Sportolást vagy erőteljes fizikai aktivitást követően sokan számolnak be emelkedett hangulatról, jó érzésről-örömérzésről. Mindezt a mozgás során keletező endokannabinoidok váltják ki, melyek agyunk jutalom központját aktiválják.
Az endokannabinoidok kis túlzással az emberi szervezet saját, természetes „drogjainak” is nevezhetők, szerencsére káros mellékhatások nélkül. Közülük a ma leginkább ismeretes anyag az anandamide, melynek neve is a szanszkrit „ananda” – öröm szóból ered. Az endokannabinoid rendszer (ECS) segíti a szervezet adaptációját mind a fizikai, mind az emocionális stresszhelyzetekhez.
Edzett mentősöket vizsgáltak
Egy német-olasz-magyar kutatócsoport (a Semmelweis Egyetem PhD. hallgatójának részvételével) a Dél-Tiroli Mentő egység tizenkét fiatal egészséges férfi tagján vizsgálta, hogy az ECS-re milyen mértékben hat a tartós fizikai aktivitás. Összessen három vizsgálati módszer alapján kerestek választ a kérdésre. A kimerítő mozgás után endokannabinoid anyagok szintjét mérték az alanyok vérmintáiból. Az önkénteseknél kritériumként szerepelt, hogy előzetes orvosi vizsgálaton vegyenek részt, tartózkodjanak mindennemű drogfogyasztástól, a súlyuk a normál tartományban legyen és ne éljenek 1200 m tengerszint feletti magasság felett.
Kemény vizsgálatok
Az „A” vizsgálati protokollban (testmozgás alacsonyabb tengerszint feletti magasságon) 2100m alatti 4-4,5 órás túrázást kellett teljesíteni. A testmozgás során négyszeres volt szintemelkedés, összesen 1650m szintkülönbséget tettek meg. Az éjszakát az alaptáborban töltötték. A „B” protokollban (kimerítő fizikai munka magasabb tengerszint feletti magasságra) 1780 m szintkülönbséget kellett teljesíteni, az alaptábor magasságától indulva. A teljes túraidő 3,5 – 5,5 óra között volt. Az éjszakát az elért magasságon töltötték. A „C” protokollban (passzív felemelkedés még nagyobb magasságra) a tengerszint feletti magasság hatását vizsgálták a szervezetre. Helikopterrel vitték fel a résztvevőket a csúcson található menedékházba, ahol fizikai tevékenység nem volt megengedett.
Míg endokannabinoidok szintje az „A” és „B” protkoll teljesítése után szignifikánsan növekedett, a passzív felemelkedés nem hatott a vérszintjükre. Az epinephrine (ismertebb nevén adrenalin – az úgynevezett katekolaminerg rendszer fő ingerületátvivő anyaga, melynek legfőbb élettani feladata hogy a fokozott izommunkához biztosítsa a megnövekedett energiaigényt) szintjét mérve azt tapasztalták, hogy kizárólag az erőteljes fizikai munka alatt emelkedett a szintje szignifikánsan és az anandamide szintjével ez a növekedés korrelált.
A kutatás egyik fő eredménye, hogy bár a testmozgás önmagában is emeli az anandamide szintjét, ha ezt magasabb tengerszint feletti magasságon, hipoxiás (alacsony oxigénellátottságú) körülmények között végezzük, a növekedés még kifejezettebb. Az alacsonyabb légnyomás miatt a testszövetekben csökkent az oxigénellátás. Ez azonban nem kizárólagos oka az endokannabinoid nagyobb arányú emelkedésnek, hiszen a „C” protokollban nem követezett be az emelkedés.
Nem is szégyen a futás, és még hasznos is
A testmozgás nemcsak az endokannabinoid és katekolaminerg rendszert aktiválja. A hipothalamo-hipophysealis rendszer aktiválása révén egyéb pozitív hatásai is vannak szervezetünk homeosztázisára. Ebben az endokannabinoidoknak is szerepük van. Ezáltal biztosan állíthatjuk, hogy nem csak a fizikai aktivitást követő stresszreakciókban van szerepe hanem az ezt követő hangulati és viselkedési reakciókban. Nekik köszönhető az úgynevezett „futás öröme”.
A testmozgás tehát nem csupán a fizikai egészség megtartásához, a szív- és érrendszeri betegségek elkerüléséhez illetve testsúlyunk és alkatunk szinten tartásához járul hozzá, hanem a mentális problémákra is megoldással szolgálhat. Sportolás során boldogságérzetet élhetünk meg, melyért az agy jutalmazó struktúrája – az endokannabinoid rendszer – felelős.
Bojtor Adrienn