Amikor vége lett a találkozónak amolyan fura ürességet éreztem. Az elmúlt jó 20 évben sok csalódásban volt már részem csapatunk kapcsán. Mikor Nano felém fordult, hogy mit gondolsz erről a meccsről, csak álltam és annyit tudtam mondani, hogy ennek a csapatnak nincs lelke. Ne értsetek félre, mentek ők becsülettel, de semmi extra, mintha nem hinnének sem magukban, sem a kispadon ülőben. Üres volt a csapat, akár egy lufi, a klub és a csapat is egy egyre hatalmasabb lufira hasonlít, amit még mindig fújnak, fújunk de előbb utóbb kidurran.

Nem a vereség rázott meg, még csak nem is a mutatott játék, hiszen kb. a Győr elleni első félidőt leszámítva, minden meccsünkön ezt hozzuk. Beállunk védekezni (itthon is – Paks ellen ugyanez volt legutóbb), rugdossuk felfele a labdát, mindenféle meggyőződés nélkül. Ez futball? Ugyan már, ez semmi, értékelhetetlen labdakergetés. Nagy divat lett Tisza Tibit szidni, de észre kéne venni, hogy Sisa égeti, mint a rongyot. Gyakorlatilag ész nélkül ívelgetjük rá a labdákat, mikor 4 védő van körülötte, akikből kettő általában 190 felett van. Erről nem ő tehet, ez a csapat, főleg ha Luque, Paco vagy éppen Rudi is bevethető lenne, arra alkalmas, hogy focizzon, két hónapja, és most is azt mondom, ez nem Sisának való csapat. Tegyük a szívünkre a kezünket, történt tegnap valami meglepő? Nem, semmi új nem történt, a csapat „azt játszotta” amit az edzője kért. Az, hogy majd talán szögletből vagy szabadrúgásból gólt szerzünk, az nem egy taktikai elképzelés, fontos elemei a játéknak a pontrúgások, de erre nem lehet építeni, vagyis lehet, láttuk az eredményét.

A védelem és a kapus megint jól muzsikált, Gohér mióta riválist kapott, hétről hétre remek teljesítményt nyújt, Vági pedig a csapat legjobbja volt tegnap. Rako szilárd volt, mint az NB2-es szezon tavaszi részében, Hanek pedig egyet hibázott, azt sajnos Böde büntette is, hiszen lemaradt a támadóról. Riba magabiztos volt, a múlt héttel ellentétben amikor pattogtak ki róla a labdák.

A középpályán újra súlytalanok voltunk, Taki – annak ellenére, hogy ő tudja milyen diósgyőrinek lenni – meg sem tudja közelíteni Abdou teljesítményét, aki pedig azt várta, hogy majd támadásban többet tesz hozzá, az láthatta, hogy az egyszerű alibi passzokon túl nem mer vállalkozni, pedig a technikai képességei adottak lennének hozzá. Goszi agilis volt, ám mégis őt cserélte le Sisa, nem Patrikot, akinek tegnap nem sok értékelhető mozzanata volt. Fernando, pedig Fernando, dinamika nélkül egy ilyen rakkolós meccsen nem lehet eredményt elérni. Tiszáról pedig már szóltam.

Ezzel a csapattal bátran

kéne focizni, de Sisa bízik a „Kaposvár stílusban” vagy inkább azt mondanám, nem tud mást játszatni. A Leisztingeri óhaj, miszerint lendületes támadójátékot, sok kapura lövést vár a csapattól a tulajdonos, nem igazán látszik megvalósulni. Nem nosztalgia, de tavaly ilyenkor tudtuk azt, hogy agresszív letámadás, sok rövid passz, aktív széljáték, gyakori súlypontáthelyezések. Lehet vitatkozni, hogy jó volt, vagy nem volt jó, de volt valamiféle stílus, a mai csapatnak nincs ismertető jele, hacsak nem az íveljük fel a labdát az 170-es támadónkra, Sisa nyilatkozata annyira árulkodó, szinte leleplező, ő maga egy pontrúgásban bízott, mert másban nem is bízhatott, de miért nem? A válasz roppant egyszerű, mert másra nem készítette csapatát. Egyébként ez annak a fényében felettébb érdekes, hogy az idei 7 gólunkból mindössze egy született pontrúgás után, még az első fordulóban Luque ívelt Fernando fejére.

 

Valójában az elmúlt hónapokban többször leírtuk már, hogy milyen anomáliákat vélünk felfedezni, de úgy tűnik a helyzet eszkalálódik és egyre súlyosabb. Nézzük Paco esetét, a hivatalos indoklás szerint a Győr meccsen megsérült, amit láttunk is. De az azt követő két hetes szünet után leült a kispadra Fehérváron, tehát elvileg meggyógyult, a múlt héten és a tegnapi meccsen pedig a Győr miatti sérülésre hivatkozva van kereten kívül. Valaki hazudik, vagy a játékos vagy a klub. Ez teljesen egyértelmű, csak azt nem értem miért kell ködösíteni, ha Sisa nem számol vele, akkor be kell jelenteni, hogy kereten kívüli és szerződést kell vele bontani, ha Paco jelent sérültet, és valójában nem sérült, akkor pedig ugyanezt kell tenni. Én imádom Gallardo játékát, ahogy sokan mások rajtam kívül, emlékezhetünk tavasszal is volt hasonló történet vele kapcsolatban, de ez tipikusan nem a szeretem, nem szeretem kérdéskörébe tartozik.

Aztán ott van Luque, miután a boon.hu lehozta, mi is leírhatjuk, hogy elvesztette édesanyját (ezúton is együttérzésünkről biztosítjuk kapitányunkat) ezért nem tért vissza a héten, de a kezeléséről semmilyen hivatalos információt nem adott ki a klub, nekünk kellett a jól ismert közösségi oldalon megkeresni, hogy megtudjuk mi van vele. Ez profizmus? A kérdés költői, a válasz pedig az aligha. Aztán itt a legújabb sztori, Rudi esete. Mikor leigazoltuk azt mondtam a „kollégáknak”, hogy legális úton senki nem húzott még ki ennyi pénzt LT zsebéből, mint Rudolf. Miért nem onnantól él a zsíros szerződés, amikor már harcra kész, eltelt 3 mérkőzés és még 5 percet nem volt a pályán.

Meddig még?!

Mivel szerencsére sokan olvasnak minket, sok infó eljut hozzánk szurkolóktól ilyen olyan csatornákon. Tavasszal nem akartunk vele foglalkozni, mert azt reméltük, hogy változni fognak a dolgok, de sajnos nem. Egyik olvasónk levélben fordult hozzánk azzal kapcsolatban, hogy a spanyol játékosok hogyan is érzik magukat a klubnál valójában. A részletek nem fontosak, de egyértelmű valamennyi kétes történet szálai szinte minden esetben egy helyre vezetnek, van egy ember a klubnál, aki annyira öntelt és rátarti, hogy képes mindent feláldozni a saját céljai, hatalma oltárán. A következő lépés az lesz, hogy felállítja Sisát, majd pedig újra leülteti magát (bár ez nem valószínű, hiszen tavasszal is megégett – 8 meccs, 3 győzelem – 5 vereség). Tehát jön egy újabb máshol bukott magyar edző vagy egy külföldi, de a lényeg, hogy ő határozza meg mi történik és a megmondó szerepében tetszeleghet.  http://diosgyor.blog.nepsport.hu