Az Andrássy utca főútvonaláról merőlegesirányban becsatlakozik a Testvériség utca, amely az északi tehermentesítő út a Görögszőlő utcától, Lyukóbányai út néven folytatódik tovább nagyon hosszan, egészen a régi bányáig. A völgyet lezáró 1938 óta működő bányát 2004 végén lezárták. Megszűntek a munkásjáratok, kiürültek az üzem körüli kiszolgáló létesítmények. „Lyukóbányaa borsodi szénmedence legdélebbre fekvő bányaüzeme volt, kedvező geológiai adottságokkal. Valaha 46 szénbányatermelt a régióban. A bányanyitási munkálatok 1938-ban kezdődtek el. A vasgyári ipari termelésben szükséges volt az új bányaterületek megnyitása. Az építtető a vasgyár volt, aki vállalta Diósgyőr és a bányatelep közti út kiépítését, a bányaművelést lehetővé tévő épületeket, munkásbarakkokat, orvosi rendelőt, mentőhelyiséget és üzemmérnöki lakást. A telep 1940-re épült fel. 1970 végére komplex gépesítésű bányaüzemmé fejlődött és a 80-as évekre a virágkorát élte. A 80-as években a fabarakk lakások kiváltására épült munkásszálló és új lakótelepi otthonok, amelyekbe a lyukói bányászcsaládok költöztek be”. (forrás: Szenttamási István Tamás).
A bányák bezárása, hasonlóan a többi ipari létesítmények bezárásával együtt, városunk szomorú történetéhez tartoznak. Miskolc, mint az ország legnagyobb ipari városa és megyénk, amely az ország ipari központja és fellegvára volt, ezáltal sajnos mára már a padlóra került. Az én apám aki végtelenül nagy tisztelettel adózott a bányászok felé, írt is róluk egy gyönyörű verset, amely szinte himnuszként értelmezhető. Sajnos nincs a birtokomban, mert a halála után az egyik fivére őrizte a verseit, aztán az ő halála után az apám versei ki tudja hogy hova tűntek el, a nagycsaládon belül? Sajnos nem hozzánk a gyerekeihez, mert ezek végül is minket illettek volna meg. Sikertelenül kutattam utána, de sajnos közönybe ütköztem. Úgy az apám, mint az apai nagyapám nagyon sok és szép, elgondolkoztató verseket írtak életük folyamán, mert igen érzékeny lelkivilágú, és elmélyült gondolkodású emberek voltak. De ezek sem lettek publikálva soha, az akkori sovány lehetőségek és sok más jellegű probléma miatt is, így hát meg sem próbálták. Itt Lyukóvölgyben találkozhatunk még az őzugrói köztemetővel is.
Átsétálva az Andrássy utca déli oldalára a volt görög lakóteleppel szemben, a számozott utcák által körbevett területen áll a jelenünkre már kibővített, és felújított Újgyőri Piac. Amíg az emlékeimbe csak vissza tudok térni, itt már akkoriban is volt egy piac ami eléggé kicsi volt, a szabadban néhány kőasztallal és a csarnok épületével. Mellette fordult be az azóta már megszüntetett egyik vasgyári villamosvonal, amelyik a DIMÁVAG bejáratához volt kötődve, ezáltal a piac területe is behatárolt volt. Majd az Újgyőri főtér, az új autóbusz végállomás és a „Zöld nyíl” villamosprojekt kiépítése, átalakítása folyamán a piacot is rendezni, bővíteni, felújítani tudták, a jelenlegi formájára. Közvetlenül mellette benzinkút és különböző multicégek sematikus stílusú épületeivel találkozhatunk. Szomorú látványt produkálnak a számozott utcák is, igen lerobbant, nyomorúságos területként, szintén cigány családokkal belakva Miskolc egy sokadik gettójaként.
