Interjú a Közmunkás Szakszervezet társelnökével Nyakó Istvánnal, a szervezet főtitkárával, Kordás László volt munkaügyi államtitkárral, Aradi Dániellel, egy ózd-somsályi roma fiatalemberrel és Tóth Imrével, az éhségmenet egyik húzóemberével.
Nem kínos kiállni a közmunkások elé, miközben a sajtó arról ír, hogy egy milliomos építi a Közmunkás Szakszervezetet?
Nyakó István: Maradjunk abban, hogy a jobboldali sajtó írja ezt, pontosabban egy régi ügyet melegít fel. Szerintem ez azt bizonyítja, hogy megremegett a hatalom térde a közmunkások szervezése láttán. Semmivel nem vettem fel több pénzt, mint bármelyik országgyűlési képviselő – az akkori szabályoknak megfelelően. Amit tilt a törvényt, az az, hogy valaki dupla költségtérítést vegyen fel – az Országgyűléstől és megyei/települési önkormányzattól egyaránt – na, ezt a szabályt tucatnyi fideszes képviselő sértette meg, és húzott ki sok millió forintot az emberek zsebéből. Amúgy pedig a költségtérítésemet arra költöm, hogy járom az országot a kollégáimmal, és szervezzük a legszegényebbeket. Bármelyik fideszes beszállhat.
HIRDETÉS
És önöket sem zavarja, hogy a 2002-es, 2006-os ciklusban Nyakó – és a szintén szocialista országgyűlési képviselő felesége – mintegy 36 millió forintnyi benzinpénzt és lakhatási támogatást vitt haza. Akárhogy számolom, ez a summa havi bontásban úgy kilencszerese egy közmunkás bérének.
Tóth Imre: Nagyon melegen ajánlanám a Magyar Nemzet munkatársának, hogy ha már a Közmunkás Szakszervezetről írogat, akkor vegye a fáradtságot és beszélgessen élő közmunkásokkal. Magasról írnak rólunk, miközben tojnak ránk, pedig ha végigjárnák Miskolcon a gettókat, akkor más lenne a nagy magyar valóság testközelből.
Tényleg nem szúrja egy munkásember szemét az a 36 millió?
Tóth Imre: Most a 36 millió ahhoz a 3 ezer milliárdhoz képest…
Milyen 3 ezer milliárd?
Tóth Imre: Amit a magán-nyugdíjpénztárakból elvettek. Szóval a 36 millió a 3 ezer milliárdhoz képest csepp a tengerben.
Aradi Dániel: Igazából ez a történet arról szól, hogyha van egy képviselő, akkor annak kell egy költségtérítés, hiszen rengeteget megy, ha két képviselő van, akkor kétszer annyi a menet. Nehezen hiszem, hogy Nyakó István két ember legyen, erősen kétlem: ő és a felesége két önálló ember, és ha kiszámoljuk, hogy egyikükre mennyi jutott négy év alatt, az nem olyan falrengető összeg.
Képviselő úr, és ahhoz a felvetéshez mit szól, hogy azért kezdett szakszervezetet organizálni, mert abaúji választókerületét négyfelé dobták szét a kerületek újrarajzolása során, szakszervezeti vezetőként viszont már gyakorlatilag most elkezdheti a kampányát – ráadásul itt Borsodban, ahol ön indulni készül, különösen sok a közmunkás. Mi garantálja, hogy valóban érdekvédelmi szervezet lesz a közmunkásoké?
Nyakó István: Amikor erről a kérdésről beszélgettünk a barátaimmal és az elvtársaimmal, intettem őket, nehogy úgy járjunk, mint az amerikaiak Afganisztánban. Amikor a szovjetek bevonultak, az Egyesült Államok talpig fegyverbe öltöztette a mudzsahedeket, biztosított kiképzőket, és egy amerikai katona elvesztése nélkül kivetették a szovjeteket Afganisztánból. Csakhogy hiába hitte az USA, hogy rendezte az ügyet, a mudzsahedekből lettek a tálibok, és saját fegyvereikkel tizedelik az amerikaiakat. Magyarán: ha a közmunkásokat valódi szakszervezetbe tömörítjük, és megtanítjuk őket a harcos, tömeges érdekérvényesítésre, akkor egy eljövendő MSZP kormányt is „letesznek”, ha nem teljesítjük ígéreteinket. Egyébként Abaúj 83 településén képviselőként megtanultam, hogy mit jelent a szegénység, nekem nem a 2010-es választások után koppant le a nyomor. És egészen bizonyosan nem akarok Baranyában, Szabolcsban, Nógrádban, Hevesben indulni, mégis mindenhol ugyanolyan intenzitással szervezzük az embereket. Az pedig egyértelmű, hogy miskolciként csakis Borsodban szeretnék indulni. Ami pedig a szavakat és a tetteket illeti: az MSZP-kormány alatt a közmunkások 60200 forintot kaptak. Ma már ebből se lehet megélni, de a 47 ezer maga a halál.
