Érdekes. Több, mint érdekes. Vagy mi. Zajlik a Földes ügy, az biztos. Ki hogyan minősíti… Mint volt „földesista”, ha lehet mondani „öregdiák” úgy döntöttem, megírom ami bennem van ezzel kapcsolatban. Nos egy valami biztos: a városvezetés nagyon kiszúrta magának a Földest. Olyan birkó zajlik itt már másfél éve, melybe már a legnagyobbak is belefáradtak volna, de nem úgy a mi hőseink, a csodás vezetőink. Pedig ők nem is a legnagyobbak… A százkarú óriás többször is földhöz vágta őket, de ők felkeltek, és újra nekiszaladnak, hátha… Gyűjtenek új erőt, próbálnak ötletelni, de semmi. Most azonban megtalálták a siker receptjét. Ha nem megy a csapatnak, igazolni kell. No de ki van a piacon? Ki akar ebben a csapatban pályára lépni? Kinek szimpatikus egy kiesőjelöltnél mezt ölteni? Sok sok nehéz kérdés. Válasz nélkül. Nincs mese, irány a Bükk, összeül a kitudjahányvezér, és kirakják turulvérből a megfejtést: egy tapasztalt, sokat látott, szakmájában népszerű (?) pedagógust kell találni az ország egyik legjobb gimijének élére. Láss csodát, találtak! Szerintem már azóta sokan tudják ki az, így nem is írom le. Meg – megmondom őszintén – nem is szeretném leírni, mert nem szeretném egy lapon említeni a nevét a Földessel. Tudod, babonából! Pedig igen jó vezető lenne, hisz’tőle tanultam az elmúlt héten, hogy aki betöltötte a 60. életévét, az nem 61 éves. Nem nem. De nem ám. Pedig eddig így tudtam. Na mindegy, csak anyám meg ne tudja…
No de mi is a lényeg. Jött ez a jelölt. Leélt valahány évet. Nem tudni mennyit. Medveczky Ilonánál sem tudjuk, mégis szeretjük. Vagy nem. De ezt a jelöltet szerették az iskolájában. Apropó iskola! A jelölt sok sok (ezzel csak nem bántom meg) éve dolgozik az általános (!) iskolájában pedagógusként. Ki tudja miért, de ott nem motiválta semmi (és senki?), hogy vezető legyen. Neki nagyobb falatra fájt a foga. Dávid úgy döntött, neki megy Góliátnak. Mielőtt bárki megvádolna bármivel, Dávid (egyszerű pásztor, alacsony növésű férfi), és Góliát (hat sing és egy arasz, férfi) is bibliai alak volt, és semmi közük nem volt a Földeshez, de még ehhez az ügyhöz sem.
Az ügy. Gotham citynek Batman kellett, Miskolcnak ő. A városháza tetejéről fellőtték a hangvilla alakú jelet, és hősünk érkezett. Vagy hozták. De jött, az tuti. Szerényen, jó helyről. Ahol szerették, tisztelték. Nem (?) tudta mit vállal. Súgtak búgtak neki hogy ő a legjobb. Addig tették ezt, amíg elhitte. Elkövette a legnagyobb hibát, amit el lehet. Nem mérte fel a helyzet súlyát, nem nézte meg a hegyet, amit meg akart mászni. Innentől él a címben írt párhuzam. Innentől gondolom úgy, hogy a hatalom érdekében megtehet ez a rendszer bárkivel bármit. És a rendszer olyat választott, aki sajnos előbb – utóbb elhiszi, hogy ő maga a rendszer. Harcol érte, küzd érte, és nem törődik azzal, hogy egy csodálatos életpálya végén a rendszer darálja be őt, és nem fordítva. Kedves jelölt! Ezt nem kellett volna. Kedves jelöltet aljas módon csőbehúzó súgók! Ezt nagyon nem kellett volna! A jelölt útja bárhogyan alakul, jól nem jöhet ki ebből az ügyből. Beleég. És nagyon fájni fog neki. És akik megvezették annyit sem mondanak, hogy „ne tessék haragudni, hogy tönkretettük az életútját kedves… „ meg hogy „nem akartunk bohócot csinálni magából…”Már azzal sem foglalkozom, hogy a mai városi újságban akkorát hazudott, ami már inkább megmosolyogtató, mint dühítő. Úgy érzem ő most (b)Ábel a rengetegben… Sajnálom. Ami viszont dühít, hogy azok az emberek akik ebbe belehúzták most csendben vannak, nem állnak ki érte, sőt! De nem mondok semmit, mindenki döntsön mindenki maga.
Egy biztos. Áldott vezetőink nem akarják észrevenni, hogy kicsi ez a fejsze, és nagyon nagy a fa. Bár tudom én, hogy gyergyói székelyfenyő a nyele, és Wassból van a feje, de ez itt és most kevés. Ezt a fát „az ő időszámításuk előtt” ültették, és nagyon sokan locsolták. Ettől lett erős, és ettől lett megdönthetetlen. Sokan sokat tettünk érte, hogy a mi büszkeségünk legyen. El a kezekkel a FÖLDESTŐL!
Legyen ez az ügy egy jó tanulság, hogy a Földes erős, és érinthetetlen. És a súgóknak is egy jó tanács: ne csináljanak több miskolci „schmittpált”!