Az írás miskolciaknak szól, de talán másoknak is tanulságos lehet. A helyi lap hosszú és mocskolódó cikkére* muszáj volt hosszabban válaszolnom, mert így lehetőségem nyílt egyfajta félidős értékelésre is. Ha a szívemre hallgatok röviden csak annyit írtam volna, ami a miskolciak véleménye: fideszes városvezetés = 0! Ha valaki mégis végigolvasná, azt várom egy sörre a mai DVTK meccs előtt, vagy után a Márka-sörözőben!
„Egyszer az életben álljunk meg egy percre, és kérdezzük meg önmagunktól: vajon hova juthatunk egymás teljesítményének állandó semmibevételével, az igazság relativizálásával, egymás lekicsinylésével, vagy épp a kettős mérce állandó alkalmazásával? Csakis rajtunk áll, milyen sorsot választunk magunknak. ” Dr.Áder János köztársasági elnök első beszédében fogalmazott így. Bizonyára sokan olvasták. Vannak persze mindig, akik még az államfő szavaiból sem értenek. Közéjük tartozik a Miskolci Napló legutóbbi száma „Vádolom…, vádolom…” írásának szerzője. Az aláíró nevét nem említem, hiszen a mondatfordulatok jó része szemmel láthatóan nem tőle származik, feltehetően csak nevét adta a gyűlölettől csöpögő, egyoldalú förmedvényhez. A módszer a megszokott: valakit előretolnak. Sokkal több nem is várható el ettől a városvezetéstől. Köztudott, hogy soha nem vállalkoztak egyetlen vitafórumra, szócsatára, nem mertek és nem mernek kiállni az emberek elé.
Az emberben felébred a gyanú, hogy az ilyen uszító cikkek valamilyen más célt szolgálnak, legtöbbször a tényleges igazság elfedését. Először arra gondoltam, hogy bizonyára rosszul áll a széna ezekkel a fránya fészekrakós perekkel. Talán mégis igaz lenne a városban terjengő pletyka, hogy legfőbb gyanúsítottak nemcsak kapcsolatban álltak a Fidesszel, hanem esetleg más célra is jutott az ellopott mintegy 4 milliárdból? A hatalomnak bizony erőteljes magyarázkodásba kellene kezdenie, ha az igazságszolgáltatás elmarasztalná az aljas csalássorozatot elkövetőit.
Ha ez lenne az igazság, már érthetőbb a támadás célja: meg kell előzni a bíróság döntését. Először írnak egy újabb hangzatos cikket a fészekrakókról. A technika nem új. Szántszándékkal összekevernek adatokat, tényeket, rendeleteket. A milliárdos csalássorozat szervezőinek módszereit összemossák az elsőlakáshoz jutók támogatásával, aztán kikötnek a fészekrakóknál. A lényeg a politikai ellenfél gyanúsítása. Pedig egy kis utánajárással az igazságot is megírhatták volna. Az elsőlakáshoz jutók névsora ugyanis nyilvános. Két önkormányzati bizottság és az akkori közgyűlés egyhangúlag – azaz az akkori ellenzék támogatásával – meghozott döntéseit kellene csak előkeresni. Aztán összevetni a fészekrakók azon részének névsorával, akik valóban bűncselekmény útján jutottak lakáshoz. Van-e átfedés? Vagy csak egy előfeltételezés alapján indult a sárdobálás?
Ehhez persze hideg fejre és megoldások keresésére lenne szükség. Reálisan értékelni a korábbi városvezetés intézkedéseit (a közbiztonság megerősítését, lakások visszavásárlását). Nem elfelejtve azt, hogy a rendőrségi vizsgálat éppen egy szocialista képviselő 2008-ban tett feljelentése alapján kezdődött.