Aradi Dániel: Szerintem remek, hogy itt ül velünk – a baj az, hogy nem csak neki kellene foglalkozni az emberekkel, hanem a kormánypárti képviselőknek is, akik viszont nem tesznek semmit.
Dehogynem, most jön a 300 milliárdos munkahelyvédelmi program, aminek során – és Észak-Magyarország szempontjából ez elvileg különösen fontos – a kevésbé képzett emberek alkalmazását támogatja a kormány.
Kordás László: Volt munkaügyi államtitkárként ezzel két problémám van: egyrészt nem látom a program forrását a költségvetésében, másrészt nem készült hatástanulmány, azaz senki nem térképezte fel, hogy milyen hatást gyakorol az akcióterv a munkaerőpiacra. Mert, ha az egyik réteg terheit könnyítik, akkor általában egy másik csoport helyzete válik nehezebbé. Így lehetetlenné válik a korrekció.
Tóth Imre: Messziről jött ember azt mond, amit akar. Itt van például ez a konzultációs izé, amiről azt mondja nekem egy ember, hogy annyit levelez vele Orbán, mintha a rokona lenne. Hát, ha a gazdag rokon a szegény rokonnal levelezik, akkor néha küld hozzá pénzt is. Kíváncsi vagyok, mikor kapnak a Miskolc számozott utcáiban élő szegények valamit.
Azt mondja a kormány, nem pénzt küld, hanem munkát, és így kenyeret.
Tóth Imre: Kinek?
A szegény embereknek.
Tóth Imre: A mai napon végigtapostuk Miskolc gettóját, beszélgettünk, és hát olyan közmunkákat ad Orbán Viktor tiszteletes kormánya – mondhatjuk így, hiszen nagy keresztények, bár szerintem a Bibliát nem olvasták – szóval olyan közmunkákat ad, hogy három hete nem kaptak az emberek fizetést. Ha elmennek dolgozni, gyalog kell átvergődniük a városon, mert bérletet nem kapnak, szelektálnak közülük, hogy ki kap fizetést és ki nem, nem kapnak se munkaruhát, se védőfelszerelést, saját ruhájukban dolgoznak – pedig a patakba is beküldik őket, vagy a tüskés bozótba, hogy szedjenek szemetet.
Kordás László: a védőitalról, a védőoltásról, és az óránként 10 perces pihenőről ne is beszéljünk. Arra viszont jó pár helyen ügyelnek, hogy titoktartási kötelezettséget írassanak alá a közmunkásokkal, miszerint a munkájukról senkivel nem beszélnek.
Tóth Imre: Így van. Tekintsenek végre minket embernek, az ilyen meg olyan konzultációkra elvert pénzt pedig költsék munkahelyekre.
Aradi Dániel: A probléma abban áll, hogy amikor az ország megszavazta Orbán Viktort, akkor nem mondta, hogy nem ért ahhoz, amit csinál. De hogy értene, ha folyton leveleznie kell velünk, hogy mit csináljon. És tényleg, hogyan meri magáról a Fidesz és a KDNP azt állítani, hogy keresztény párt, amikor a tízparancsolatból többet megszegett.
Konkrétan?
Ne lopj – a magánnyugdíjpénztárak pénze az embereké volt, elvették. Ne hazudj – a miniszterelnök szerint a gazdaság rohamosan fejlődik…
Tóth Imre: Romániában! És ott van az a pont is, hogy ne kívánd felebarátod jószágát.
Aradi Dániel: Nem kívánják, elveszik.
Kordás László: Így van: 2010-ben 60200 forintot kerestek a nyolc órában dolgozó közmunkások, az Orbán-kormány elvette majdnem a negyedét, így most 47 ezer forint a járandóság.
Aradi Dániel: De erről senki nem beszél, viszont rengeteget hallok Erdélyről. Most is az autóban hallgattuk a Kossuthot arról, hogy milyen bajok vannak Erdélyben. Talán egyszer a miniszterelnök eljut odáig, hogy az érdekli, mi van Magyarországon, és egyszer talán beszél egy szegény magyarországi megyéről is.
Tóth Imre: Mert lenne miről beszélni. Itt az iskolakezdés, a felsőoktatásban tanulóknak önfinanszírozásra kell berendezkedni, jön a tél, vannak nyugdíjasok, akiknek a járandósága az ötvenezer forintot sem éri el. Ja, és milliónyi gyerek éhezik.
Kordás László: Mert az Orbán kormány tragikus gazdaságpolitikát folytat: arra törekszik, hogy olyan szegénységbe taszítsa az embereket, amikor már éhbérér is hajlandók 16-18 órákat dolgozni. Erről szól az új Munka Törvénykönyve, a társadalom kettészakítását szolgálja az egykulcsos adópolitika – ami a szegényeket szipolyozza ki. Ráadásul meg is osztja a munkásokat: menedzsermunkásra és szolgasorban tartott munkásra.
