A terepfutás az egyik legegyenesebb módja, hogy megmutasd, milyen ember, milyen férfi vagy, vallja Németh Csaba, aki edzésként felfutott a 4810 méter magas Mont Blancra, majd a múlt héten ötödik lett az Ultra Trail du Mont Blanc (UTMB) versenyen, a terepfutók emblematikus erőpróbáján.
Némethet itthon kevesen ismerik, de az Alpokba már szinte hazajár, a legelismertebb versenyzők közé tartozik. Hatszor indult, és hatszor ért célba az UTMB-n úgy, hogy mindig az első nyolcban végzett. Ezt még a profi, csak az ultrafutásnak élő sportolók sem mondhatják el magukról. Németh a magashegyi futásokra többnyire itthon, nem túl ideális körülmények között készül. A több ezer méteres szintkülönbséget és alpesi körülményeket nehéz szimulálni, amikor tud, ezért edzőtáborba vonul. Néhány héttel az UTMB előtt a Mont Blanc-t is futva hódította meg.
„Ez nem egy régi vágy valóra váltása volt, egyszerűen a fejlődésnek erre a fokára értem. Remek szintfelmérés volt arra, hogy milyen fizikai és mentális állapotban vagyok. Persze nem lehet a karosszékből felállva feljutni a csúcsra. Kell a több évtizedes futó- és hegymászó múlt, hogy technikailag is megoldható legyen a csúcsfutás” – mondta Németh.
Névjegy
A 44 éves Németh Csaba 30 évvel ezelőtt kezdte a terepfutást, de hegymászóként, tereptriatlonosként és terepduatlonosként is sikeres. Több mint 100 000 lefutott kilométer van mögötte, legnagyobb sikereit az ultra trail (50 kilométer feletti távok, legalább 4-5000 méter szintemelkedéssel) versenyeken érte el. Az UTMB-n hatszort indult és mindig az első nyolcban végzett. 2006-ban második lett. Háromszor nyert a Lavaredo Ultra Trail-en, a 350 kilométeres Swiss-Jura maratonon is háromszor győzött, a skócia Highland Way Race-t is megnyerte már. A magyar versenyeken is többször pályacsúcsot futott, a Mátrabércen, a Kinizsi 100-on és a T100-on is többször volt első.
Az ultrafutó szerint Mont Blanc technikailag nem különösebben nehéz hegy, odafigyeléssel, a lépések megtervezésével minimalizálhatók a kockázatok, de hozzátette: „A hegymászók között járja az a mondás, hogy: a hegyek nem könnyűek vagy nehezek, egyszerűen csak veszélyesek.”
Körülbelül ezerméteres magasságból indult, és 17 kilométer futás után ért fel a 4810 méter magas csúcsra. Az emelkedőt négy óra húsz perc alatt teljesítette. Majd három óra múlva már újra a kiindulóponton volt. Összesen hét és fél óra kellett a csúcs meghódításához, miközben 3800 méter emelkedőt és ugyanannyi lejtőt futott meg. Amatőr, de gyakorlott mászóknak is két-három nap kell, míg körülbelül kétezer méterről feljutnak a csúcsra, és a lefelé útvonalra is kell még másfél napot számolni. Az öltözködést nem bonyolította túl, rövidnadrágot és trikót viselt a kezdetben plusz 20 fok, majd a csúcson mínusz 5-6 fok körüli hőmérsékletben, és 40-50 kilométer per órás szélben is.
„Vannak, akik megdöbbenek ezen, de aki régóta fut, annak ezt el kell viselnie. Ha magyarokkal találkozom így, akkor sem feltétlenül őrültségnek gondolják, inkább büszkék, hogy egy nem alpesi nép fia is képes erre.”
Az Alpokbeli edzések pozitív élettani hatásait, a megnövekedett oxigénkapacitást Magyarországra visszatérve próbálta megőrizni. Nem volt a legegyszerűbb, a szervezet nem tolerálja a gyors liftezést: a mínuszokból plusz negyven fokba visszacsöppenve folytatta az edzéseket.
Németh tavaly a negyedik helyen végzett az UTMB-n, most erre kevesebb esélye volt, a kedvezőtlen időjárás miatt a Mont Blanc körül kanyargó, három országot érintő 170 kilométeres távot 106 kilométeresre rövidítették. Némethnek a hosszabb távok és az extrém körülmények kedveznek, de egyetértett a szervezőkkel. „Az UTMB-n 2300-an induló van, a legtöbbjük normál kapacitású sportoló, számukra is teljesíthetővé kellett tenni a pályát, ezért vettek ki néhány hegyet az útvonalból. A teljesíthetőség mellett pedig a menthetőség is fontos szempont volt, 5-600 embert nem a legegyszerűbb feladat lehozni a hegyről, ha baj van.”
Mi az az UTMB?
Az először 2003-ban rendezett UTMB-t az egyik legextrémebb terepfutóversenynek tartják, a klasszikus 166 kilométeres távon 9400 méter szintemelkedést kell teljesíteni az Alpokban, a Mont Blanc körül. A Franciaországot, Svájcot és Olaszországot érintő útvonalon négy kétezerötszáz és öt kétezer méter magas csúcsot kell leküzdeni változatos időjárási körülmények között. A legjobb futók 20-22 óra alatt teljesítik a versenyt. Idén Németh mellett tíz magyar teljesítette a most legnehezebbnek számító távot. Szabó Judit 19:33:30, Papp Gergely 13:40:41, Lőrincz Olivér 14:47:28, Medgyessy Gergely 16:29:03, Buday Péter 17:16:47, Surján László 18:41:44, Hegedűs Ákos 18:55:31, Kovács Imre 21:39:25, Kimmel Péter 22:23:51, Tímár András 22:31:56. A két könnyebb távon még 19 magyar ért célba.
