Láttam egyszer egy amerikai filmet, egy sok éve gyógyíthatatlan betegségben szenvedő kamaszlányról és családjáról. A kétségbeesett anya utolsó szalmaszálként érzelmi zsarolással megpróbálja rávenni kisebbik lányát, hogy adja oda egyik veséjét a nővérének. A 10 éves forma lány azonban fellázad. Korábban a csontvelejével próbálták megmenteni a nővérét, és nem akar még egy fájdalmas műtétet, elveszteni a veséjét is, miközben a családban az anyán kívül mindenki beletörődött a testvér elkerülhetetlen halálába. Elkeseredetten és dühösen megy haza az iskolából, amikor felpillant egy sokemeletes házra, és meglátja a hatalmas plakátot, amin egy ügyvéd képe és telefonszáma látható:
„Hívj fel, ha bajban vagy!” Ez az ügyvéd – akit egy gyermekjóléti szervezet fizet – pert indít a gyerek nevében a szülők ellen, hogy megvédje a kislánynak azt a jogát, hogy maga döntsön a saját testéről. Megnyerik a pert.
Amikor a bántalmazó is segítségre szorulna
A másik történetet nem Hollywoodban írták, saját élményemet mesélem. A tízéves Zsuzsit mindkét szülője elkísérte a tanácsadásra. Az ok: romlanak a jegyei, szétszórt, rendetlen, néha dühkitörései vannak, ilyenkor sír, és veri a fejét a falba, este nem tud elaludni, reggel nem tud idejében felkelni, csúnyán ír, elfelejti, hogy mi a lecke. Apuka hozzáteszi, hogy tiszteletlen és felesel, válogat az ételekben, sokszor nem eszi meg, amit kiszed a tányérjára. Zsuzsi folyton az apjára pislog, az arca ilyenkor megváltozik, szorongás ül a vonásain. Az anya vidám teremtés, próbálja menteni a helyzetet: „miért ne hagyhatná a tányérján, amit nem akar megenni, ennek semmi köze a tanuláshoz.” Az apa külföldön dolgozik, kéthetente négy napot tölt itthon, akkor „neveli” Zsuzsit. „Muszáj fegyelmezni, engem is így nevelt az apám.” Az anya közbevág: „ Ha annyira jól nevelt az apád, miért szöktél el 16 évesen, és a mai napig sem beszélsz vele? Azt mondtad, hogy szíjjal vert. És nincs türelmed a gyerekhez, mikor ideges vagy lökdösöd, meg kineveted, így nem lehet gyereket nevelni.” Zsuzsi ijedten néz az apjára, most mi lesz? Az apa magyarázkodik: „Az apám valóban elég durva volt velem, de ennek semmi köze a gyerek rendetlenségéhez. Most kell megtanulnia a rendet.”
Zsuzsit hiába kérdezem, kitérő válaszokat ad, és közben az apjára sandít. Azzal válunk el, hogy itt nem a tanulási probléma az elsődleges, hanem a gyerek idegállapota, szorongása – gyerekpszichológusra lenne szüksége. Pár nap múlva az anyuka felhív, és sírva meséli, hogy a férje egész este ordítozott velük, meg akarta ütni, ami még sosem fordult elő, Zsuzsi bemenekült a szobájába és kulcsra zárta az ajtaját, mire az apja majdnem betörte azt. Szerencsére már visszament dolgozni, most két hétig nyugalom van. „És mit akar most tenni?”- kérdezem. „Mit tehetnék, szeretem a férjemet, amikor normális, akkor nagyon aranyos. És Zsuzsi tényleg rendetlen, és gyakran dacoskodik az apjával”. Ennyi volt a beszélgetés, a család nem jelentkezett azóta, nem tudom mi történt Zsuzsival. Ha néha eszembe jut az eset, van egy kis lelkiismeret furdalásom.
120 nyelven kérhetsz segítséget
De hogyan segíthettem volna Zsuzsinak? És itt kapcsolódik össze a két történet: a szentimentális amerikai film és a lelki – meg talán testi – bántalmazásnak kitett magyar lány esete. Nem gondolom, hogy Amerikában ne lenne gyermekbántalmazás, a statisztikák szerint nagyon is komoly probléma ez náluk, de épp ezért komoly felvilágosító, segítő hálózat épült ki. Amerikai, vagy nyugat-európai városok utcáin sétálva párszáz méteren belül beleütközik az ember egy olyan plakátba, ami erre a problémára hívja fel a figyelmet, és ad egy telefonszámot, amit általában éjjel-nappal fel lehet hívni. Találkozhatsz ilyen plakátokkal a bevásárlóközpontokban, metróállomáson, orvosi rendelőkben, iskolákban, ifjúsági szórakozóhelyeken, templomokban, a mozikban a film előtt, és a tévéadásokban. Amerikában van olyan nonstop segélyvonal, ahol gondolva a bevándorlókra, az angolon kívül 120 nyelven kérhetnek segítséget a bajba jutott gyerekek.
Nálunk is létezik a bajba jutott gyerekeknek működtetett segélyvonal, pl. A Kék vonal (gyermek- és ifjúsági telefonszolgálat) 06-80-505-000 éjjel-nappal, vezetékesről hívható, ingyenes. NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyerekeknek telefonszolgálat 06-80-505-101 vezetékesről, ingyenesen (06-1) 267-4900 mobilról vagy vezetékesről hívható, normál tarifával. Szerda kivételével este 6-tól 10-ig.
Félrenézni, vagy beavatkozni?
Sajnos ezek a lehetőségek még nincsenek benne a közbeszédben, a köztudatban. Krízishelyzetben, különösen egy gyereknek, nem ugrik be, hogy mit kell tenni, ha nem ugrik be kapásból, mint a reklámok százai, a segélyvonal logoja, jelmondata, amit már sokszor látott, az utcán, az edzésen, hirdetésekben, az iskolában, az áruházban, esetleg kapott ilyen matricát az osztályfőnökétől stb.
Ahhoz hogy egy gyerek segítséget merjen kérni a családjával szemben, mert épp ott van veszélyben, nagyon komoly változásokra lenne szükség. Kétlem, hogy túl sok osztályfőnök meri elővenni ezt a témát. Nyoma sincs, hogy a gyermek és ifjúságvédelem állami szervei mozgósítanák a közvéleményt a gyermekbántalmazás ellen, megfelelő propagandával, szóróanyagokkal, rendezvényekkel bátorítanák a gyerekeket, hogy kérjenek segítséget, ha lelkileg van testileg bántalmazzák őket otthon. Talán a hazai közgondolkodás sem érett még erre. A család belügyének tekintjük hogyan bánnak a gyerekeikkel, gyakran elfordítjuk a fejünket, amikor gyerekét rángató, pofozó, lelkileg terrorizáló szülő ül velünk szemben a buszon, mellettünk a játszótéren. Hamarabb rászólunk arra, aki a kutyájával durváskodik, mint arra, aki a gyerekét veri mások szeme láttára.
A szegények testileg, a jómódúak lelkileg bántalmaznak
Évente harminc gyermek hal meg bántalmazás, illetve elhanyagolás következtében Magyarországon. Az ANTSZ adatai szerint: 2010-ben fizikailag 2391, míg érzelmileg 4571 gyermeket bántalmaztak, szexuális bántalmazástól 240 gyermek szenvedett. Pontosabban ennyi esetről szereztek tudomást. Fizikai elhanyagolás miatt több mint 13 ezer, érzelmi elhanyagolás miatt pedig több mint 10 ezer gyermeket gondoztak. Ez utóbbi kategóriába tartozik például, amikor a fölöslegesség érzetét keltik a gyerekben. A gyermekjóléti szolgálatok nyilvántartásai szerint a magyar gyermekek tíz százaléka veszélyeztetett.
A fizikai bántalmazás az ország középső és keleti részein gyakoribb, az érzelmi bántalmazás viszont az egész országban jellemző. A szexuális bántalmazás az ország középső, „fejlettebb” területein fordul elő magasabb arányban. A gyermekbántalmazás minden társadalmi rétegben jelen van, csak mindenhol más módon jelenik meg. A szakértők szerint a bántalmazott gyerekek szülei az elkövetők a felsorolt típusok majdnem mindegyikében, kivéve a szexuális erőszakot, amelyet általában a család más tagjai, vagy ismeretlenek követnek el. Egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy bántalmazott gyerek felnőttkorban nagyobb valószínűséggel lesz erőszakos természetű, szexuális magatartására pedig jellemző lehet a szélsőségek.
Nem tudom, hogy lehetne ezen változtatni. De az olyan esetek, mint legutóbb a Parlamentben egy képviselő nagyon furcsa „családvédelmi” felszólása, biztos, hogy nem használnak az ügynek. A családon belüli erőszak külön törvényi tételként való kezelését azzal az indokkal utasította el ez a képviselő, hogy minden rendben lesz a családban, ha a magyar anyák otthon maradnak és szülnek 3-4-5 gyereket.
Mióta megírtam ezt a cikket, bekövetkezett a happy end: akkora botrányt váltott ki ez a parlamenti hozzászólás, hogy a kormány korábbi álláspontját módosította, és javasolják a parlamentnek, hogy foglalják bele a büntető törvénykönyvbe a családon belüli erőszakot, mint önálló büntetési tételt.
dr. Pusztai Éva tanulasmodszertan.hu