Új logónk lett. Miskolc már nem a nyitott kapuk városa. Hivatalosan. Törtem a fejem, hogy mi lehetett a baj régivel? Talán a kapu kifejezés zavarta volna őket? De hiszen, azt a város történelmében nem túl járatos polgár is tudja, hogy a kapuk – a Győri, a Szentpéteri, a Csabai, a Zsolcai, vagy épp a Fábián kapu – az egykori védőrendszer emlékét őrzik. Ezeket nehéz lenne a szocik nyakába varrni.
Ha a kapu nem, akkor én arra gyanakszom, hogy a nyitott jelző verte ki náluk a biztosítékot. Egyáltalán a nyitottság! Nemhiába nyilatkozzák mindig, hogy „most még nem tudjuk, de majd a zárt ülésen döntünk”. Ők a zártat szeretik, legyen az zárt közgyűlés, zárt rendezvény, zárt tanácskozás. A lényeg, nehogy valaki spontán odatévedjen, vitába keveredjen velük. Ettől rettegnek.
Ám volt egy – sokak által észrevett – fontos üzenet a régi logóban. A nyitott kapuk jelképesen azt is jelentették, hogy ebbe a közösségbe könnyen be lehetett illeszkedni. Ellentétben az ország sok más városával, ahol csak generációk múltával fogadják be a jövevényt. Hozzánk idetévedhet bárki a haza túlsó feléből, vagy akár külhonból is, ha odateszi magát a városért, nem érdekes, hogy honnan jött! Ez Miskolc! Ez a város egyedi értéke!
Az a feltétel persze, hogy tényleg odateszi magát! Tetteivel! Nem fenyeget, nem rágalmaz, nem leskelődik utánad, nem rúg ki mondvacsinált okokkal a munkahelyedről, ahogy a jelenlegi vezetés két éve teszi, folyamatosan visszaélve hatalmával.
Ők viszont ezt tartják normálisnak, ilyen Miskolcot képzelnek maguknak! Ez a logóváltás igazi oka, ehhez a szemlélethez kellett új jelmondatokat keresni!
Miskolc szíve azonban nem változtatható, bárki is üljön nyakára: a logó átrajzolható, de mi maradjunk csak a nyitott kapuk városa!