A Bartók Béla Művelődési Ház Egyesület az Andrássy utca 15 szám alatt található, a Miskolc-Diósgyőrt összekötő kelet-nyugati irányú főútvonal mellett. Az épület 1936-ban épült téglajegyekből. Építését követően az ezredfordulóig tevékenysége és működése szorosan kötődött a Diósgyőri Kohászathoz és az ott dolgozókhoz. A második világháborút követően Miskolc kulturális történetének meghatározó intézménye volt. A művelődési házat városszerte úgy ismerik mint civil szervezeteket, akik kulturális tevékenységet folytatnak, és befogadó intézmény. „Olyan kulturális központ , amely működése során alapvető céljának tekinti a civil szervezetek hagyományőrző tevékenységeinek ápolását, megtartását és elősegítését. Csoportjai rendszeres résztvevői és díjazottai számos hazai és nemzetközi rendezvényeknek. Diósgyőri Vasas Vegyes Kar, Fotóművészeti Kör, Képzőművészeti Kör, Bélyeggyűjtő Kör, Vasas Nyugdíjas Szervezet (volt kohász és gépgyári dolgozók), Diósgyőri Rádió-amatőr Klub, modellező, Táncstúdió, stb.
Az 1896-ban alapított könyvtára 40 ezres kötettel, író-olvasó találkozókat szervez”. (forrás: a művelődési ház honlapja).
Közel a Művelődési Házhoz az Újgyőri főtér sarkán jelenünkben egy emeletes épületben postahivatal működik az Andrássy út 43 szám alatt. Miskolcot a 1965 végéig 4, majd azt követően 3 kerületre osztották, s ez az épület volt korábban a III.ker. Tanács. Diósgyőrt Miskolccal Új-Diósgyőr köti össze, amelynek központja az Újgyőri főtér, (régi nevén Marx tér). Igen nagy forgalmat lebonyolító körforgalmú tér, tömegközlekedési csomópont, újonnan kialakított sokirányú városi buszvégállomással, amely a tömegközlekedést és a város egyéb forgalmát is teljesen átrajzolta, új útszakaszokra terelve. A régi időkben is egy kicsinyke buszvégállomás állt itt, néhány járat állomásaként. Erre a területre is azt tudom mondani, hogy összehasonlíthatatlanul megváltozott a régi arculatához. A gyárak megszűnése után több rövid szakaszú villamosjáratot is megszüntettek, amelyek a gyárak mindennapi életéhez voltak kötődve. Az Újgyőri főtér a közelmúltban érte el jelenlegi formáját. Három irányból fut be ide villamos és három helyen metszi át gyalogátkelő.
Ennek a térnek a helyén a 60-as – 70-es évekig? még hasonló családi házas beépítés volt a jellemző, úgy ahogy ezt láthatjuk az Andrássy utcától északra fekvő városnegyednél, egészen az északi tehermentesító útig. Kivételt képez a közvetlenül a főútvonal mentén lévő panelos beépítés, előtte széles sávban autóparkírozóval. A szanálásokat megelőző időkben itt állt a Bükk Étterem is, amely az itt élők számára kedvelt vendéglátóegység volt. A tér északi oldalán áll a Bükk Áruház modern-kori épülete, amelyben a Spar szupermarket áruháza is található.
Majd egy kicsit továbbhaladva a 36 szám alatt, a Vasas Művelődési Központtal találkozhatunk. Szemben vele az utca másik oldalán volt található a múltban a Szikra mozi, városunk akkori több mozijának az egyike.
Az Andrássy út északi területén a családi házas környezetben a Szent Imre tér 1 szám alatt találkozhatunk a Szent Imre nevét viselő római katolikus templommal, amely neogótikus, szecessziós stílusban épült. Az Új-Diósgyőri róm. kat. Szent Imre általános iskola 1994-ben megszűnt, majd a plébánia megvásárolta az üresen álló leromlott állapotban lévő ingatlant 1997-ben. A templomot felújítás után 2000 aug. 26-án áldotta meg dr. Seregély István érsek úr. A körtérnél az Andrássy utcára merőlegesen csatlakozik a Vasgyári út, amely a megszűnt D.A.M (L.K.M.) irodaháza és az 1-es kapubejárata előtt elfordul nyugati irányban, a volt DIMÁVAG felé. Ez az út nemigen változtatta meg régi arculatát, földszintes, elhanyagolt állagú épületeivel, amelyekben különböző profilú üzleteket és vendéglátóhelyeket találhatunk egymásután. Az út szembeni oldalán a villamossínektől beljebb még az 50-es évek végén?, 60-as évek elején épített régi típusú bérházakkal találkozhatunk, és a számozott utcák igen rossz-hírű negyedével , amely jelenünkben is sajnos még meglévő cigány gettóként említhető. Ezen az úton az Újgyőri főtérről lekanyarodva halad tovább a 2-es számú villamosjárat is, amelynek a végállomása a volt irodaházzal szemben található. A régi vasgyárat körülölelő területeken munkáskolóniás családi házas beépítés a jellemző. Itt a gyárak körül a régebbi időkben, s talán még most is, igen sok kisvendéglő, presszó, italbolt és talponálló üzemelt, a munkások és a többi dolgozók műszak előtti és utáni becsalogatására. Mint pld. az egyik legnépszerűbb, de egyben az italozással kapcsolatos problémákat is okozó híres Árnyas-kert kisvendéglő, a teniszpályával szemben. Vagy a Béke Cukrászda a volt Vasgyári Vendégházzal szemben, vagy a Kiss Ernő utcán lévő Szinva patak északi partján a volt Hámor Étterem, és a többi sok-sok… úgyszintén.
