Kriza Ákos úgy fogalmazott, a nemzetünkre élősködőként rátelepedők úgy gondolták, hatalmuk megteremtésének és megőrzésének kulcsa abban áll, hogy eltörlik a szabad akaratot, hogy azután félelmet keltve, a rettegés létrájának fokain kapaszkodjanak egyre feljebb, testileg és lelkileg eltiporva a nemzetet.
– 1956 októberére elfogyott a türelem, s a félelmen végre felülkerekedett a szabadságvágy, a haza visszaszerzésének mindennél erősebb akarata. 56 éve történt, de mi úgy érezzük, mintha csak tegnap lett volna. Mert nem felejtünk. Nem szabad felejtenünk! Néha, ma is látjuk a jeleket, hogy ami 1989-ben múltunk része lett, még nem tűnt el egészen – jelentette ki a polgármester.
Kriza Ákos arról is beszélt, hogy 1956 mártírjainak és hőseinek tettei több mint fél évtized múltán is segítenek ébernek lenni, és felismerni a nemzetre leselkedők fenyegetését. Mint mondta, október 23-án azok előtt hajtjuk meg fejünket, akik elég erősek és bátrak voltak ahhoz, hogy higgyék, megmenthetik a magyar népet, akik hitték, hogy a terror, az elnyomás, a testet-lelket megnyomorító zsarnoki hatalom összefogásukkal, együttes akarattal legyőzhető, „csak úgy…szívvel”.
– Erejük pedig nem fegyvereikben, tisztára mosott újsághírekben, kínos hallgatásban, vagy hangos hazugságban volt. Az erő belülről, az életet és a nemzetet jelentő szívdobbanásból fakadt. Halkan, titokban társakat találtak, hogy együtt, egy szívdobbanással, vállukat egymásnak vetve végre hangosan szólhassanak a nemzetért, a hazáért – mondta Kriza Ákos.
minap.hu