Most pedig elérkeztünk a DVTK Sporttelepére. Miskolc legnagyobb sportlétesítménye a hozzátartozó edzőpályákkal és a fedett tanuszodával. „A sportegyesületet 1910-ben a vasgyárban dolgozók hozták létre, ami csak a későbbiekben vált futball profi csapattá. A stadion felavatására 1939-ben került sor. A mai stadiont 1968-ban építették, akkor ez volt a vidék legnagyobb stadionja. Eredetileg több mint 20 ezer embert tudott befogadni. A jelenben hivatalosan engedélyezett kb. 12 ezer fő, amelyből 4641 fedett és kb. 9 ezer nyitott ülőhely áll rendelkezésre. A stadiont a klubház és az azzal szembeni új ötszektoros lelátó Kelet-Magyarország legjobb stadionjai közé emeli. A klubházat 2006-ban újították fel és 2010-ben átadták a új fedett ülőhelyekkel felszerelt modern lelátórészt a szembeni oldalon. A futballcsapat a fénykorát a 70-es évek végén és a 80-as évek elején élte. Ekkor kétszer megnyerte a Magyar Kupát és bronzérmes lett az NB 1-ben. Diósgyőr híres a fanatikus szurkolóiról a 8-10 ezerfős nézőszám, amivel Magyarország egyik legkedveltebb csapatának számít. Jelenünkben az egyesülethez már csak a labdarúgócsapat tartozik. A 70-es, 80-as évek sikeres labdarúgói: Veréb, Tatár, Salamon, Oláh, Borostyán, Fekete, Fűkő, Váradi és a Teodoru I és II a görög származású fivérek, hogy csak néhányat emeljünk ki közülük. Ők voltak a Diósgyőri aranycsapat tagjai. Az aranykor után a csapat 7 éven át a másodosztályban szerepelt, ami után ismét feljutott az élvonalba, de ezt sajnos újbóli kiesés eredményezte. A klub megszűnése után a szurkolók maguk vették a kezükbe a kezdeményezést és megalapították az új DVTK-t. A csapatnak az évek során számos tulajdonosa volt”. (forrás. szabad enciklopédia).
Maga a DVTK Sporttelep a régebbi időkben sok más rendezvénynek is helyt adott. 1973 június 10-én egész napos Rockfesztivált rendeztek itt, 20 ezer ember volt a helyszínen és 14 zenekar lépett fel. Az akkori Magyarországon elsőként Miskolc egyedül töltötte be a Monterey, Woodstock, Altamont és Watkins Glen szerepét, mert egyszerre volt ígéretes kezdet, csúcspont, a legnagyobb tömeget vonzó esemény és keserű, botrányos befejezés. Hosszú évekig nem volt folytatása az országban. Bródy János a színpadról provokálta a közönséget a hatósági személyek sértegetésével, amelynek az lett a következménye hogy meg is hurcolták, és 1 évig eltiltották a közszerepléstől. A férjemmel együtt mi is részt vettünk ezen az eseményen, s mint fiataloknak frenetikus élményben volt részünk. Hisz ez az akkori időkben még igen nagy dolog volt. Ezenkívül ezekben az években Budapesten és nálunk is, többször megrendezték a Színész- Újságíró Rangadót (SZÚR), ahol is ismert fővárosi színészek és újságírók játszottak egymás ellen futballmeccset. De a futballrangadón kívül humoros fellépések is voltak az akkori magyar sztárokkal. Volt bőven még élet ekkoriban a városban.
Több diósgyőri meccsre is kilátogattunk a férjemmel, mert fanatikus futballrajongó volt ő is, és igényelte hogy én is menjek vele. Így hát egy kicsit én is bepillantást nyertem az akkori futball világában. Az ő édesapja (az apósom) a 40-es évek elején a román válogatott tagja volt kiváló futballistaként, mert akkor még ott élt Erdélyben. A világháború után menekült át Magyarországra és már itt alapított családot. Igen jó kapcsolatban volt Puskás Öcsivel és Kubala Lászlóval is. Egy kedves történetet szeretnék még elmesélni Önöknek az őszinte rajongásról. A férjem nagymamája aki velünk élt a haláláig, szintén „őrült” futballrajongó volt. Egy már idős hölgyet képzeljenek el úgy a hetvenes évei közepén, aki sokszor kijött velünk a DVTK meccseire még a 70-es években. Úgy drukkolt és bekiabált a futballistáknak, mint a férfiak. Egyszerűen megszűnt ekkor körülötte a világ. A férjem szégyellte ezt az ismerősei előtt és mondta neki: Nagymama te menj odébb és ott szurkolj, ne pedig velünk, ne hozz szégyent ránk mint egy idős hölgy, aki így viselkedik. Ő mindezzel nem törődve odébb is ment, és ez a törékeny kis öregasszony együtt ordibált a sok férfivel együtt. Sokan őszinte elismeréssel és meglepetéssel figyelték őt a szurkolók közül. Ők sajnos ma már mindannyian, egy hatalmas „másik világból” követik a sporteseményeket.
A stadion mellett az Andrássy utca 63 szám alatt található a Diósgyőri Fedett Tanuszoda, amelynek feladata a kötelező iskolai úszásoktatás. Itt tartják a városi Sportiskola utánpótláskorú úszóversenyzőinek edzéseit is. Az uszoda és a szauna a fizető vendégeknek a hét mindennapján rendelkezésre áll.
A mai sétámat itt most befejeztem és ezen a déli területen fogom folytatni tovább remélve, hogy velem tartanak majd akkor is. Előző sétáim helyszíneinek leírásait megtalálhatják ezen újság oldalán, a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog