Tóth Ödön negyven éve lakik a Papnövelde utcai házban, amelynek udvarán a szőlőmatuzsálem található. Mint mondja, néha már-már zaklatásnak érezte a turisták látogatását, különösen, amikor vasárnap reggel hat órakor csengettek be, hogy szeretnék megnézni a szőlőt. Ezért ma már nem is szerepel ez a nevezetesség az újabb kiadású útikönyvekben.
A szűk udvarban meghúzódó szőlőfa (Rosa menna di vacca) kerülete hatvan centiméter, a felkúszó törzsek vaskossága pedig túltesz az emberi comb vastagságán is. Mint Tóth Ödön elmondta, átlagban egy mázsa szőlőt szoktak szüretelni, azonban idén legalább másfél mázsát várnak. A nehéz súlyt vasállványzat támasztja alá, erről csüngnek lefelé a fürtök.
A szőlő tőkéjének körfogata 80 cm és hosszan kanyarog a családi ház fala mellett. A hihetetlen törzsvastagság mellett a terméshozam is meglepő, általában meghaladja az egy mázsát, a szőlőt ezért már jó régen állványzattal támasztották alá.
Tömegével csüngenek rajtuk a 25-30 centis fürtök, a tőke kerülete csaknem egy méter. Korát 450 évre becsülik, valamikor a török időkben az 1500-as évek második felében ültethették. Egy Itáliából származó fajtáról van szó, neve Rosa menna di vacca vagyis magyarul rózsaszín tehéntőgy valószínűleg, mert érett formában arra hasonlít – mondta a Pécsi Napilapnak Lisicza István borász. Egy nagyon sokáig és későn termő csemege fajta, augusztus végén kezd érni, de még a karácsonyi asztalra is jut belőle, annyira húsos, kemény szemei vannak, nagyon jó ízű terméssel – kemény bogyói miatt – még befőttnek is elrakható – tette hozzá a borász.
Igen nagy ellenállóságának okait ma már genetikusok is kutatják, többek között a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Intézetében. A fajta nem csak ellenálló, de igen ízletes csemegeszőlő is, vastag héjú és nehezen rothadó, ezért hosszú időre is elrakható, akár a tél közepén, januárban is elővehetőek a tökéletes fürtök.
Világszám lehetne
A hihetetlen kort megért szőlőt ma már 20 éve a ház tulajdonosa gondozza, de valamikor az Örökségvédelem gondoskodott a megfelelő metszésről és permetezésről. Reméljük, még generációkat megél és sokáig teremni fog.
A szőlőfa világszám lehetne, ha úgy kezelnénk ahogy a Szlovének teszik azt Mariborban. Az ottani Öreg Szőlő hivatalosan is a szlovén város természeti és kulturális örökségének része. A szőlőtőke a Maribor Lent negyedében álló egyik ház előtt áll, többméteres hajtásai a ház ablakai alatt húzott rácsozaton futnak. A 300-350 éves növény mind a mai napig bőven terem, metszése és szüretelése minden évben népünnepély. Maribor polgármestere minden évben ajándékoz szőlővesszőt más városoknak és térségeknek a barátság és együttműködés jegyében.
Nálunk csak néhányan tudnak róla, hogy milyen kincs van Pécs birtokában. Állapota a tulajdonos szerint kataszrofális, évől évre romlik. Ha nem gondozza senki, úgy járhat, mint az Anna utcában lévő szintén több száz éves Kadarka fa, vagy a szkókói Kaliforniai mamutfenyő amelyek nyom nélkül tűntek el az elmúlt években. – A rendszerváltás óta, azaz 20 éve nem gondozza senki, előtte rendszeresen jártak ide tisztogatni, metszeni – mondja a tulajdonos. Ezt Lisicza István is megerősíti. – Valóban sokat foglalkoztunk a szőlővel, több borász társammal rendszeresen gondoztuk a védett matuzsálemet, de az új világban már senki sem kért fel minket erre – mondta a borász.