Szegény anyámmal egy párszor megfordultunk a miskolci zálogházban     ok.ildi.blog

A belvárosban folytatom tovább a sétámat a Városháztér után kezdődő Hunyadi utcán. Ez a városrész egészen a mai Malomszög – Kis Hunyad utcai kereszteződésig megtartotta régi hangulatát, azaz nem sok mindenben változott. Régi típusú, masszív, szép formájú városi épületek a jellemzőek erre a negyedre. A 12 szám alatt szépen felújítva egy emeletes épülettel találkozunk un. Petró Ház néven, amelyben élt és a magánpraxisát is ebben a házban folytatta Petró  Sándor a híres miskolci orvos, aki ismert műgyűjtő volt, 1977-ben bekövetkezett haláláig. „Végrendelete szerint a nagyon értékes magángyűjteményét Miskolc városára hagyta. A képgyűjtemény amelynek az a jellegzetessége, hogy a hazai képzőművészet 300 éves történetét mutatja be, a vidéki múzeumok közül egyetlenként. A leghíresebb magyar festők munkái közül több is az ő tulajdonát képezte. A festményeken kívül szobrok, jelentős miniatúrák, ezüsttárgyak, és szőnyeggyűjtemény is a hagyaték tárgyát képezik. A kiválóan felszerelt magánrendelőjében folytatott praxisa által befolyt összeg biztosította a gyűjtőmunkájához az anyagi bázist. Jelenleg itt működik a Miskolci Galéria egyik intézménye, a Petró Ház néven ismert kiállítóhely, amely 1998-tól Szalay Lajos képzőművész rajzaiból rendezett állandó kiállításnak is helyet ad”. (forrás: részben, szabad enciklopédia).

 

A 20-as éveim közepén, amikor drága anyám egyik pillanatról a másikra a kezeim között meghalt, olyan megrázkódtatás ért, hogy egy jó év múlva (addig mindennap lejátszódott előttem ez a tragédia), mai nevén un. pánikbeteg lettem, orvostól – orvosig jártam mert örökös halálfélelmem volt, mindenféle betegség tüneteit észleltem, szenvedtem is tőlük, vagyis bebeszéltem magamnak a különböző betegségeket. A sok orvos után akiket rendszeresen felkerestem, ők egyöntetűen mind azt mondták, hogy „higgye el, önnek nincs semmi szervi betegsége ön egészséges, ön nem ilyen értelemben beteg, hanem lelki eredetűek a problémái. Egyedül csak ön tudja meggyógyítani magát és nem az orvostudomány”. Természetesen én ezt nem hittem el akkor egyikőjüknek sem. Így jutottam el egy alkalommal Petró főorvos úr privát rendelőjébe is ebben a házban. Nagyon lelkiismeretesen kivizsgált és természetesen az ő véleménye is megegyezett a többi orvoséval. A vizit díja emlékeim szerint valóban borsos volt, de hát nem ő rendelt oda magához. Amíg ültem a várószobájában láttam a sok gyönyörű festményt a falon, szinte a mennyezetig, egymás mellett és fölött. De akkor sajnos még ezek sem tudták igazán lekötni a figyelmemet, mert akkor is éppen „haldokoltam”. Ez a borzalmas állapotom még négy évig kínzott, majd szép lassan elmúlt, és tessék, még mai is itt vagyok.

Szemben a Petró házzal a Bartók téren áll egy gyönyörű neobarokk épület, amelyben a „Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zenetudományi Intézete is működik Zenepalota néven. Kiváló akusztikájú 400 személyes hangversenyterme és orgonája révén a Zenepalota fontos szerepet játszik a város kulturális életében. Rendszeresen helyet ad koncerteknek és egyéb rendezvényeknek. Az épület homlokzatán Bartók Béla domborműve látható. Helyén korábban a Szinva vizével működtetett Bükk malom dolgozott, amit a 19-ik század első harmadában lebontottak, a malomárkot pedig feltöltötték és beépítették”. (forrás: szabad enciklopédia). A második világháború előtt a Jogi Egyetem kara és Közgazdaságipari középiskola működött ebben az épületben. Szemben a Zenepalotával a téren áll egy szép emeletes épület, amelynek sajnos nem ismerem a jelenlegi üzemeltetőjét, de a rendszerváltás után talán még néhány évig?, állami Zálogházként üzemelt.

Kisgyermekkoromban az 50-es években, amikor még igen nagy volt a szegénység, szegény anyámmal egy párszor megfordultunk itt, mert sajnos szükséges volt az a kicsi pénz is amit adtak akkor, a beadott különböző értékek elzálogosítása után. Emlékszem, nagyon nem szerettem ide jönni, mert hosszú sorokat kellett végigállni, nagy tömeg volt mindig, volt olyan is hogy a bejárati kapunál állt a sor vége. Órákba is telhetett amíg valaki végzett itt. Emlékszem hogy egy igen lehangoló belső nagy tér fogadott, több, egymás melletti külön beadóhelyekkel, terelőkorlátokkal, és a méregzöld, kopott, málló olajlábazat látványa, amely még ma is a számomra igen szomorú és rossz emlékkép. De akkor ez volt a város legnagyobb és talán egyetlen? zálogháza, nem úgy ám mint most, hogy sajnos úton-útfélen a zálogházak sokaságával találkozunk. A történelem ismétlődik! Itt a téren a Petőfi utca elején az 1-3 szám alatt találkozunk a Polgármesteri Hivatal egyik épületével, amely már újkorinak számít, kb. a 60-as évek vége felé épült. Mellette a Rácz György utcán a Meggyesalja utcáig, emeletes régi típusú lakóépületekkel.

A Városháztér 6 szám alatti megragadóan szép, emeletes épület a II-ik világháború előtt az érseki római katolikus nőnevelő intézet a Szatmári Irgalmas-rendi Apácák intézete volt. Az 1948 évi államosítása előtt Érseki Leánynevelő Intézet néven működött. A zárda épületében később a Herman Ottó Gimnázium kapott helyet. A zárdát 1878-ban alapították, itt volt található még a régi épületben az elemi és polgári iskola is, ahová az én anyám is járt, elvégezvén itt a négy polgári iskolát, ami akkoriban még (a húszas évek végén) a mostani középiskolának felelt meg, de nem járt érettségi vizsgával. Jelenleg a Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium működik itt. Az 1993-as tanév végeztével az intézet teljes egészében visszakerült a Szatmári Irgalmas Nővérek tulajdonába. A rend visszakapta a Kis- Hunyad utca 3 szám alatti volt internátust, amelyben ma már szerzetesi közösségben élnek a rendtagok. A zárda tehát újra létezik. (forrás: ismeretlen).

A Dayka Gábor utca 4 szám alatt székel a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium, Óvónői és Pedagógiai Szakközépiskola. Fenntartója a magyarországi Evangélikus Egyház. Ebben az épületben volt található a legrégebbi emlékeim szerint is, az azonos nevű gimnázium. Ez az épület is állt már a világháború előtti években is.
A mai Hermann Ottó Gimnázium a Tizeshonvéd utca 21 szám alatt található, esztétikailag szép, tágas épületben. A nyelvoktatás magas színvonala hosszú ideje védjegye ennek a gimnáziumnak.
A Dózsa György utcán is, de az azt környező utcákra is jellemző az ügyvédi irodák sokasága, amelyek a Törvényszék épületéhez egyértelműen kötődnek, többnyire földszintes családi házas környezetben. Ezen a városrészen is sok régi épületet meghagytak még, de már itt is foltokban ugyan, de több régi épület szanálása is megtörtént az új városkép kialakítása céljából.

A Hunyadi utca 21 szám alatt a Petőfi utcai becsatlakozásnál a sarkon elérkezünk a Miskolci Ingatlangazdálkodó Zrt központi épületéhez, amely épület a mellette lévőkkel hasonlóan, emeletes régi típusú, erős, 20-ik század elejei tipikus városi középületek. Vele szemben az utca másik oldalán családi házas földszinti épületek a jellemzőek, utcai frontjukon kisebb üzletekkel. A Petőfi utca becsatlakozásával pont szemben egy Borkóstoló található, amely emlékeim szerint nagyon régen már itt található. Azért emlékezetes ez a hely a számomra, mert 18 éves lehettem, amikor néhai, apai nagybátyámmal együtt a nagymamáméktól jövet (a mai Avasalja utcáról), ezen az útszakaszon jártunk, amikor ő meghívott ebbe a Bórkóstolóba egy deci finom borra. Ez volt életem első ilyen jellegű látogatása. Ő ugyanis szerette a jó borokat, nem akarta kihagyni ezt a lehetőséget, így tehát meghívott engem is.

Itt található már a 70-es évektől a Coop üzletlánc egyik ABC-je, majd utána szintén ezekben az években épített szolgáltatóház is. Ma már ezt az utcák által közrefogott kis zöld parkot Dísztér-nek hívják, jóval előtte Szökőkút térnek nevezték az akkoriban is már itt található szökőkútról. E kis tér mögött a Malomszög utca kereszteződése található és a Hunyadi utca folytatásaként kezdődik a Tizeshonvéd utca. Innen a város folytatása már többnyire panelos beépítésű, korábban ezeknek az épületeknek a helyén is kertes családi házas beépítés volt, amelyek szintén áldozataivá váltak a 60-as évek végi, és a 70-es évek eleji időkben elkezdett új városrendezésnek. A mai sétámat itt most befejeztem és a legközelebbi terület amit érinteni fogok az a Tizeshonvéd utca és környéke lesz. Ha kedvük lesz tartsanak majd akkor is velem, amelyben én igen reménykedem. Előző sétáim helyszíneinek leírásait megtalálhatják ezen újság oldalán a blognevemen.
Folytatása következik.