Az alma nem esik messze a fájától – így tartja egy régi, bölcs mondás. Ha Jermendy Ágnesre vonatkoztatjuk, mindenképpen csak pozitív értelemben tehetjük. Az orvoscsaládból – szülei mindketten orvosok – származó fiatal doktornő, aki még rezidens idejét tölti, máris tartalmas utat járt be.
Számon tartják a fiatal, magyar kutatók között, hiszen tavaly a 30 éven aluli fiatalok számára meghirdetett L’Oréal – UNESCO Magyar Ösztöndíj a Nőkért és a Tudományért pályázaton díjat nyert kutatási eredményével.
– Biokémiával, molekuláris biológiával foglalkozom legszívesebben – mondja, miközben gyakorló orvosként a legkisebbek körében látja el feladatát az I. számú Gyermekgyógyászati Klinikán.
Nem véletlen, hogy kutatási témája a diabétesz, pontosabban a cukorbetegség kialakulásában szerepet játszó genetikai tényezők. Mind az 1-es, mind pedig a 2-es típusú cukorbetegség rendkívül sok gondot okoz az orvostudománynak, és mivel mindkettő növekvő, terjedő tendenciát mutat, a szenvedő alanyoknak, a betegeknek is.
Áttörés még nincs
Sokan, sokféle szempontból kutatják a diabétesz okait. Jermendy doktornő is e máig feltáratlan területet vizsgálta.
– Gyermekklinikán dolgozom, a gyermekkori, 1-es típusú cukorbetegséggel itt gyakran találkozunk. Ez a második leggyakoribb krónikus kór a fiatal korosztály körében – húzza alá. – Azt vizsgáltam kutatásom során, hogy milyen genetikai hajlamosító tényezők játszanak szerepet kialakulásában, ami leggyakrabban a serdülőkorra, a 10-14 éves korra tehető, de egyre inkább fellelhető a 0-4 évesek közt is. A kutatás rendkívül izgalmas volt, még akkor is, ha a problémának csak kis részére, egy szeletére terjedt ki, nevezetesen a bétasejtekre, melyek az inzulint termelik.
-A sejtközi folyamatok feltérképezése érdekes a betegség eredete, háttere szempontjából. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy kijutottam Bostonba, a Harvard Egyetem Joslin Diabetes Centrumába vendégkutatóként. Itt kezdtem foglalkozni az inzulintermelő bétasejtek élettanával. Az itthoni munkahelyemen, a Gyermekklinikán pedig kiváló alkalom nyílik a vírusinfekcióra való genetikai hajlamosító tényezők tanulmányozására, mert ezek éppúgy szerepet játszanak a gyermekkori cukorbetegség kialakulásában, mint a környezeti tényezők.
– Régi, mondhatnánk kedvelt kutatási terület a diabétesz mindkét típusa. Áttörést azonban eddig nem hoztak a vizsgálódások.
– Ez igaz, de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen egy sejt rendkívül komplex összetételű, bonyolult szerkezet, amelyet a világ kutatói sokféle szempontból vizsgálnak, elemeznek. Még nincs rá meggyőző válasz, miért nem termel inzulint az 1-es típusú diabéteszes szervezete. Arra sincs, hogy miként romlik el a bétasejt olyan módon, hogy nincs megfelelő inzulinválasza a vércukorszint kóros emelkedésére. Kis mozaikokból építkezünk. Mindenki hozzátesz valamit a már meglévő ismeretekhez, és bízunk benne, hogy sikerül előbb-utóbb összerakni a teljes képet. Előrelépés mindenképpen van ezen a területen, mert bár ma is krónikus betegségként kezeljük és tartjuk számon a gyermekkori 1-es típusú diabéteszt, de 1921 előtt ebben a betegségben meghaltak a gyermekek, most pedig kellő terápiával, gondos kezeléssel élik a mindennapi életüket.
– Izgalmas kutatási terület a 2-es típusú, az időskori diabétesz is, amely már szinte népbetegségnek számít. A csökkent inzulintermelés következtében jelentkező panaszokat sok esetben csak későn veszik észre. Míg az 1-es típusnál inzulint kell adagolni a beteg számára, a 2-esnél sok esetben a gyógyszeres kezelés is elegendő, végső esetben pedig itt is az inzulin adagolás jöhet számításba. A 2-es diabétesz esetében azt a molekulát vizsgálom kutatásaimban, amelynek hivatása a sejtek összerendezése, „karmester molekuláknak” nevezzük ezeket, mert hasonlóan működnek. Ha működésükben valahol hiba csúszik be, nem történik meg az inzulin- elválasztás.
Az éppen világra jött apróságokkal kíván foglalkozni
– Most lezárult egy kutatási szakasz. Az eredmény az elnyert díj. Hogyan tovább?
– Aki elkötelezte magát a kutatás mellett, az nem hagyja abba. Természetesen én is folytatom. A kapott ösztöndíjat már „befektettem”, egy mesterképzésre járok, biostatisztikát és epidemiológiát tanulok a Harvardon három nyári kurzuson. Bízom benne, hogy a tanultak a mindennapi orvosi gyakorlatomhoz is sok segítséget adnak.
– Döntött már, hogy a kutatás mellett horgonyoz le, vagy gyógyító orvos lesz?
– Dönteni még van idő, még „csak” rezidens vagyok, de nem is gondolom, hogy dönteni kell a kettő között, mert egyik nem zárja ki a másikat. Viszont az alapkutatás után a jövőben inkább a klinikai kutatás felé fordulok, ezt a munkát jobban össze tudom egyeztetni gyermekorvosi feladataimmal. Terveim szerint a szakvizsga letétele után neonatológus leszek, vagyis az éppen megszületett, világra jött apróságokkal fogok foglalkozni. Ez a profil rendkívül erős itt a klinikán, és nagy szükség is van rá, hogy a koraszülött, kis súllyal született újszülöttek minél előbb egészségesen hagyhassák el az egészségügyi intézményt.
Jermendy Ágnes – bár már fiatal rezidensként nagy szakmai múlttal rendelkezik – szerényen hárítja az elismerést, az őt körülvevő családnak, a szintén orvos, kardiológus férjnek „dobja tovább” a köszönet labdáját, mert szavai szerint az ő támogatásuk nélkül nem ért volna el ilyen nagyszerű teljesítményt. Az alma valóban nem esett messze a fájától. De ezért az érdem nem csak a fáé.