Diósgyőr történelmi település, ma Nagy-Miskolc egyik városrésze, volt nehézipari központ. Miskolccal Újdiósgyőr köti össze, amelynek központja az Újgyőri főtér. A két központ között fekszik a Bulgárföld és a volt, Kiliáni városrész. Miskolc belvárosát a Győri kapu nevű városrész kapcsolja össze a Felsővároson keresztül Újgyőrön át, Diósgyőrrel.
A Kenderföldi lakótelep (volt, Kilián dél) az 50-es évek legvégén és a 60-as évek elején kezdett felépülni, Diósgyőrnek a Stadiont követő területén. Itt is ugyanazt tudom megemlíteni, hogy ezeknek az akkoriban modern épületeknek a helyén is, az előtte lévő időkben ugyanúgy mint Diósgyőr túlnyomó részében, földszintes beépítésű település volt a jellemző. Helyenként teljesen falusias, fésűs beépítési jelleggel.
Bár már egy ideje új neveket kapott mind a két miskolci városrész (a volt, Kilián észak és dél), de a köztudatban az ott élők, és a város többi részén élő lakosság is többnyire még a régi nevükön említik, és azonosítják be továbbra is ezeket a területeket. Egy két évtizednek is el kell telnie ahhoz, hogy véglegesen beépüljön a köztudatba, az új elnevezés. Hagyományos építészeti technológiával épült ez a lakótelep is, úgy mint az északi oldal is, hisz ezekben az években még nem kezdődött meg a panelos építkezés nagyüzemi gyártásának a lehetősége, de egy pár éven belül már megindult az is. Öt évtizedes társasházakat találunk itt. A Kenderföldi lakótelep szíve az egykori Otthon Étterem, amely vendéglátóhely a megépítése után még hosszú évekig úgy a lakótelep, mint Diósgyőr egyik igen kedvelt vendéglátóegysége volt. Sok rendezvényt, esküvőt, stb. bonyolítottak le itt hajdanán, de a mindennapokban is igen népszerű volt. Majd az ő sorsa is hasonlóan megpecsételődött mint a város többi, korábbi, állami tulajdonú vendéglátóhelyeinek.
A rendszerváltás környékén és után, már nyugati mintára más jellegű szórakozási formák foglalták el a helyüket: night klubok, éjszakai bárok, lokálok, szerencsejáték-„barlangok”, (amely pénzfaló automatákat a közelmúltban nagyon helyesen betiltották, és bevonták), masszázs szalonok stb. Mára már a jóval kisebb, hangulatos, magántulajdonú vendéglátók léptek a régi nagyok helyébe. A régebbi hagyományos, konzervatív, baráti és családi összejövetelek céljára alkalmas nagyobb térségű éttermek, már csak ráfizetéssel tudtak üzemelni, ezért az effajta szórakozásnak mára már véglegesen befellegzett. Ennek az Étteremnek a helyén ma a Szentpáli István Kereskedelmi és Vendéglátó Szakközépiskola és Szakiskola tanulóterme működik. A lakótelep megépítésével egy időben, sorra megépültek a kiszolgáló, és ellátó létesítmények is, mint óvodák, bölcsődék, iskolák, orvosi rendelők, gyógyszertárak, ABC-áruházak, idősek otthona és stb.
Ha a lakótelep keleti oldalán a Lórántffy Zsuzsanna utcán haladunk tovább déli irányban, itt találkozhatunk a 34 szám alatt a Ceres Zrt Kenyérgyárral. Ez a kenyérgyár 1975-ben alakult. Jó pár éven át párhuzamosan a Miskolci Sütőipari Vállalattal együtt működtek, amely cég 1949-1989-ig üzemelt. A kenyérgyár profiljába tartoznak még a kenyérgyártáson kívül, más sütőipari termékek, és a száraztésztagyártás is. Természetesen még több, magántulajdonban lévő pékségek és sütödék is gazdagítják a várost, az effajta kínálataikkal.
A Tatárdomb irányában ha haladunk tovább ezen az utcán, ma már igen elegáns autószalonokkal találkozunk egymásután, exkluzív kínálataikkal, és lehetőségeikkel. Használt autópiac is található ezen a területen. A lakótelep, a kenyérgyár, ill. az autószalonok közti területen a jelenben, érdekes, egyedi homlokzatú emeletes épületeket láthatunk, amelyeket a környéken Nővérszállásként emlegetnek, azaz, bérleményként kivehető lakásokként. Déli irányban továbbhaladva sajnos, igen szegényes lakóövezet található a közeli Tatárdombon. A nyomorúságot, az elhanyagoltságot láthatjuk, a sok komfort nélküli épületekkel, amelyek jellemzőek itt is, mint sajnos városunk sok más területén is. Kiabáló ellentétként a közelében fekvő Komlóstetővel, amely városnegyed rendezett, tiszta, szép, kertvárosi övezet. Erről a területről már írtam, egy korábbi blogomban.
Említést teszek még a kissé távolabb keleti irányban a Téglagyári utca 1-2 szám alatt működő, Diósgyőr-Vasgyári-Szakképző Iskola és Kollégiumról. Itt 1949-ben az ország egyik legnagyobb szakmunkásnevelő intézménye jött létre. 1972-től szakközépiskolai képzéssel is bővült. Képzési profiljai az un. vasas szakmák, de a nagyipar megszűnése után, a 90-es évektől már módosult az oktatás szerkezete. Összesen 19 szakmát sajátíthatnak el.
A Kenderföldi lakótelep után nyugati irányban ha továbbhaladunk, elérkezünk a „A Diósgyőri Vár-hoz, mely Miskolc belvárosától kb. 8 km-re a Bükk hegység lábánál, gyönyörű természeti környezetben található, s amely Magyarország műemlékei közt rangos helyet foglal el. A várnak a romjai a Szinva patak völgyéből a szikladombon emelkednek. Nagy Lajos király 1364-ben nagy birtokrészt csatolt a várhoz, amelyet gótikus királyi várkastéllyá épített ki: Buda, Visegrád és Zólyom mellett, így Diósgyőr is királyi székhellyé vált. Évente egész udvartartásával több hónapot töltött itt. Lajos király halála után Diósgyőr a királynék javadalma volt. 1526-ig hat királyné, köztük Mátyás felesége Beatrix jegyajándékba kapott vidéki rezidenciájaként szolgált. Az 1526-os mohácsi csatavesztés után jelentős fordulópont következett be, és Eger eleste után végvárrá alakult. Majd a kincstár tulajdonába került, de újjáépítése elmaradt. Miután hadászati értékét elvesztette, elhagyottan pusztult, és a 19-ik században már csak romok álltak. Napjainkban a vár tágas belső udvara kulturális rendezvények, koncertek, színházi előadásoknak ad otthont, a rondellákban, a kazamatákban és a tornyokban kiállítások várják a látogatókat”. (forrás: a vár honlapja).
„A várnak 1703-ban már erősen romos volt a három oldala, a negyediket az akkori tulajdonos Haller báró rendbe hozatta. 1730-ban a kápolnát is magába foglaló szárny még használható volt. A vár helyreállítási munkálatai 1953-ban elkezdődtek, de ekkor még csak a veszélyes, romos részeket hozták rendbe. 1960-tól a régészeti feltárási munka is megkezdődött. A vár évente kétszer ad otthont a Diósgyőri Várjátékoknak”. (forrás: szabad enciklopédia). A forrás, amely korábban a várárkot töltötte fel vízzel, jelenleg a Diósgyőri Strandot látja el.
Többször jártunk ki ide sétát tenni és kirándulni is életem folyamán a családdal is, és barátokkal is, mert a környék valóban gyönyörű, révedező és elgondolkoztató történelmi hangulatot sugároz. Egy kedves fiatalkori emlékem a régmúltból szintén ideköt. A 60-as évek közepén középiskolás koromban volt egy fiú akinek nagyon tetszettem, és nekem is ő, kijöttünk ide a várhoz egy vasárnap délután, egy kis hangulatos sétát tenni, csak mi kettesben. Ekkor még nagyon romos állagú volt az építmény, de már javában tartottak a felújítási munkák is. Pallókon és fakorlátok közt lehetett közlekedni több helyen, de mi bementünk a belső térbe, ahol is ez a kedves fiú egy zsebkésével a kőfalba véste a nevünket egy nyíllal átlőtt szívformába. Úgy ahogy a „nagykönyvben ez meg van írva”, „örök mementóként”! Aztán ez a fiatalkori ártatlan és plátói szerelem is hamar tovaszállt, úgy mint a falba vésett „örök szerelem” árulkodó jegyei is, a további felújítások folyamán. De a szívem mélyén mégis, mind a mai napig élesen, örökké ottmaradt.
Közvetlenül a vár tövében a Vár utca 24 szám alatt áll a Diósgyőri Vármúzeum – a Déryné-ház műemlék épülete, amely a 18-ik század végén épült. 1852-től-1867-ig ebben a házban élt Déryné Széppataki Róza, a 19-ik századi magyar színjátszás legnagyobb alakja. Az épület a diósgyőri koronauradalom birtokában volt és az uradalmi gazdatiszt szolgálati lakásaként használták, így lett Déry István és a színpadtól már visszavonult Déryné lakhelye. Ezt a műemléképületet mára már teljesen felújították, korszerűsítették, vendéglátóhelyként hasznosítják.
A Diósgyőri Várfürdő (Diósgyőri Strand) szintén a vár tövében a Bükk hegység lábánál csodás környezetben helyezkedik el. A sziklás hegyvonulat lábánál 1934-ben betonból strandmedencét építettek és a medencét a Tapolca forrás táplálta. Ez a medence működött 2004-ig, majd 2005-ben önkormányzati beruházással a régi medence helyett vízforgatós technológiával rozsdamentes acélbetétes medencék kerültek. A medencét a Szent György forrás táplálja, aminek a hőfoka 22 C°, azaz csak azoknak, akik a hűvösebb vizet szeretik.
A mai sétámat itt most befejeztem, a legközelebbi sétámat ezen a területen fogom folytatni tovább, reménykedve abban, hogy akkor is velem fognak tartani. Előző sétáim helyszíneinek a leírásait elolvashatják ezen újság oldalán, a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog