Itt az idő, hogy egy mélyebb elemzésbe fogjunk. Fogadjátok ezt a „postot” amolyan vitaindító iratként, nem egy klasszikus blogbejegyzés lesz, inkább fog hasonlítani egy beadandó dolgozatra, nem lesz benne sem kép, sem link, sem videó, de kiemelés vagy az írásaimnál szokásos mottó vagy a post végi felkiáltás sem. Az írás az elmúlt 2 évet igyekszik felölelni, kicsit más szemszögből, mint ahogy eddig sikerült. A folytatásra kattintva olvashatjátok a részleteteket, de szigorúan csak az inni és ennivaló bekészítése után, mert nem egy pár soros glossza következik.
Amikor még a bab is hús volt
Szeptember immáron harmadik éve rendre egyfajta korszakhatárként szolgál. Lassan hivatalosan is két esztendeje annak, hogy a Leisztinger csoport átvette, tegyük hozzá gyorsan megmentette a diósgyőri klubot és ezzel labdarúgásunkat. Az általa kinevezett ügyvezető Dudás Hunor és a szakmai igazgató, Szentes Lázár ekkor kezdte meg tevékenységét a klubnál. A fiatal ambiciózus, igazi manager típusú Dudás láthatóan nagy hévvel és szenvedéllyel vetette magát munkába. Látható összhang alakult ki a vezetőség, szakmai stáb és a szurkolók között. Az első hazai rangadó megnyerése, mely szintén még ebben a hónapban történt (hazai pályán, szenzációs első félidei játékkal legyőztük a Nyíregyházát) megadta a szezon alaphangját, igaz ezt a bőcsi, majd legfőképp a mezőkövesdi vereség alaposan megtépázta. A többség azon a véleményen volt, hogy a mínusz 7 pont túlságosan soknak számít és szinte lehetetlen küldetés a nyírségiek megelőzése a tabellán. A télen látszott, hogy itt valódi építkezés van, szisztematikus csapatépítés kezdődött. A hiányposztokra inkább első osztályú szintű játékosok érkeztek (még az ősszel jött Granát, télen érkezett többek között Pál Sz., Vadász, Arze és persze a mi legnagyobb Istenünk, Luque is). Az igazolások remekül sikerültek, a nagyszerű tavaszt pedig feljutás követte. Ebben az időszakban olyan alapvetések kerültek általános elfogadásra, minthogy csak lejárt szerződésű, szabadon igazolható játékosokat szerzünk meg, hogy kölcsönbe nem veszünk senkit valamint, hogy az öltöző nem lesz átjáróház a próbajátékosok számára. A legfontosabb pedig, hogy valódi koncepció szerint történtek az igazolások. A vezetőség elérte azt, hogy szinte mindenki vakon bízott bennük, éreztük azt, hogy kiállnak értünk (lásd Nyíregyháza meccs időpont és jegyek körüli mizéria, emlékszünk még ugye, hogy Dudás személyes felelősséget vállalt azért, ha bármilyen kár keletkezik, a klub megtéríti a hazaiak veszteségét).
A csapat, hogy azért a futballról is essen szó, stílusosan futballozott. Volt egy alapkoncepció, mely a labdatartásra, elvesztése esetén annak villámgyors visszaszerzésére épült. A vonalban helyezkedő 4 védő előtt kirajzolódó rombusz (gyémánt) alakú középpálya kiválóan működött, melyben Abdou jelentette a négyszög alját, Ákos a tetejét, a két szélen Dobos és Luque robogott, előttük pedig a két csatár, akik többnyire George és Granát voltak.
A klubvezetés megértette hogyan kell kapcsolatot építenie, tartania a szurkolókkal, a csapat meghálálta a belé fektetett bizalmat és rég vagy talán sohasem látott egység jött létre a management, a stáb plusz a játékosok és a fanatikusok között. Így érkeztünk el a 2011/12-es szezonhoz, immáron az első osztályban.
Körmöndi színre lép
Folytatódott a csapat megerősítése, ugyanakkor egy új elem is megjelent az igazolásoknál. Szentes Lázár DVD felvételek alapján szerződtetett két spanyol játékost, ne legyünk naivak, ő tényeket közölt Mikivel, miután egyeztetett Hunorral, aki azt mondta volna, hogy igen erre van pénz, nem arra nincs. Így került a klubhoz Gallardo, aki a tavaly ősszel a csapat egyik húzóembere volt, míg Carreno, aki azonban csalódást jelentett a klub, a stáb és a szurkolók számára egyaránt, hiszen rúgott gól nélkül fejezte be az őszt. Érdekesség, hogy bár már ekkor is tudtuk, hogy Rados nem egy Buffon, kapusposztra nem érkezett rivális, ahogy nem érkezett középső védő sem. Közvetlenül a rajt előtt megsérült Rakovic, akit az a Budovinszky pótolt, akit már mindenki leírt, de a bravúros őszben elévülhetetlen érdemeket szerzett. Valljuk szinte senki nem bízott a 37 éves, lassú Budóban, főleg nem abban, hogy 5 gólt fog szerezni a bajnokságban. Ezt azonban előre nem lehetett tudni, csak azt, hogy Rakovic hónapokig harcképtelen lesz, és hogy elég szűken vagyunk ezen a poszton létszámban, minőségben egyaránt. Ekkor még 1,5 hónap volt hátra az átigazolási szezonból, Szentes azonban nem lépett. Igaz utólag szerencséje volt, de talán ez is mutatja kicsit önfejűségét, hogy nem tett meg mindent egy középhátvéd megszerzéséért. Előre érkezett Seydi, aki amolyan zsákbamacska volt, senki nem tudta igazán mire képes, de Granát váratlan távozásával kellett egy erőcsatár is a keretbe. Az ősz, ahogy a többieknek is, jól sikerült neki, végleges megoldást azonban nem jelent azóta sem. A második átigazolási időszak már korántsem hozott olyan átütő sikert, mint az előző, kíváncsian vártuk a bajnokságot. Érkezett még új ember a klubhoz, aki a marketing, kommunikáció vonalat volt hivatott segíteni, sőt a mai napig is ezt teszi. Körmöndi Zoltán érkezése fontos pontja a klub és a szurkolók közötti eltávolodásnak. Mekkora óriási paradoxon, idehoznak valakit, hogy javítson azon, ami jó és szinte minden ennek ellenkezőjeként történik. A meccsek falusi búcsúkat idéző hangulata neki köszönhető. A klub és a szurkolók kapcsolatában a tavaly nyári Kecskemét meccs hozta az első és egyben komoly konfliktust, amely azóta csak eszkalálódott. Az országban csak nálunk visznek el a biztonságiak szurkolókat piró vagy éppen cigizés miatt.
Az úriember kinevezése óta követni akarja azt a „muszbeki idillt” (Muszbek Mihály „celeb” sportközgazdász), hogy akkor jó egy sportesemény, ha az új zajlik, mint mondjuk New Yorkban, ahonnan kijön a néző (nem szurkoló, néző) egy kosármeccsről a Madison Square Gardenből és azt sem tudja mely csapatok játszottak, azt meg hogy mi lett az eredmény, no azt végképp nem. Vagyis kezd látszani két gócpont, két feszültség forrás, amiről ekkor még maguk a főszereplők sem gondolják, hogy azok.
„Ahova mindenkinek el kell jönni”
Remek kezdés, kicsi megtorpanás, jó folytatás a bajnokságban. A szakma és a média egybehangzó véleménye által is tetszetősen játszó Diósgyőr mindenképp üdeszínfoltja a bajnokságnak. 2011. 09. 25 – én valami elkezdődött, de picit véget is ért. A Győr ellen sikerrel megvívott találkozó óriási médiaérdeklődést, divatos szóval élve, hype-ot váltott ki. Kicsit az volt az ember érzése mintha a Diósgyőr a magyar futball zászlóshajója lenne és a nemzetközi porondon képviselné az országot. Az éneklő kislány (egyszer katarzis, utána azonban folyamatosan erodálódik az élmény minősége, a hétvégén azt gondolom már mindenki a fejét fogta) médiasztár lett, a sport tv mellett, az RTL is foglalkozott a csapattal és a kislánnyal, no meg a szurkolókkal. Elkezdtek az ország minden tájáról nézők érkezni stadionunkba, miután Fülöp László, a sportcsatorna kommentátora azt találta mondani a meccs után, hogy aki szereti a futballt, klubszimpátiától függetlenül, de el kell jönnie egy mérkőzésre. Kezdtük magunkat furán érezni, mi akik kinn voltunk egy Békéscsaba ellen 2010. augusztusában, mi akik kinn voltunk egy Orosháza ellen ugyanezen év novemberében. Aki ott volt tudja mire értem, aki meg nem az meg remélem sejti. Természetesen örültünk, hiszen ahhoz, hogy tele legyen a stadion, szükség van új vagy régi-új szimpatizánsokra. Ezzel párhuzamosan persze egyre több lett az irigyünk is, így más csapatok szurkolói már egyre kevésbé nyilatkoztak rólunk pozitívan. Valóban szinte a csapból is mi, azaz MI, DIÓSGYŐR SZURKOLÓK folytunk egészen az ősz utolsó hazai bajnokijáig, azaz 2011. 11. 27-ig, a Fradi elleni ütközetig. Közben a csapat megismételve a 14 évvel ezelőtti Tornyi-csapat eredményét, az őszi 15 forduló utána a harmadik pozícióban állt. Újoncként, egy élvonalbeli tapasztalattal nem rendelkező edzővel, ez nagyon szép teljesítmény volt. Apropó edző. Benczés Miklós igazi Diósgyőr szurkolóból vált előbb utánpótlás edzővé, majd lett a csapat amolyan „örökös” másodedzője, míg egyszer csak a kormányrúdnál találta magát és másodosztályú bajnoki címhez vezette a csapatot (37 év után), az első ligában pedig rögtön a harmadik helyig segítette a klubot. Korlátlan népszerűség, stílusos csapat, senki nem gondolta, hogy veszélyben lenne a helye. Gyakorlatilag tökéletes lett volna a 2011-es év, ha az MLSZ nem dönt úgy, hogy két bajnokit és egy kupapárharcot előre hoz, így csapatunk, amely március óta közel 40 tétmeccset játszott, szinte nyári szünet nélkül (ne feledjük, az MLSZ nem figyel a részletekre, az utolsó nb2 és az első nb1es bajnoki között mindössze 1 hónap telt el), egy nem túl bő kerettel, kicsit kipukkadt. Arról nem beszélve, hogy senki nem újonccsapatként kezelt minket, sőt, az ellenfelek nagy becsvággyal játszottak ellenünk, az ellenünk begyűjtött skalp nagy dicsőségnek számított.
A Vasas meccs után (ez volt papíron az utolsó őszi forduló) válogatott szünet következett. Még három hét volt a Fradi elleni meccsig (közte egy ZTE elleni bajnokival idegenben), de a klub vezetése nem bírta tartani magát a Benczés által is mindig hangoztatott „csak a következő meccsel foglalkozunk” elvhez és már ekkor bizseregtek a Fradi meccstől. Még le sem játszottuk a ZTE elleni meccset, már az összes jegyet eladták a Fradi elleni derbire, semmi másról nem lehetett hallani három héten keresztül csak arról, hogy mekkora hangulat lesz november 27-én. Hát nem lett!A tök utolsó egerszegi meccsről a klub irányítói terelték el a csapat figyelmét, egy fáradt, akkor már sérülések által is sújtott csapat egy pontot tudott elhozni az ország másik végéből. A játékosok többsége nem élt meg ehhez fogható már-már beteges felhajtást. A csapat nem bírta el a terhet, bár ha nincs Rados átkozottul szerencsétlen mozdulata, akkor biztos vagyok benne, hogy megnyerjük a meccset, azzal együtt is, hogy a társaság láthatóan nagyon kimerült idegileg, fizikailag egyaránt. Ezután jött a Győr elleni kupapárharc, ahol az akkor még kevésbé ismert Bence (ezúton is kívánjuk, hogy gyógyulj meg minél hamarabb) védte már kapunkat, több sebből véreztünk, de még úgy is sikerült egy döntetlent játszani, hogy az ellenfél gólja lesről született. Idegenben a 4-1-es vereség már mutatta, hogy képtelenek voltunk túltenni magunkat a múlt heti kudarcon, valamint, hogy a jószerivel NB2-őt nyert keretben ennyi volt, elfáradt.
Tovaszálló józanság
Ez az egy hét azonban mintha mindent megváltoztatott volna. Kevés lett az őszi harmadik hely, a telet az 5. pozícióban töltöttük, a kupakieséssel pedig egy lehetőséget vesztettünk arra, hogy nemzetközi kupában induljunk. Hogy hol? Hogy tessék? Hogy elvárás lett egy újonc csapattól az EL indulás? Annál a csapatnál, ahol alig egy évvel korábban a tartalékkapus is mezőnyben kényszerült játszani a másodosztályban??!!! Annál a csapatnál ahol csak lejárt szerződésű játékosokat igazolnak?
Igen, a szeptember 25-én megkezdődő mediahype megrészegítette a vezetőséget. Irreális elvárásokkal léptek fel, közben folyamatosan távolodva azoktól a szurkolóktól, akik nem 2011. őszén voltak először a stadionban. Körmöndi lufi durrantós akciója már kifejezetten ennek az általa kreált gagyinak volt az egyik „csúcspontja”.
A téli pihenőre így kicsit mindenki frusztráltan ment, vártuk a híreket, a fokozott médiaérdeklődés csak nem akart alábbhagyni. Az NS ekkor haragban volt a Vidivel, a Lokinál semmi különös nem volt, a Fradi nem a régi, így maradtunk mi, akikkel el lehet adni az újságot. Miki nyilatkozata („olyan játékos érkezhet, akire minden focit kedvelő felkapja majd a fejét”) hatalmas kampányt generált. Bár a nyilatkozat nem tartalmazza azt, hogy világsztár lesz az esetlegesen érkező úriember, az NS mégis a nemzetközi médiában ilyenkor használatos Mr. X-el aposztrofálta és misztifikálta azt, akiről senki sem tudta, hogy ki is valójában.
Ettől fontosabb dolgok is történtek azonban. Távozott péládul az a Carreno, akit Szentes hozott ide DVD alapján. A havi több ezer eurós illetménye, valamint aláírás pénz és egyebek tekintélyes summát tehettek ki. Persze ilyenkor szét lehet tárni a kezeket és azt mondani „ez van”, de azt gondolom már ennek az esetnek is figyelmeztetőleg kellett volna hatnia. A fél év alatt összejött több tízezer eurós kár, amely a klubot (Leisztingert) érte úgy látszik nem járt következménnyel. Sőt mi több, Szentes idehozta a kétségkívül remek ajánlólevéllel rendelkező Fernandot (szintén DVD alapján), aki azonban 7-8 hónapja nem játszott tétmeccset. Érkeztek még játékosok, továbbra is lejárt szerződéssel bírók. Sekour, aki szintén egy hosszú sérülésből igyekezett összeszedni magát, Vági a többiekhez hasonlóan nem nagyon játszott az előző hónapokban. Az azóta is állandóan citált balhátvéd posztra érkezett egy inkább szélső középpályás a szlovák másodosztályból. Csatár azonban nem akart érkezni, egy sem. Carreno mellett azért elengedtük még Pál Szabit, Georgenak pedig egészségügyi (?) problémái adódtak. Így Seydi mellett, a tehetségesnek, de igencsak zöldfülűnek számító Bacsa maradt, Tiszával kiegészülve. Három csatár, úgy hogy az egyiknek nincs még élvonalbeli gólja, sőt felnőtt bajnokin is mindössze egy, ez bizony nem tűnt túl kecsegtetőnek.
Tekintve, hogy a vezetőedző által kért játékosok (Balogh János a kapuba, Kamber, Lencse, Nagy Dani) közül senki sem érkezett, ez már intő jel lehetett Miki számára. Az, hogy Szentes nem akart kapust igazolni (Balogh szabadon igazolható volt) számomra érthetetlen, ha csak nem arra ment ki a játék, hogy ha más nem is, Rados majd tuti bukásba dönti a tavaszt. Az, hogy Szentes két legfontosabb olyan igazolása, amely esetében DVD alapján döntött, mind a két esetben csalódást okoztak /okoznak (bár vannak felvillanásai Fernandonak, nem tud kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani) valamint feltehetően mind a két esetben magas összegek jöhettek számításba, akár egyéb nem sportszakmai tévedést is felvethet. Ez azonban már nem az én/mi hatáskörünk, a tulajdonos feladata, hogy ellenőrizze a beosztottai munkáját minden tekintetben.
Februárban már Szentes „ült” a padon
Történt még két rendkívül jelentős változás. Egyrészt Szentes kitalálta, hogy attól modern egy futballcsapat, ha 4-2-3-1-es hadrendben áll fel. Bizonyára a MU vagy éppen a Barca is azért nem nyert bajnokságot, mert nem ezt a felállást választották az elmúlt szezonban. Miki kimondva kimondatlanul példának tekintette a Barca játékának azon elemeit, amelyek átültethetőek bármelyik csapatba, amelyik játszani akarja a futballt. Emlékezzünk a tavaly őszi Kaposvár elleni második gólunkra, milyen fantasztikus összjáték után született. Tudom sokan megint jönnek, hogy mit nosztalgiázunk, de igenis volt elképzelés, látszott mit akarunk focizni addig amíg hagyták, hogy azt a játékot játszassa csapatával, amelyiket akarja. Lehet emlegetni, hogy milyen pocsékul játszottunk az első 4-5 meccsen a tavasz folyamán, de ne feledjük kiesett az a Lippai Ákos, akinek játékát és csapaton belüli jelentőségét sokan alábecsülték. Tisztán látszott, hogy a csapat megzavarodott, az a körülmény, ahogy Ákost elvitték innen és az ahogy a klub kezelte, egyértelműen rosszul érintették a csapatot. Dudás azt gondolta egy tollvonással elintézte a Lippai-ügyet, pedig ha kicsit tovább gondolta volna, akkor rá kellett volna jönnie, hogy nem tabuként kellett volna kezelni az ügyet, hanem ki kellett volna beszélni minden problémát házon belül, de akár a nyilvánosság előtt is. Ez nem történt meg.
Vagyis volt egyfelől egy sportszakmai probléma. A vezetőedző, a szakmai igazgató „javaslatára” átállt egy olyan játékrendszerre, amelyet nem érzett a magáénak. Itt hibázott Miki, hiszen vagy ellen kellett volna állnia, vagy akkor önként távoznia. Bár amikor ilyen erősen kötődsz egy klubhoz és mögötted van egy remek 1,5 év, akkor a végletekig megpróbálsz kitartani, ez teljesen egyértelmű. Kiesett – ráadásul nem hétköznapi körülmények között – a csapat kapitánya és egyik fazonszabásza. A kényszerű játékrend váltás mellett, nem azok, és nem olyan típusú játékosok érkeztek, amelyeket az edző elképzelt. A sikeresen alkalmazható 4-2-3-1-hez elengedhetetlen befejező csatár hiánya volt a legnagyobb probléma, a kapusposzt mellett. A tavaszi csapat így már azelőtt Szentesé lett, hogy ténylegesen leült volna a padra.
Másfelől pedig volt egy lelki törés Ákos kiválása miatt. Ezt a konfliktust sem Miki edzőként, sem Szentes szakmai vezetőként, sem Dudás ügyvezetőként nem tudta megoldani és átlendíteni a csapatot ezen a holtponton. Innentől kezdve pedig törvényszerű volt a relatíve eredménytelen futball. Bár ebbe az eredménytelen futballba belefért az Újpest, valamint a Pápa legyőzése, vereség a Kecskeméttől, ahol igazából sok mindenünk volt, csak szerencsénk nem, abba a meccsbe bőven benne volt az X, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a Kecskemét egy jó erőkből álló együttes volt. A Vidi elleni itthoni vereséget nem kell magyarázni, ez azt gondolom benne volt. Egyedül a Siófok elleni vereség, az, ami eredményként nem elfogadható. Igaz pocsékul játszottunk, de a fentiek ismeretében nem biztos, hogy ez kizárólag Miki hibája volt. Szentes pedig, akinek köszönhetőek az elcseszett és a meg nem történt (Balogh, minőségi csatár) igazolások, az új hadrend, arról beszélt, hogy a vezetőedző elvesztette a fonalat a csapatával. Hogy ki vesztette el a fonalat? Saját maga hibáit, felelősségét nem állította pellengérre. Dudás pedig, aki úgy fest valamennyi dologban hallgat rá, alaposan megette a rutinos edző dumáját, az, hogy cinkostárs-e vagy csak egy balek, egyelőre nem tudni. Emlékezhetünk a „magyar edzők 30 éve nem értek el semmit” szlogenre ezért a Diósgyőrnek a továbblépéshez „külföldi edzőre van szüksége” . A fenti mondat természetesen Dudás Hunor ügyvezetőtől származik, tudjuk mi történt ezután, az utolsó 8 meccsen ült a padon Szentes és az 5. helyről a hetedikre estünk vissza. Ez tény, az, hogy milyen lett ezután a játék, az szubjektív. Rögtön 4 vereség, köztük a Paks ellen itthon, ahol Vadász Viktor jobboldali középpályásként kezdett, úgy, hogy lett volna kit a helyére állítani. Sikerült győzni a zuhanórepülésben lévő Pécs otthonában, az utolsó fordulóban a már kiesett Vasas ellen, egyedül a Honvéd elleni győzelem ami igazán értékelhető. Mégis Szentesnek sikerült eladnia magát és sok szurkoló úgy emlékszik erre az időszakra, hogy újra kezdtek rendben menni a dolgok. A korábbi ötletes futball a múlté lett, így bár újoncként a 7. helyen végeztünk, ami az elmúlt 30 év legjobb eredménye volt, mégis nagyon felemásra sikeredett a szezon és annak megítélése.
A szurkolók (Ultrák) és a klub közötti jó viszony megszűnt, az egyszeri szurker pedig azt érezhette, hogy már nem a DVTK család tagjaként tekintenek rá, amiként korábban, hanem egy két lábon járó pénztárcának nézik, aki mindent megvesz ha rajta van a címer. Nem akarok igazságtalan lenni, a mezeknek, a sörnek, mindenki örül, az új pályáknak úgyszintén, de mi nem azért járunk meccsre, hogy grill ételeket együnk. Jól mutatta a legutóbbi szavazás a honlapon ezt a tényt, a szavazók 50%-a makukát, 20%-a semmit nem akarna enni, mert nem azért jön, hanem azért, hogy futballt, mégpedig hiteles, őszinte futballt lásson. Nem azt írom, hogy jó, nem azt írom, hogy győztes csapatot, hanem, hogy legyen lelke annak a csapatnak, amelyik ki is teszi azt a pályára!
Sisa a hídon
Az átigazolási időszak neuralgikus pont minden csapat életében, nálunk pedig a változások legjobb fokmérője. Emlékszünk még a mindenki által elfogadott alapvetésünkre? Nem átjáróház az öltöző, nem veszünk pénzért senkit, kölcsönről pedig szó sem lehet, csak valami egészen rendkívüli esetben. Nos, ezen a nyáron ezeket mind felrúgták azok, akik lefektették. Szentes nem hozhatott még több zsákbamacskát, hogy azért, mert Leisztinger nem tűrne el még egy húsbavágó (értsd: tíz milliókban mérhető „tévedést”) hibát a szakmai igazgatótól vagy mert Sisa annyira erős karakter, hogy elérte azt, hogy ő csak próbajáték után igazol ismeretlen játékost, jó kérdés, gyanítom az előbbi közelebb áll a realitáshoz. Apropó Sisa, Dudás már citált kijelentése ellenére, amely még azt is tartalmazta – igaz erre már kevesebben emlékeznek – hogy „olyan edző kell, aki tudja hogyan kell nyerni és kupa vagy bajnoki trófeával rendelkezik”, érkezett Sisa Tibor. Sok mindent el lehet mondani róla, de ezeket ha jól tudom nem (utólagos korrekció: 2009-ben Magyar Kupa győzelmet ünnepelhetett a Honvéddal, ezután a párharc után tette Tarsoly hidegre Bajzátot, Böőrt és Starkot, mint három olyan játékost, akik „nem feltétlenül sportszerűen viselkedtek” a kétmeccses döntő során). Legnagyobb eredménye sem felnőtt csapathoz köthető, az U19-es válogatottal sikerült kiharcolni az U20-as vb-én való részvételt. Amely egyébként nem kis dolog, de akkor sem felnőttek között és nem klubcsapattal érte el, mind a kettő más kategória.
De kanyarodjunk vissza az alapvető gondolathoz. Több mint 20 játékos érkezett próbajátékra, vettünk pénzért játékost (Elek és Gosztonyi) és kölcsönvételre is rászántuk magunkat (Silva). Egyik dologgal sem lett volna probléma. Örömteli, hogy a tulajdonos hajlandó belenyúlni a pénztárcájába, de akkor mi változott a télhez képest. Szentes & Dudás miért nem tudta kiharcolni Leisztinél, hogy áldozzon mondjuk Kamberra vagy épp Lencsére. Mikinek nem járt ez a kiváltság? Nem, nekünk kellett két olyan játékos a középpályára akik hónapok óta nem játszottak tétmeccset, sérült is volt egyikük és nem tudjuk mire képesek igazán.
