Tanúként hallgatta meg Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert a vesztegetéssel vádolt magas rangú katonák és polgári alkalmazottak büntetőperében hétfőn a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa.

 

 

A szocialista országgyűlési képviselő, aki 2002 májusától 2006. június 9-ig vezette a tárcát, kijelentette: soha nem kért és nem fogadott el pénzt, nem tudott visszaosztott pénzekről, és „népmesei elem” a whiskysdobozról szóló teória.

Az előbbiről szólva sajnálatosnak nevezte, hogy ilyesmi megtörtént a Honvédelmi Minisztériumban, az utóbbihoz pedig magyarázatot fűzött, mondván: a munkatársai egyetlenegy alkalommal sem jártak nála itallal, nem volt szokás egymást „megköszönteni”, a környezete egyébként is tudta róla, hogy „alkalmi ivó”, és azt is, hogy elfogadhatatlannak tartja az alkoholfogyasztást a munkahelyen. Ennek alapján „népmesei elemnek vagyok kénytelen minősíteni a whishysdoboz-teóriát” – fogalmazott.

Fapál László másodrendű vádlottal, volt közigazgatási államtitkárral kapcsolatban azt mondta: ahogy a kollégáinak többségével, vele sem volt személyes kapcsolata. „Fapál úr fegyelmezett katona volt, én meg távolságtartó vezető” – jellemezte a kapcsolatukat.

A volt honvédelmi minisztert azért idézték be tanúként a perben, mert a tizenhatodrendű vádlott, O. János dandártábornok az ügyészségen tett vallomásában azt mondta: Juhász Ferenc is részesült a visszaosztott pénzekből, az államtitkár whishysdobozban vitte el neki. O. János akkori vallomásában azt közölte: amikor 2006 elején 12 millió forintot vitt borítékban az államtitkárnak, az előtte „kivett négymillió forintot, azt egy piros színű fém italosdobozba, lehet, hogy egy whishysdobozba rakta be. Azt mondta nekem ekkor (…), várjak öt percet, át kell ugrani a főnökhöz, mert már nagyon várja. A főnök Juhász Ferenc minisztert jelentette” – tette hozzá a dandártábornok.

Juhász Ferenc az alig több mint félórás meghallgatása után újságíróknak azt mondta: „elfogadhatatlan, hogy egyébként egy lezárt nyomozás után még folyamatosan újra és újra megpróbálják – abszolút aljas politikai indokból – ellehetetleníteni az embereket”.

Hangsúlyozta: „a közvélemény gyakorlatilag másfél évvel ezelőttről tudja, hogy az ügyészséghez eljutott információk, vallomások nem alapoznak meg semmiféle gyanút, vádat velem kapcsolatban”.

A Központi Nyomozó Főügyészség három dandártábornok, hat ezredes, két alezredes, egy őrnagy és négy polgári személy ellen emelt vádat költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben üzletszerűen elkövetett vesztegetés és más bűncselekmények miatt. Az ügyészség szerint a vádlottak – a Honvédelmi Minisztérium (HM) intézményeinek vezetői, illetve alkalmazottjai – 2002 és 2010 között összesen több mint kétszázmillió forintot kértek, illetve kaptak több, a tárcának beszállító vagy arra pályázó cég vezetőjétől.

A vádirat szerint a három dandártábornok – L. István Attila első-, H. András negyed- és O. János tizenhatodrendű vádlott – megegyezett abban, hogy a HM általuk vezetett részlegének különböző szolgáltatást nyújtó társaságoktól a nekik nyújtott megrendelések fejében a HM által kifizetett összegek egy részét visszakérik. A harmadrendű vádlott, N. Dénes közreműködésével bevonták Fapál László másodrendű vádlottat is, aki 2004 decembere és 2006 júniusa között a HM közigazgatási államtitkára volt. Az ügyben vádlottként bíróság elé állított további katonai szolgálatot teljesítő, illetve polgári alkalmazottak, részben a „hallgatásáért”, részben közreműködőként kaptak pénzt.

A tábornokok a HM intézményeiben – a Központi Pénzügyi és Számviteli Hivatal Nemzetközi Igazgatóságán, a védelemgazdasági főosztályán, továbbá a Protokoll és Nemzetközi Rendezvényszervező Igazgatóság (2005 áprilisától Nemzetközi Rendezvényszervező Hivatal) – vezető beosztást töltöttek be. A vádirat szerint az ötletadó az elsőrendű vádlott volt. A cégektől visszaosztott összegből 20 százalékot elkülönítettek a közös költségekre, a fennmaradó részt pedig elosztották, ám ez változott az államtitkár bevonásával, ő az ügyészség szerint a visszaosztott pénz felét kérte, és összességében több millió forintot kapott.

A vádlottak védői közül a vádirat ismertetésekor többen is felvetették, hogy noha a vádirat bizonyítékok sorát hozza fel, azok egyetlen személy, O. János vallomásán alapulnak. A HM Protokoll és Nemzetközi Rendezvényszervező Igazgatósága gazdasági alosztályának vezetésével 2001-ben megbízott dandártábornokot a vesztegetési ügy kirobbantójának és egyik kulcsszereplőjének tartják. O. János szolgálati viszonyát Áder János köztársasági elnök – Hende Csaba honvédelmi miniszter előterjesztésére – méltatlanság megállapítása miatt május 4-i hatállyal megszüntette. Az erről szóló határozat augusztus 2-án jelent meg a Magyar Közlönyben.

A hétfői tárgyaláson Ifkovics Béla tanácsvezető bíró ismertetése szerint elkészült O. János elme-igazságügyi szakértői vizsgálata, e szerint a vádlott szorongásos, nárcisztikus, depresszióra hajlamos, zavaros személyiség, de nem elmebeteg.

A tizenegyedrendű vádlott L. Szilárd nyugállományú ezredesről, aki pszichiátriai kezelés alatt áll, és egyszer sem jelent meg a tárgyaláson, az elme-igazságügyi szakértői vizsgálat megállapította, mániás depressziós, ezért a bíróság ebből a perből kizárta, az ügyét külön tárgyalják.

A beidézett tizenegy tanú közül a HM-objektumok üzemeltetésével megbízott Kipszer Zrt. vezérigazgatója, Virágh István elmondta: 2002 és 2010 között összességében mintegy 50-60 millió forintot adott át O. Jánosnak. Ezt azonban nem nevezte visszaosztásnak, inkább amolyan szponzorációnak tekintette, ami szerinte nem volt köthető a megbízásokhoz.

A tárgyalás kedden további 16 tanú, szerdán pedig szakértők meghallgatásával folytatódik.