Mindenki azt szajkózza, hogy a cigányok t anuljanak tőlünk. Pedig mi magyarok is tanulhatunk tőlünk, például családszeretet és összetartást, ami nagyon hiányzik hazánkból. Ferencvárosban lakom, amit sokan még mindig „cigány kerületként” tartanak nyilván. Rengeteg cigány embert, sorsot ismertem meg az elmúlt 11 évben, itt élek és járok köztük. Először féltem tőlük, bicskát hordtam magammal, mára ez majdnem szeretetté változott. Nem ölelek meg az utcán minden romát, nem spanolok velük és főként pénzt nem adok kölcsön nekik, de megvan a kölcsönös respekt. Egyes dolgaikat kifejezetten csípem. 

Tegnap a Velencei-tóról jöttünk hazafelé, strandolni voltunk. Mióta otthagytam a zsidó sajtót (ahová, az Új Életbe SZIP néven írtam) belfödön nyaralunk. Ócsó’ helyen, szabad strandon, max. 1-2 napot. A szegénység ellenére sem bántam meg, hogy Jézust választottam. Életem legjobb döntése volt.

Szóval jövünk haza a MÁV-al a 2. osztályon, ami meglepően modern volt. „Népes család” telepedett le mellénk, 2 cigány nő és összesen 7 gyerekük. Képzelhetik. Győzike-show élőben. Csupa bibliai és Dallasból vett névvel. Volt ott Debóra, József („Józsika”), a legkisebb gyerek az Izsák nevet kapta és ezért nagyon felnéztek rá testvérei: „Őt ne bántsátok, mert az Izsák benne van a Bibliában!” Látszott rajtuk, hogy vallásos nevelést kaptak.

Rém rossz, szóval igazi gyerekek voltak, ugráltak, reppeltek, X-faktor Live-ot játszottak. Feltűnően jó hanggal és táncérzékkel. Leendő Caramellek és Majkák, ha hagyják őket kitörni.

Szüleik elképesztő nyugalommal tűrték rakoncátlankodásukat, sőt beszálltak játékaikba, énekeltették és dicsérgették őket. Egy szkinhed biztos frászt kapott volna a jelenettől: a rajkók hangosak voltak és Berki Krisztiánt megszégyenítve tornáztak a vasúti üléseken állva. Egy azonban látszott rajuk: otthon szeretetben nevelik őket. Most is a strandról jöttek, ahová családostól mentek le. Ez volt a jutalom valamiért.

Az anya a másik nő gyerekeit is sajátjaiként szerette. Rájuk szólt, kedvesen beléjük csípett vagy jókora tockost adott nekik, ha túl hangosak voltak. Aztán magához ölelte és megcsókolta őket. Szájon. A cigány szülők nagyon tudnak szeretni. Olaszliszka számomra erről is szólt. Azok a cigányok azért öltek, mert féltették gyermeküket. Az egész közösség egy emberként állt ki. Persze ettől még nem kellett volna lincselni…

Le kell szögeznem: a nem cigányok között is vannak jó szülők, de sajnos szép számmal vannak rossz példák is.

Más. Balavány György legutolsó posztjában arról ír, hogy a szélsőjobboldaliakkal már nem érdemes tárgyalni. Szerintem igen, erről anno Balaványék honlapjának, a Mindennapinak az egyik riportja győzött meg.

Kis Istvánról szólt az anyag, akit tizenéves korában szippantott be a szkinhed mozgalom. A nemzeti rockon keresztül. Gyűlölte és simán megölte volna zsidó, cigány embertársait. Ma egy főként romákból álló keresztény gyülekezet tagja. Példáját szeretettel ajánlom minden olyan szkinhed, gárdista figyelmébe, aki keresi a helyét. Aki úgy érzi, ő többre érdemes. Hogy valami nem stimmel mostani életében. Mert köztük is sok értékes ember van. Jó ember rossz helyen.

Van visszaút! Rossz útra tért cigánynak és magyarnak egyaránt. Szeressük úgy egymást, ahogy Isten szeretett minket. Pedig mi is sok rosszat tettünk és nagyon különböztünk Tőle.