Ugyanakkor nem volt valódi koncepció a „nagy” igazolásainkban. Hoztunk Gallardo helyére játékost. Most akkor Szentes megint csak tévedett vagy mi történt? Érkezett még Elek is a középpályára, ahol a legnagyobb a tolongás, még így is, hogy Luque-t műteni kell, Sekourt pedig kölcsönadtuk (nem tartottam jó ötletnek a hétvége előtt sem, ez az érzésem csak tovább erősödött). De mi az ami nem érkezett, természetesen csatár (eddig), valamint Balogh még mindig megszerezhető lett volna a kapuba (Rybansky jó kapus, de Balogh jobb, ennyi). Akkor az igazolásokért (is) felelős Szentes megint milyen munkát végzett? El lehet dönteni, azután pedig, hogy érkezett immáron utánpótlás igazgató is, kíváncsi lennék, hogy mi pontosan Szentes feladata, mi az amiért havonta megkapja valószínűleg nem csekély fizetését. Közben Dudás is alaposan elvesztette a fonalat (csak hogy klasszikust idézzek), a téli szünet óta kapkodás, fejetlenség, ad hoc döntések születnek. Luque ügye is megér egy pár gondolatot, tudva levő volt, hogy nincs jól, hogy előbb-utóbb műteni kell, nem lett volna szabad hagyni, hogy a játékos döntsön. Róla tudjuk, hogy mindig minden körülmények között játszani és nyerni akar, de ha nem hagyják, hogy elvigye a szíve, akkor rábeszélik, hogy műttesse meg magát minél hamarabb és ebben az esetben kb. most térne vissza, így viszont elvesztettük 12 bajnokiról és 3 fontos kupameccsről. Itt már nem csupán arról van szó, hogy Sisa alkalmatlan egy élcsapat vezetőedzői posztjára, de az is látszik, hogy a Szentes, Dudás, Körmöndi triónak is lenne mit átgondolnia.
Háromszáznegyvenkét nap
A Győr elleni meccs már szóba került a mai írásban. 2011.09.25-én az éllovas ETO-t fogadta az egyik újonc fantasztikus hangulatban, remek futballal legyőztük a vendégeket. Alig egy évvel később újfent itthon fogadtuk a győrieket. Tavaly minden belépő elfogyott, idén kb. a stadion kétharmada telt meg. Amikor megláttam, hogy Elek Ákos vezeti ki csapatunkat a pályára kicsit csalódott voltam és rossz előérzetem támadt. Már a beharangozóban is írtam, hogy nem egy újonnan érkezett játékosnak kéne viselnie a kapitányi szalagot. Nos, nem is viselte, hiszen bár Elek vezette ki a csapatot, annyira nem érezte magáénak a pozíciót, hogy szalagot vegyen fel. Ha nem érzi magát elég tökösnek hozzá, hogy vezesse a csapatot, akkor kerekperec vissza kellett volna utasítania Sisa mester felkérését. Nem volt vezér a pályán. Fernando próbálta spanolni az embereket, 0-2 és 0-3 után is, rajta kívül mindenki a földet nézte kb.
Bár voltak jó periódusaink, mégis hiányzott valami a játékunkból, nevezetesen a gól. Idén elvileg erősebb a keretünk, mint tavaly, két éve zajlik az építkezés, nem egy éve, ehhez képest a tavalyi 2-0-ról jutottunk az idei 0-3-ig, s közben mást sem hallunk a mestertől, hogy mi még nem tartunk ott ahol az ETO. Akkor tavaly ott tartottunk, vagy akkor most, hogy is van ez? A két meccs összehasonlítása pontosan tükrözi azt, hogyan sikerült egy remekül induló projektet zátonyra futtatni. A klub töretlen fejlődése megállt, a türelmetlenségnek, a pillanatnyi szituációk helytelen értelmezésének és fontos tények figyelmen kívül hagyásának köszönhetően.
(A bejegyzés jó szándékkal íródott, várom, várjuk az érdemi észrevételeket, osszátok meg, gondolkodjatok ti is!)