Az Andrássy utca főútvonala a bulgárföldi lakótelep után véget ér, és a Bertalan utca – Lórántffy Zsuzsanna utcai kereszteződésnél Kiss Tábornok útként folytatódik tovább. Ezen a főútvonalon található a 60-as évek legvégén, 70-es évek legelején épült III. ker.Tanács akkori új épülete. Pár éven keresztül az Újgyőri főtéren lévő III.-ker. Tanáccsal (ma Posta épület) párhuzamosan együtt működtek, majd annak megszűnése után itt folytatódott tovább a hivatali munka. Anno 1973-ban itt kötöttünk mi is házasságot a férjemmel, az akkor még elegánsnak mondható Házasságkötő termében. Ma már ez az épület sem tölt be semmi szerepet, szép lassan a lepusztulás veszélye fenyegeti, mint annyi más épületet is a városunk területén.
A Kiss Tábornok út 30 szám alatt működik a 10 számú Postahivatal, amely városunk egyik igen nagy forgalmat lebonyolító, korszerű, szintén a 70-es években épült modern stílusú építménye.
Kicsit tovább sétálva elérkezünk a Kiss Tábornok út 42 szám alatti Diósgyőri Gimnázium és Csillagvizsgáló épületéhez. A gimnázium jogelődje már 1934-től gimnáziumi rangot kapott. Majd 1949-ben egy új gimnázium építésének az alapkőletétele ezen a helyen megtörtént, és az 1950-51-es tanévben megkezdődött az oktatás a jelenlegi épületben, Kilián György Gimnázium néven. 1997-től a gimnázium neve Diósgyőri Gimnázium lett. A megye egyetlen testnevelés tagozatú gimnáziuma. 2006-ban teljes körű felújítás és bővítés történt, s úgy technikailag, mint strukturálisan, mint környezetileg, és az oktatás színvonala alapján felveszi a versenyt a belvárosi gimnáziumok bármelyikével. A környezete a Bükk hegység lábánál, a történelmi hangulatú Diósgyőri Vár közelségében, a diósgyőri családi házak, az Előhegyi lakótelep bérházai által körbevett intézmény, tágas zöld udvarával Miskolc egyik legszebb középiskolája. A rendszerváltás után a nyelvoktatás területén is erősítette az oktatás színvonalát.
A Csillagvizsgáló: dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgáló néven ismert, aki a gimnázium szaktanára volt (tanár, meteorológus, és csillagász). Hazánk legelső iskolai csillagvizsgálója volt, 1962-ben a Miskolc Városi Tanács segítségével épült fel a mai „toronyházi” csillagvizsgáló, amelynek kupoláját és a tükrös távcsövét az L.K.M. és a Diósgyőri Gépgyár készítette.
A főútvonal mentén az északi oldalon helyezkedik el az Előhegyi lakótelep (volt Kilián észak lakótelep), amelynek első bérházi, többszintes épületeit 1953-ban kezdték felépíteni. Az ezt megelőző időkben itt is kertes családi házas beépítés volt a jellemző, mint a környezetükben ma is láthatjuk a szanálástól megmenekült zöldövezeti privát szférát. Az 50-es, 60-as években a nagyipar gyors ütemű fejlődésével, és ennek vonzataként a lakosság számának a növekedésével is, szükségszerűvé váltak a lakótelepek megépítései. Mint Miskolcon ez már annyi helyen fellelhető, itt is a vegyes építészeti stílusok találkozása a jellemző.
A L.Á.E.V. kisvasút, amelynek a városi indulóhelye ma már itt található a Gőz utcában, „Magyarország legszebb kisvasútja. A vonat végighalad a Szinva patak völgyébe szorult Hámor községen, áthalad a mély-völgyi viadukton, és egy rövid alagúton megérkezik Lillafüredre, majd egy újabb alagút után tovább kanyarog magasan a Hámori tó fölött az Ómassai Őskohó előtt, és a Garadna völgyében továbbhaladva eléri a garadnai végállomást. A fővonal sok látnivalójával szemben a mahócai szárnyvonal az érintetlen, a civilizációtól megkímélt erdőt kedvelőket várja, de sajnos a szárnyvonalon a sínlopás miatt a vonatok nem közlekednek. Tavaszi és nyári időben „telt ház” van, év végén pedig sikerrel közlekedik a Mikulásvonat. A Szinva-völgyi Erdei Vasút fővonal építése 1920-ban kezdődött, az első tehervonat 1921-ben indult. Akkoriban a vasútépítés legfontosabb célja a Bükk hegység állami erdőbirtokain az értékes bükkfaállomány kitermelésének a megkönnyítése volt, de a vasút kiszolgálta a környék bányáit és üzemeit is. 1923-tól megkezdődött a korlátozott személyszállítás is Lillafüred és a miskolci végállomás (Fáskert) között. A ma is közlekedő nyitott személykocsik többsége 1927-28-ban készült. A 90-es években a Lillafürednél leágazó rövid szárnyvonalat megszüntették, és megszűnt a teherszállítás is”. (forrás: a kisvasút honlapja).
Az Előhegyi lakótelep fölött Erdélyi utcai főbejárattal helyezkedik el a MINNA Tejipari Zrt, B.A.Z. megye legnagyobb tejipari társasága. A borsod megyei Tejipari Vállalat jogutódja, amelyet 1951-ben hoztak létre és 1993-ban alakult Részvénytársasággá. A kevés, magyar tulajdonú tejipari vállalatok egyike az országban.
Az Előhegyi lakótelep közelében található temető mára már lezárt.
Jóval északi irányban az Előhegyi kiskertek után találkozunk az Erenyő völggyel, amely Pereces előtt található. Az erenyői bánya megszűnt kisvasúti megállóhely, amelyen a csille sikló vágánya a Bakos-hegy oldaláig szállította a bányák működéséig a meddőt. Tovább sétálva a Bertalan utca folytatásaként az igen hosszú Erenyő utcán elérkezünk Perecesre, amely bányásztelepülés volt, ennek nyomai láthatóak ma is a kolónia lakások szűk völgybe szorított építményeivel, így az újabb építkezések már kénytelenek voltak a dombra települni. Diósgyőr határában a 19-ik században létrejött bányásztelepülés, amelyet 1950-ben csatoltak Miskolchoz. A városrész 1970 után a bánya bezárásával hanyatlani kezdett, megszűnt a kisvasút. 2007-től az elhagyott bányászlakásokba betelepült cigány lakosság kiköltöztetésének köszönhetően a városrész ismét fellendült és kertvárosnak minősül.
Híres volt a perecesi labdarúgó szakosztály a Pereces T.K, majd későbbi nevén a Pereces Bányász, 1920-1975-ig a magyar első osztályú labdarúgó bajnokságon résztvevő csapat volt.
A Perecesi Jézus szíve római katolikus templom neobarokk stílusban épült, és 1928-ban szentelték fel. A templom felépítésében a vasgyár igen komoly segítséget adott, míg a fizikai munkában a bányászok a kétkezi munkájukat és 1% bérüket adták. A templomot Menner László miskolci építész tervezte, aki Miskolcon több más templomot is megálmodott, és az oltárképet is ő festette. A templomnak két harangja és egy manuális orgonája van.
A Perecesi Református Imaház: A reformátusok sokáig imaház nélkül voltak, először az iskolában, majd Szabó László egyházgondnok az egyházközségre hagyta a Beller-völgy eleji házát, és 1986-ra megépítették a Bollóalja közepén, a mintegy 60-80 főt befogadó imaházukat. Megtalálható még itt ezen a városrészen a Perecesi köztemető.
Itt találkozhatunk az 1947-ben bekövetkezett bányaszerencsétlenség áldozatainak emlékművével is.
Legészakabbra pedig Pereces után a Kelet Magyarország ipari roncsai közé tartozó Pereces-Újakna bányatelephez érkeztünk. „1868-ban adta ki Lónyai Menyhért a Kiegyezés utáni kormány pénzügyminisztere az alapító oklevelet a Diósgyőri Vasgyár új helyre való telepítésére, az akkori Garadna-Hámor völgyből. Az aknatornyok sokasága állt Borsod megyében még nem is olyan régen. Ma már egyedül ez az újbányai aknatorony maradt meg. Az új vasgyár szénellátását voltak hivatva biztosítani Pereces völgyben, ahová kettős vágányú vasútvonal kiépítését rendelték el. A völgyben már korábban is volt szénbányászat, már az ipari forradalom előtti időszakban is. A Mátyás-tárna már 1830-ban indult a műveléssel. A Granzenstein alagút megépítése, amely 2330 m hosszával az 1869-es megépítésekkor Európa leghosszabb, és a világ akkori, harmadik leghosszabb alagútja volt. Sajnálatosan ma a bejárata már be van betonozva, az üzemelését 1974-ben szüntették meg. Így ez a védelemre érdemes műszaki létesítmény teljesen a sorsára van hagyva, pedig ipari világörökség lehetne!! Pereces Újbánya megmaradt üzemi épületei megtartandók, megmentendők, amely szakmai, kulturális, örökségvédelmi, városi, nemzeti érdek egyaránt. A megye utolsó aknatornyán a bánya bezárásakor a bányászjelvényt nem fordították le.
Tekintsük ezt szimbolikusnak, annak jelzéséül, hogy a még menthető, megmaradt épületegyüttesének nem csak dicső múltja, hanem még jövője is van”??? (forrás: Holló Csaba). A bányában ered a Pereces patak, amely gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező környezetben folydogál, és Újgyőrben a számozott utcák alatti területen folyik a Szinva patakba.
Mai sétámat itt most befejeztem, a legközelebbi terület amelyet meg fogok látogatni, a Kiss Tábornok út alatti déli rész lesz, a Kenderföldi lakótelep (volt Kilián dél), és környéke. Őszintén remélem, hogy velem fognak tartani akkor is.
Előző sétáim helyszíneinek leírásait megtalálhatják ezen újság oldalán, a blognevemen.
Folytatása következik.