Európa szinte összes magashegyi országában rendeznek az UTMB-hez hasonló futásokat, a Zugspitz körül 100 kilométeres a táv 5400 méteres szintemelkedéssel, népszerű verseny a Kanári-szigeteken a 123 kilométer hosszú Trans Grancanaria, Olaszországban a Dolomitokban, Laveredo körül rendezik a 120 kilométeres versenyt.
„Az UTMB számunkra olyan, mint az olimpia, erre készülünk igazán. A lerövidített pálya laposabb, gyorsabb lett, még kétezer méter feletti magasságba sem mentünk. Én jobban tűröm a megpróbáltatásokat, a mélyebb havakban is jól haladok, ilyen szempontból előnyösebb lett volna nekem a hosszabb táv, de nem lehet emögé bújni. Az volt a feladat, hogy minél gyorsabban alkalmazkodjak pszichésen is ehhez a helyzethez, és megpróbáljam kihozni a legjobbat magamból. Úgy gondolom, hogy a végeredményt nem befolyásolta a rövidítés, bár pár olyan futó is bekerült az első tízbe, akiket nem vártunk oda.”
A megkurtított versenytáv ellenére könnyűnek nem volt nevezhető az UTMB, folyamatosan esett az eső a verseny alatt, nyolc foknál nem volt melegebb. A futók 1600 méter felett havazással, köddel is találkoztak. 50-80 kilométer per órás szélben kellett folyamatosan mozogniuk. A tapasztalatlanabbaknak a frissítés is gondot okozott, a hideg annyira összeszorította a torkukat, hogy a nyelni is csak nagyon nehezen tudtak. A havas lejtőkön minden lépésnél egy métert csúsztak. „Kívülről úgy nézhettünk ki, mint a rajzfilmfigurák, de a valóság az, hogy ezen a szinten minden lépésünk megtervezett, mint egy komputer, úgy működik az agyunk, tökéletesen beosztja a lépéseinket, egy felesleges sincs”.
11 óra 37 perc 18 másodperc alatt teljesítette a távot, ötödikként érkezett a célba. „Nekem siker az ötödik hely, de én minden célba érkezést annak élek meg, főleg, ha tízezres tömeg fogad. De nem is a számok mondják meg, mit teljesítettünk, hanem az, hogy mit éltünk át verseny közben. Azt nézzük, elértük-e azt a célt, amit az edzéseken kitűztünk magunk elé. Az már csak másodlagos, hogy a többiek hozzánk képest hol végeztek.”
„Az ultrafutás ugyan magányos műfaj, de azért tökéletesen érzékelem, hol vannak a többiek, és sokszor előnyös is együtt haladnunk. A sötétben (az UTBM-n este hétkor volt a rajt) a fejlámpáink együtt nagyobb fényerőt adtak, így jobban láttunk, és szélben is előnyös, ha egymás mögé be tudunk állni. Bajtársiasság szövi át az egész versenyt, a pozícióharcok nem véresen komolyak, csak a hajrában küzdünk igazán egymás ellen. „Más versenyekkel ellentétben az ultraterepfutás nem arról szól, hogy ki hogy tud túljárni a másik eszén. „A terepfutás nagyon egyenes dolog, megmutatja, milyen férfi vagy, nem azzal, hogy mekkora pofont tudsz adni a másiknak, hanem azzal, hogy mennyire vagy képes elviselni a megpróbáltatásokat.”
Magyarország a földrajzi viszonyok miatt nem tekinthető az ultraterepfutók paradicsomának, de mégis egyre többen indulnak a külföldi versenyeken is. Az UTMB-n induló 50 országból a 12. legnépesebb a magyar csapat volt. Németh szerint itthon is egyre többen igénylik a túlcivilizált világban, hogy a természet normál értékrendje mérje meg őket.
Németh az UTMB-n az Országos Kéktúrát népszerűsítő pólóban futott, nem véletlen, hogy a Videoton–Trabzonospor-mérkőzésen is a túrát reklámozták. A Videoton tulajdonosa, Garancsi István a Magyar Természetjárók Szövetségének az elnöke is, aki magánemberként Némethet is támogatja. „A futásokkal próbálom meghálálni a jóindulatát, és jobb is nem belecsúszni a márkák világába, hanem Magyarországra felhívni a figyelmet. Váltig állítom, nem kell külföldre menni, hogy szépet lássunk, az Országos Kéktúra pedig remek útvonal, alkalmat ad az önmegismerésre is” – indokolta Németh, miért állt az ügy mellé.
Garancsi hat évvel ezelőtt egy Népszabadság-cikkben olvasott Némethről, és lenyűgözte a teljesítménye. „A modern kor Balczó Andrását látom benne, hatalmas munkát tett bele, hogy elérjen oda, ahol most van. Európa-, ha nem a világ öt legjobb ultraterepfutója között tarthatjuk számon. Olyan hittel és következetességgel készül, hogy szinte nincs számára lehetetlen, ezért mindenki számára példaként lehet állítani. Kicsit most párhuzamot is vonnék az EL-csoportkörbe jutó Videotonnal, mert a csapat hozzá hasonlóan megmutatta, munkával, fegyelmezettséggel, odaadással lehet eredményt elérni. Sajnálatos, hogy itthon egyelőre kevesek tudják átérezni, mekkora teljesítmény Németh Csabáé.”