A megszűnt L.K.M. – ről már többször is tettem említést (külön blogban, az előző blogomban, és válasz kommenteimben is), de most mégis visszatérek még egy pár sor erejéig visszaemlékezésképpen, ehhez a gyárhoz. 1973-ban meglátogatták ezt a gyárat az akkori kormánydelegáció tagjai a Minisztertanács elnökhelyettesével, Vályi Péter elvtárssal az élen. Egy bükki vadászat után érkeztek meg, amely úri szórakozás után Vályi Péter elvtárs, s nyilván a többiek is, igen illuminált állapotban voltak már. Ő, már nem tudni mi okból?, de letért a delegáció számára kijelölt útról, és amikor a fejétől kb. 20 cm-re megszólalt a daru figyelmeztető dudája, ijedtében oldalra ugrott, elvesztette az egyensúlyát és beleesett az öntőcsarnok 600 fokos gödrébe két kokilla közé. Szörnyű halált halt párnapos kórházi kezelés után. Menthetetlen volt az állapota. A mai napig is kiderítetlen ennek az igazi oka, legalábbis a nyilvánosság felé, de a köznyelvben akkoriban sokféle szóbeszéd járta.
A rendszerváltás előtti munkamorálról még annyit, hogy valóban a mi országunkat lehetett nevezni a „legvidámabb barakknak”, több más lehetőségre is vonatkoztatva az egész szocialista régióban, ahogy a többiek neveztek minket kissé irigykedve. Ma már ez elképzelhetetlen, de valljuk be magunknak, hogy jobbik esetben a munkaidő kicsivel több mint a felét dolgoztuk csak le tisztességesen úgy, ahogy azt kellett volna. A hivatalokban ment a többszöri, hosszú kávézgatási szünet trécseléssekkel egybekötve, a hosszan tartó magán telefonbeszélgetések, a különböző fals célokkal eltávozást kérve halaszthatatlan ügyintézés címén, a gyárakban és üzemekben pedig ment a „fusizás” igen nagymértékben. Mindent legyártottak amit kellett, még a saját vagy a szomszéd kerítését is, és stb. stb. Természetesen tisztelet a kivételeknek. De el kell ismerni azt is, hogy a gyárakban értéket is teremtettek, sok termékük úgy a hazai, mint a nemzetközi piacokon is elismerést szereztek, Diósgyőr nevével fémjelezve.
A Vasgyári út 23 szám alatt egy református templommal találkozhatunk amely szecessziós stílusban épült, majd továbbsétálva a Vasgyári úton a Lónyai Menyhért utca 8 szám alatt, a vasgyári evangélikus (historizáló neoromán stílusban épült) templomhoz érkezünk. „A vasgyári kolóniát a Magyar királyi Vas és Acélgyár munkásai, hivatalnokai és vezetői számára építették a gyártelep szomszédságában, egy attól nyugatra eső területen. A vasgyár területén három templom áll. A római katolikus Szent István király templomát építették meg először 1908-ban historizáló stílusban a Kabar utca 10 szám alatt, majd a reformátust 1928-ban, az evangélikus pedig 1938-ra készült el és szentelték fel. Vörös-téglás külsővel készült görög kereszt alaprajzzal, és jellegzetes várszerű megjelenéssel. A tervezőt (Sándy Gyula) a diósgyőri vár sarokbástyái ihlették, de utal egyúttal a templom bejárata fölött olvasható „Erős vár a mi Istenünk” feliratra is. A második világháború során a vasgyárat célzó bombatámadások során a templom is károkat szenvedett, amiket 1946-ra hoztak rendbe”. (forrás: szabad enciklopédia).
A vasgyári köztemető a Csermőkei út 1 szám alatt található a volt L.K.M. alatti területen.
Feltétlenül említést kell még tennem a Kiss Ernő utca déli oldalán a volt L.K.M. melletti Béke szálló-Muszkás telepről is. „Miskolc története során folyamatosan és nagymértékben igényelte a szakképzetlen cseléd, szolga és különböző szolgálórétegek munkáját, de a város folyamatosan nem tudott mit kezdeni velük, mint városlakókkal. Ez a helyzet világít rá a mostani konfliktusok gyökerét képező ellentmondásokra. A 80-as évektől a számozott utcákba, a vasgyári telepre és a perecesi kiürülő bányászkolóniákba költöztették ki a cigányokat. A 70-es évek közepén kezdődött meg, majd a rendszerváltás tájékán fejeződött be a Béke szálló telep elcigányosodása”. (forrás: hvg.hu).
Mai „sétámat” itt most befejeztem, s innen fogom folytatni tovább,- előrehaladva. Őszintén remélem a kísérőim lesznek a továbbiakban is. Előző sétáim helyszíneinek leírásait megtalálhatják ezen újság oldalán, a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog