolcnak nincs most. Miskolcnak egyetlen igazi bajnoka volt emlékeim szerint, a birkózó Repka Attila. Lehet, hogy még megéljük, hogy újra lesz egyszer, akinek a teljesítménye előtt mi miskolciak megint kalapot emelünk. Addig meg csak szorgosan!