Megtért báránykák. Egy misén vettem részt, bár én más vallású vagyok, de a halálesetkötelez, a tiszteletet még is illik megadni, egy halott ember emlékére.
Természetesen a háttérben álltam meg, hogy ne zavarjam a hívőket, hiszen
kilógtam volna a sorból, mert az én vallásom szerint a mise ideje alatt,
nem kell sűrűn letérdepelni és felállni. Ahogyan elnéztem az áhítatos
hívőket, egyszer csak, két ismerős arcot is észrevettem. Pár sorra
voltak egymástól és sűrűn vetették a kereszteteket. Látszott rajtuk,
hogy komolyan veszik a vallás gyakorlását, még énekeltek is. Mivel ebbe
a templomba csak ritkán járok, ezért a barátomat kérdeztem, hogy ismeri
e őket. Csak látásból, kaptam a választ, rendszeresen járnak ide a
misékre. Nahát, nahát, két egykori ismerősöm is megtért a rendszerváltás
után, hiszen előtte még a régi rendszer, a kommunistapárt tagjai voltak
és véres szájjal ordítoztak, ha számukra nem tetszett valami. Azonban a
keményvonalas kommunistákból, mára megtért báránykák lettek. Az élet
nagy – nagy tanulsága ismét igazolta önmagát, hogy megváltozni, soha sem
késő… Vagy még sem? Képmutatás? A kérdésekre a választ, csak a jó
Isten tudná megadni.
Kanyog Miklós