Most olvasom az újságban, hogy Katalónia válni szeretne Spanyolországtól. Nyilván nagy a baj Európának azon a részén is, mert amíg szárnyalt a gazdaság, addig megvolt mindenki a maga bőrében. Csak most, amikor a gondok elérték Spanyolország leggazdagabb részét is, jött elő ilyen látványosan a probléma. Többet kell vállalni a katalánoknak a teherből, mint más spanyol tartományoknak. Szóval az 500 éves állam széteshet. Fikció? 1479-ben Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd hatalomra kerülésével és házasságával, valamint 1492-ben a mórok kiűzése után létrejött a nagy Spanyolország, amely fél évszázaddal később a fél világot jelentette…Mindig volt probléma a tartományok között. De ahogy a nagy elődök tanították, a forradalmi helyzet akkor van, amikor az életszínvonal jelentősen romlik és a jelenleg hatalmon lévők kezéből kicsúszik az irányítás. Na most, ha félrenézünk, és összekacsintunk, akkor felvetődhet, hogy a diplomácia területén ez kinek lehet jó? Biztos annak, akinek nem tetszik, amit a spanyol központi kormányzat akart korábban, hogy a saját erejéből oldja meg a gazdasági bajokat és nem kér az IMF-ből. Úgy néz ki akik az IMF mögött állnak azoknak mégsem jó, amit a spanyolok akarnak? Pedig a nagy világhatalomnak egyszerűbb a nagy egységeket kezelni, mint a kicsiket. Vagy szétverik a nagyot kicsikre, amiket aztán könnyű irányítani. Inkább ez lehet a járható út. Oszd meg és uralkodj! Kétezer éves mondás. Most a katalánok, aztán a baszkok és a nagy Spanyolországnak annyi. Tehát mi a két lehetőség, ami Spanyolország előtt áll? Spanyolország együtt marad és azt csinálja, amit az EU, az IMF, etc. akar, vagy szétesik darabokra az ország és akkor is úgy lesz, amit az EU és az IMF akar, csak akkor a spanyolok nagyot buknak, mint a magyarok 1920-ban. Valószínűleg Magyarországon is ez lehet a tét. A kormány marad a helyén, de azt kell csinálni, amit az EU mond. A történelemben nem először ismétlődnek meg ezek a szituációk.

 

Horthy Miklósnak is fel lett ajánlva a hatalom és ő élt is vele. Vajon a hatalom áldozata volt-e? Nem hiszem, ha egy hatalommániásról van szó, akinek mindennél fontosabb volt, hogy ő maradhasson a hatalmon. Aki egyik kezével adott, a másikkal elvett. Aki úgymond „reálpolitikus” volt, vagy egyszerűen mártír, aki elvállalta ezt a szerepet. Aki elfogadta, hogy az országot szétverték és ezzel milliókat tettek szegénnyé és hontalanná, hazától megfosztottá. Aki csak akkor mert bármit is tenni, amikor Hitler bólintott.
Nos Magyarország, manapság a fegyver helyett a pénz áll minden mögött. Olaj, ásványkincsek, arany, ipar, csak eszköz. Az igazi hatalom a nemlétező pénzé, az adott szóé, írásos kötelezvényeké, nemlétező érdekeké, nemlétező csoportoké…