A tegnapi kormánypárti tüntetéssel kapcsolatos megjegyzéseim olyannyira kiborították Kósa Lajost, hogy a mai sajtótájékoztatón vad kommunistázásba fogott, és a Szabad Néppel példálózott.

 

Az ellenzéki és a kormánypárti tüntetés között az a különbség, hogy a kormányoldali tüntetés egy világos kormánypolitika mellett szerveződik, tehát lehet tudni, hogy aki oda elmegy, az mivel ért egyet. Egy ellenzéki tüntetés jóval szélesebb spektrumú, majdnem biztos, hogy a tömeg fele nem ért egyet minden felszólalóval. A Milla rendezvényén Tamás Gazsitól Pityingerig volt a spektrum, inklúzíve Bajnai Gordon, meg fű-fa-virág. Az ilyen típusú ellenzéki tüntetésnek az a sajátja, hogy összegyűjt mindenkit, aki ellenzi a kormány politikáját, függetlenül attól, hogy akik ott voltak, egyáltalán képesek lennének-e egymással egy légtérben fél óránál többet eltölteni – ezt magyarázta ma egy debreceni sajtótájékoztatón Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke, a cívisváros polgármestere.

Erre csak megjegyeztem neki, hogy egy igazi demokrata számára inkább helyeselhető száz olyan ellenzéki rendezvény, amelyen többen szólalnak fel, mint egy olyan kormánypárti tüntetés, ahol a tömeg egy része nem spontán módon, hanem szervezetten megy, s csak egyetlen vezér beszél. Nem tudom, hogy Kósa Lajos miért pöccent be erre, de már láttam a viharfelhőket a homlokán, amikor azt válaszolta: a Milla tüntetés is szervezett volt, nem spontán rendezvény.

Mondtam neki, hogy nem mentek a Milla-tüntetésre különbuszok Debrecenből, mire azt mondta, hogy „de mentek”. És „a szocialisták szervezték”.

Gondolom, a saját maga által szóba hozott „szocialisták” szó borította ki, mert amikor azt válaszoltam neki, hogy más dolog, ha ellenzékiek szerveznek tüntetést, s megint más, ha egy kormány szervez maga mellett demonstrációt, ami önmagában eléggé vicces, Kósa Lajos közölte: „a kormány nem szervezett”. Majd hozzátette: az igazi demokraták elviselik, ha valaki a kormányoldal mellett szervez olyan utcai demonstrációt, amelyet „a kormány sem pénzzel, sem semmi mással nem támogat”.

Kénytelen voltam közbevágni, s emkékeztettem rá: nem azt mondtam, hogy antidemokratikus, hanem azt, hogy vicces egy kormánypárti tüntetés.

Mi volt erre Kósa Lajos válasza?

Na mi?

Hát ez, szó szerint: „te a Szabad Nép jogutódjának vagy az újságírója, egy pártújságíró vagy, az MSZP negyedrészt tulajdonos a lapodban”.

Kicsit meghökkentem ezen, elvégre amikor a Szabad Népet alapították, nemhogy én, de még a szüleim sem éltek. Másrészt nekem igazán nem kell bemutatni azt a lapot, a Szabad Népből írtam a doktori disszertációmat. Harmadrészt a Népszabadság vállaltan baloldali-liberális világnézetű lap, ezt soha nem titkolta, s tudtommal a baloldaliságot és a liberalizmust – egyelőre – még nem tiltották be Magyarországon.

Meg is kérdeztem Lajost, hogy hogyan is jön ide a Szabad Nép, s miért kell kommunistázni, mire Kósa azt mondta: „nem kell eljátszani a független újságírót, inkább nézz a tükörbe”.

Íme, a nagyobbik kormánypárt alelnöke. Íme, ilyen komoly érvei vannak.

Meg is jegyeztem neki, inkább Orbán Viktornak mondja meg, hogy nézzen a tükörbe, mire Kósa közölte: „meg szoktam neki mondani”.

Amit aztán végképp nem értettem. Kósa tehát oda szokott menni a Vezérhez, s azt szokta neki mondani, hogy „Viktor, nézz a tükörbe”.

Mondanom sem kell, hogy miközben Kósa Lajos sértegetett, a jelenlévő kedves kollégák lehajtott fejjel ültek, egy szót sem szóltak, sőt gondolom, még kárörvendően röhögtek is rajtam… Debrecen, 2012…