A magyar futballista, aki Bajnokok Ligája-csapat tagja , de nem játszhat a BL-ben. A légiós, akit gégéje elmetszésével fenyegettek, mégis büszkén vállalja címeres tetoválását. A középpályás, akinek a válogatott a mindene, ám úgy érzi, szándékosan távol tartják a csapattól, és mai napig nem tudja megemészteni, hogy társai megbundázták a 2009-es, Wales elleni U21-es selejtezőt. Íme egy szokatlanul őszinte interjú Vass Ádámmal, a CFR Cluj 24 éves labdarúgójával, a kolozsvári magyar szurkolók kedvencével, a 11-szeres válogatottal. A futballista a Nemzeti Sport csütörtöki számában megjelent interjúban beszélt múltról, jelenről, jövőről.
– A válogatott ügyében nem változott a véleménye? Korábban többször utalt rá, hogy bár örömmel menne, érzése szerint szándékosan mellőzik, mert 2009 augusztusában jelentést tett az U21-es válogatottnál tapasztalt fogadási csalásról.
– Lehet, hogy fiatal vagyok, de nem szeretem, ha hülyének néznek. Amikor rendszeresen játszottam a Bresciában, akkor sem kaptam lehetőséget, egyszer sem. Közben pedig azt láttam, hogy olyanokat is behívnak, akik kevesebbet tettek ezért. Amikor az edző úr elbeszélgetett velem, buta kifogásokkal indokolta, miért nem számít rám.
– Például?
– Nem akarok valótlant állítani, nem emlékszem pontosan, hogy mit mondott, de úgy éreztem, hogy más van a háttérben.
– Már elnézést, de nem értem a logikáját. Miért kellene önt kihagyni a válogatottból amiatt, hogy annak idején szót emelt a játék tisztaságáért?
– Nem tudom, én már semmin sem lepődök meg. Csalódott vagyok, hogy ide jutott a magyar futball, és itt már nem csak a válogatottról beszélek. Nem vagyok elveszett gyerek, nagyjából észlelem a viszonyokat. Érdekekről szól minden, arról, hogy ki kinek az ismerőse. Bántó az is, hogy a kluboknál annyi tehetséges fiatal van, és valamiért nem ők, hanem a légiósok kapják meg a lehetőséget.
– Mi történt pontosan 2009-ben a Wales ellen négy egyre elveszített U21-es Eb-selejtező után?
– Lefújták a meccset, és én akkor teljesen kifakadtam. Ordítottam az öltözőben. Nekem a válogatott a minden, emlékszem, amikor tizenöt-tizenhat éves koromban először játszhattam az ifjúsági csapatban, úgy mentem ki, hogy felszántom a pályát, a lelkemet kiteszem. Erre néhány évvel később azt látom, hogy a társaim megbundázzák a válogatott meccset. Ilyen nincs, nem létezik, ilyen nem juthat az embernek az eszébe! Csalódtam bennük.
– Honnan tudta, hogy csalás volt?
– Jó barátom, a kapus Somodi Bence szólt, hogy be akarták venni őt is. Vele együtt álltam oda a meccs után az akkori szövetségi edző, Wilco van Buuren elé, hogy szóljunk, mi történik. Semmi következménye nem lett, leszámítva, hogy hamarosan távozott a holland edző.
– Kik voltak benne?
– Nem szeretném elmondani. Ketten-hárman mentek be a szobába, amikor megpróbálták Somodit beszervezni. Akik megkeresték, mind a mai napig játszanak az NB I-ben.
– Önt próbálták már bundázásra bírni?
– Nem, szerencsére egyszer sem.
– A magyar játékosok közül kivel van baráti kapcsolatban?
– Senkivel.
folytatás a http://www.nemzetisport.hu oldalon