Nem éppen a jó visszhangjáról lesz híres a miskolci rallitúra. Majdnem mindenki panaszkodott a szervezésre és a fejetlenségre. Eleve késve indultak neki a versenynek, buszjáratok mentek a pályákon, szóval nem éppen a legjobb rally volt. A szakaszok eléggé fel voltak hordva kaviccsal és porral, az utolsó két szakasz pedig már szinte sötétben ment le. Nagyon sok versenyző már el se akart indulni azon a kettőn, de a hát a bajnoki pontok kellenek mindenkinek.

 

„Azzal kezdeném a versenyhétvégénk értékelését, hogy a szervezés kritikán aluli volt. Nagyon nagy fejetlenség volt, ami rá tette a bélyegét az egész versenyre. A szakaszok nem voltak rosszak, de nagyon sok volt a felhordás az útra, amit sajnos nem csak az autók csináltak, hanem pár „kedves” néző is. A verseny elejétől kezdve vezettük a versenyt, bár nem mindig voltunk ebben biztosak, mert a fejetlenségben nem tudtuk rendesen az időnket és a többiekét. Nagy verseny volt nagyon, mert 4-5-en harcoltunk az első helyért és volt olyan szakasz, ahol tizedre azonos időt autóztunk. 1-2 másodpercet adtunk oda-vissza egymásnak végig. Nem lehetett hibázni. Aztán jött az utolsó két szakasz, ahova a többiekhez hasonlóan mi se akartunk menni. Volt egy nagy lassító, ami előtt szó szerint szétrobbant a kuplungunk és ahogy a darabok szétszálltak, valahogy a féket is elvágták. Féktelenül 180km/h-s tempóval csapódtunk bele a lassítóba, ami megdobott és olyan 25 métert repültünk a levegőben, majd beestünk a fák közé egy tisztásra, onnan valahogy visszatértünk az útra majd megforogtunk. Utána pedig nagyon gyorsan ki kellett ugranunk az autóból, mert kigyulladt. Én téptem le a motorháztetőt István pedig gyorsan a poroltóval még időben el tudta oltani a tüzet. Hála istennek nem történt bajunk és az autó sem éget le. A pontversenybe így a harmadik helyre csúsztunk és már nem tudjuk megnyerni a bajnokságot.” – nyilatkozta Ariel.

„A rendezés és a rendező nagyon rossz volt. Ez lehetett volna az év futama, de elrontották. Ezt így nem lehet csinálni. Eleve késéssel indultunk és pár gyorsasági szakasz el is maradt. Az autó nagyon jó volt mi is jók voltunk, és sikerült volna a győzelem, ha nincs ez a technikai hiba. Ez, hogy a kuplung így szétrobbant, nagyon szerencsétlenül jött ki. Ilyen nagy tempónál nagyon durva volt. Pörögtünk a levegőben majd földet értünk. Kifejezetten, Arielnek köszönhető, hogy nem esett nagyobb bajunk, mert a földet érésnél higgadt maradt és még összeszedte valahogy az autót. Visszahozta az útra és ott álltunk meg, ahogy megforogtunk. Sajnos így a pontversenyben lecsúsztunk a harmadik helyre és a bajnokságot sem tudjuk már megnyerni, de képesek vagyunk arra, hogy bajnokok legyünk és ezt jövőre megpróbáljuk megvalósítani!” – nyilatkozta István

Az biztos, hogy ilyen tempónál (180km/h) nagyon nehéz észen lenni főleg úgy, hogy a levegőben pörögsz és közben repülsz 25-30 métert. Le a kalappal a briliáns megoldás és reflexek előtt. A következő forduló Vácon lesz, ahol újra szurkolhatunk ennek a két srácnak!