Sajnos, erre ma nincs remény. A lényeg ma az uszítás, indulatkeltés. A tévés nyilatkozatok meghallgatása után megértettem az idegesség okát is. Egy általános, összehangolt offenzívával próbálják elfedni, hogy a város a csőd szélén áll. Bizony, bizony, ami igaz, igaz, eltelt két év és nem történt semmi Miskolcon. Új beruházás sehol, csak a 2010 előtt megkezdetteket folytatják, nyögvenyelősen. Ezeket is úgy, hogy előbb legyalázzak a villamospályaépítést, majd a különös módon kiválasztott, legdrágább villamoskocsik mellett döntenek, hogy saját sikerként harsoghassák. Ugyanez vonatkozik a Mályiban talált hőforrásokra is. Előbb kikergették volna a vállalkozót a világból, most meg, jaj de jó, hogy a melegvízvezeték itt áll az Avas lábainál. Én kiálltam annak idején a tapolcaiak elé, vállalva a felelősséget a kudarcba fulladt strandfejlesztésért. Ma hogy állunk Tapolcán? Röpködtek a beígért milliárdok. Azóta a pályázatokat elbukták, most jön az újabb ígéret, hogy majd saját erőből. De van ilyen forrás, amikor szinte mindenki arról panaszkodik, hogy a város senkinek nem fizet? Mély a hallgatás a Búza téri őstermelői piaccal kapcsolatos elsőfokú ítéletről. Arról, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott „projektet” bontani kell. A Szent István tér alatti építésre teljesen előkészített mélygarázst stornózták és átrakták a Patak utcára. Ennek teljes bekerülési költségét valószínűleg soha nem tudjuk meg, de az sajnos tény, hogy kevesebb parkolóhely épül és drágábban, egy nehezen megközelíthető területen.
Izgalmas kérdés, hogy hol van a város határában toporgó 33 befektető. Az általunk megépített ipari parkot olcsóbban kótyavetyélték el, mint amennyiért építettük. Az idetelepülő 50 főt foglalkoztató új drótgyárról egyelőre csak annyit tudni, hogy hevesen tiltakozik az ellen, hogy konkurenciája lenne más miskolci drótgyártóknak. Már nem is beszélnek a kohászat újraindításáról, ami a diósgyőri fideszes kampány fő ígérete volt. A lyukói bányászkodás újrakezdéséről nem is beszélve.
Tudom, ilyenkor jön a szokásos nóta: az elődök eladósították a várost. Erre mondom: akárcsak a fideszes vezetésű Hódmezővásárhelyen, Kaposvárott, Debrecenben és sorolhatnám. Itt helyben csak Miskolc adósságairól beszélnek, ám arról nem szól a fáma, hogy minden nagyobb magyar város hitelekből teremtette elő az EU-források elnyeréséhez szükséges önerőt. A nagy különbség Miskolc és a többiek között az, hogy a fent említett városok kilobbizták a kormánynál terheik enyhítését, miközben a városunk vezetése még mindig a hátramutogatásnál tart. Nehéz eldönteni, hogy a köztársaság kormánya hagyta-e magára Miskolcot, vagy vezetőink lobbiztak gyengén a városért.
Ami egyébként nem csoda, hiszen minden energiájukat feljelentésekre és a szakemberek kiebrudalására fordították. A városban sajátos „fészekrakás” zajlik. A vezetői posztokra pottyantott kakukktojások sorban kikeltek és következetesen lökdösik ki a „fészekből” a miskolci szakembereket. Nem kell messzire menni, hogy lássuk, milyen janicsárokat ültetnek a fejünkre. Elég az MVK vezetőjének országos feltűnést keltő válaszára hivatkozni, amikor tömegközlekedési ismereteinek hiányára kérdeztek: „Nyilván, ha egy közlekedési mérnök áll a cég élén, aki ért az adott szakmához, az csak hab a tortán…” Ő, talán mondanom sem kell, nem az. Az önkormányzati cégek valós helyzetéről semmilyen hiteles információ nincs. Arról viszont belső döntés születik, hogy jegyzői engedéllyel lehet csak bebocsátást nyerni bármely városi cég vezetője elé. Még a választott képviselőknek is! Sajátos rend, a félelem rendje.
A kiemelkedő színvonalú iskolarendszer Miskolc legstabilabb bázisa volt a legnehezebb időkben is. Mi történik? Nekimennek a középiskoláknak. Mi a válasz Földes-név megtartása melletti 40 ezer aláírásra a válasz? Kicsinyes bosszú. „Szakmai” okokra hivatkozva nem választják meg azt az igazgatót, aki évek óta az ország vezető gimnáziumai között tartja a tanintézményt. A kakukk, persze pályázóként már itt is bontogatja szárnyait. Az Avasinál is megtalálták a kedves rokont. Az általános iskolák elleni egészpályás letámadás a küszöbön áll. Gondolom, lázasan keresik már van-e elég korábbi iskolatárs, jóbarát. A kiválasztás alapja egyértelmű: elismert, miskolci szakember nem lehet!
Folytathatnám, de inkább azt kérdezem: hová vezet ez? Vasgyárban, ahol felnőttem, annak volt becsülete, aki arrább rakta az útban álló zsákot és nem annak, aki órákig arról vitatkozott, hogy ki rakta oda.