Az Orbán-kormány emelte 93 ezer forintra a minimálbért – ez hivatalosan az egységesítést szolgálja.
Kordás László: Igen, de kapásból kétféle munkaviszonyt hozott létre: a közmunkásét és a „normális munkásét”. Az előbbi nettó bére – nyolc órában 47 ezer forint, az utóbbié mintegy 61 ezer. Az előbbinek csak alapszabadság jár, a munkával töltött évek után, a gyerekek után, illetve a veszélyes tevékenység után csak az utóbbiaknak dukál pótszabadság. Ráadásul a közmunkások évi 1-2 hónapot dolgozhatnak, így gyakran csak nyolc év után keletkezik egy évnyi nyugdíjjogosultságuk.
Nyakó István: És nem csak a munkásokat osztotta kétfelé a kormány, de helyi közösségeket darabolt fel: egymást emésztik fel az emberek, hogy ki kapjon előbb közmunkát. Például az idősebbek nekitámadnak a fiataloknak, hogy ti ráértek, nektek nincs gyereketek, vagy kevesebb van, de könyörgöm a fiataloknak is enni kell, fizetni az egészségügyi hozzájárulást. Nem a Kossuth út 2 és a Kossuth út 4 között van igazi feszültség, hanem a falvak Kossuth utcái és a budapesti Kossuth tér között. Viszont miközben a közmunkások nagyon szegény és nagyon silány hétköznapjait élik, a feszültséget viszont egymáson és a polgármestereken vezetik le – nem véletlen, hogy a szakszervezet potenciális szövetségesnek tekinti a településvezetőket.
Kordás László: A bajokat az orvosolja, hogyha az embereknek visszaadják az elvett 13 ezer forintot – ez az intézkedés egyébként érezhetően megpörgetné a fogyasztást is.
Nyakó István: Szeretném én azt a név szerinti szavazást látni, amikor a közmunkás-bér megemeléséről voksol a ház, és egyértelműen kiderül: kik állítják, hogy meg lehet élni 47 ezer forintból. Azt a képviselőt nyilván meg lehet hívni helyi fórumokra, hogy érveljen és életvezetési tanácsokat adjon.
Kordás László: Na, ezért támadnak minket, mert azokat próbáljuk képviselni, akiket tudatosan az élet szélére szorít a kormány. Azokat az embereket, akikről a kormánypárti kommunikáció azt sugallja, hogy a közmunkások naplopók, potyalesők, és még cigányok is.
Azért jelentős részük a romák közül kerül ki. Adódik a kérdés: a szakszervezeten keresztül nem a mintegy 700 ezres cigányság voksait akarja lenyúlni az MSZP?
Aradi Dániel: Először hadd én, romaként. Azt az embert, akinek nincs munkája és megélhetése, így télen hajnali háromkor kell, és indul fáért, hogy ne fagyjanak meg a gyerekei, nyáron szintén hajnalban kell, hogy gombát szedjen, és kilométereket gyalogol, hogy enni adjon a srácoknak, szóval azt az embert, ki meri lustának nevezni. És az az ember se lusta, aki közmunkásként 47 ezer forintot kap, lehúzza a nyolc órát, fát gyűjt, és ha tud, akkor még maszekol valamit. Arról van szó, hogy egyszerűbb azt mondani, miszerint ennyi meg ennyi cigány elb***ta, mint bevállalni, hogy bocs, elk**ta a kormány.
Tóth Imre: Az a vicc az egészben, hogy akad egy csomó nem roma közmunkás is…
Keresni kell?
Tóth Imre: Nem, szembejön veled az utcán.
Nyakó István: Négy hete járjuk az országot: találkoztam egy csomó közmunkásként dolgozó mesteremberrel – például egy kőművessel, aki az árokpartot rakta ki betonlapokkal. Korábban vállalkozó volt, de a településen az utóbbi egy évben egy építési engedélyt adtak ki. Így lesznek közmunkások az ácsokból, a burkolókból, és így tovább. Nincs más, mint a közmunka: a négy általánostól az egyetemi diplomásokig mindenki megtalálható a közmunkások között. Találkoztunk nővérrel, tanárral, könyvelővel – akadnak például olyan önkormányzatok, ahol a hivatalt diplomás közmunkások működtetik.
Kordás László: És a nagy számok törvénye alapján egyre több képzett embert tudnak majd maguk között a közmunkások, hiszen a csökkenő fogyasztás elbocsátásokat generál, a helyzetet a kormány csak a közmunkás-létszám emelésével (most 200 ezerről 300 ezerre) tudja kezelni, ám a közmunkások táborának növekedése még jobban visszafogja a fogyasztást, még több ember kerül utcára, még több közmunkás lesz, és egy nagyon durva negatív spirálba kerül Magyarország.
nepszava.hu