Az Orbán Viktor miniszterelnök által egy  hónappal ezelőtt felavatott gyártósornál akár hússzor nagyobb értékű beruházásmixre is esélyes lehetett volna a Coca-Cola magyarországi egysége, ha a kabinet nem döntött volna az unortodox gazdaságpolitikai lépések mellett a Napi Gazdaság szerint.
Eső után köpönyeg – röviden így értékelhető az, hogy Orbán Viktor kormányfő immár igyekszik békejobbot nyújtani a multiknak írja a Napi Gazdaság. A miniszterelnök egy hónapja a Coca-Cola HBC Magyarország Kft. dunaharaszti gyárában tett gesztust: ő avatta fel hazánk legnagyobb kapacitású, fémdobozos üdítőitalokat előállító gyártósorát, illetve stratégiai partnerségi megállapodást írt alá a kormány nevében a társasággal.
Orbán nem sokkal a csipszadó ellentmondást nem tűrő bevezetése után látványosan kedvesebb volt a külföldi multival, azaz nem csak hogy ott volt a megnyitón, de kifejtette, hogy valójában a külföldi cégekkel nem akarunk mi feltétlenül harcolni. Egyszerűen csak az van, hogy vannak jó külföldiek és rossz külföldiek.

 

Mindez azonban megkésett lépésnek tűnik, az üdítőital-gyártó hazai egysége akár 40 milliárd forintnyi beruházásra is esélyes lehetett volna. Összehasonlításul: a cég eddig mintegy 100 milliárd forintot fordított magyarországi gyártókapacitásának kialakítására és fejlesztésére.
Rosszkor jött a csipszadó
A hazai egység jól jöhetett volna ki a Coca-Cola európai üzemei között zajló átszervezésből, ráadásul a dunaharaszti gyárat eleve úgy alakították ki, hogy alkalmas legyen a rugalmas bővítésre. A terveket azonban az új különadó, a népegészségügyi termékadó és a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika keresztülhúzta, a végül megvalósult kétmilliárd forintos projektet pedig bonyolultabb lett volna leállítani, mint befejezni.
Igaz, a szerény bővítés ahhoz képest jó eredménynek számít, hogy akár a hazai gyártás felszámolása is felmerülhetett volna.
Van mit sajnálni
A potenciális beruházások közül a legnagyobb tételt az jelentette volna, ha az ausztriai gyártást egy az egyben sikerült volna Magyarországra áthelyezni, amivel rendszerszinten is megtakarítást érhetett volna el a csoport. Végül – persze az osztrák egység lobbitevékenységének is köszönhetően – az ausztriai Römerquelle-üzemet bővítették ki és oda költöztették a teljes gyártósort.
Ennél kisebb, a végül megvalósult, 0,33 literes aludobozokat töltő sorhoz képest azonban így is hatszor nagyobb beruházás lett volna, ha egy teljesen új, úgynevezett aszeptikus töltősort (is) üzembe helyeznek Dunaharasztiban. Ezt, a gyümölcsleveket, szénsavmentes üdítőket, jeges teákat palackozó berendezést végül a bukaresti egység kapta meg. A lap informáiói szerint a hivatalos álláspont azzal indokolja Bukarest helyzetbe hozását, hogy az ott gyártott termékek régiós forgalmának 60 százalékát a román piac adná.
A korábbi tervekben szerepelt az is, hogy Szerbiából hozna gyártást a magyarországi üzembe a cég, ám ezt a feladatot a horvátországi egység nyerte el.