A filmtörténet egyik legmeghatóbb jelenete, amikor halálos ágyán Pallwitz Ottó, az őt párbajban megsebesítő ellenfelére, a kőszívű ember középső fiára bízza kisgyermeke sorsát. Különös üzenet egy korból, amikor még élt a másikkal szembeni bizalom, az adott szó becsülete.
Tehetségén túl, talán azért is volt olyan hiteles az osztrák tisztet játszó színész játéka, mert lelke inkább illett ahhoz a korhoz, mint amelyben élt. A lángoló hazafiság, a forradalmi lelkesedés korához. Amiből csak néhány hét adatott meg életében. Amikor Miskolcon tankon állva igaz szívből szavalhatta a Talpra magyart, vagy amikor a forradalom hevében a megyei Munkástanács elnökeként nyugalomra, megbékélésre intett.
Börtönbüntetésre ítélték, 1961-ben szabadult. Ismét színészként dolgozhatott, de korán, 59 évesen bekövetkezett haláláig volt rendező, művészeti vezető. Színpadon A Bánk bántól Othello Jágóján át Az ember tragédiájáig eljátszhatta mindazt, amiben kibontakoztathatta tehetségét. Filmek, tv-filmek őrzik kivételes eleganciáját, senkivel össze nem téveszthető hangjának zengését.
Élete végén, ahogyan tőle megszokhattuk ismét szembement a világgal. Országos meglepetést kelt azzal a tettével, hogy elvállalta az Országgyűlésben az MSZP képviseletét. Sokan nem felejtik el azt a döbbenet csendet a parlamentben, amikor 56 hiteles hőse egy nemzetnek szólt a megbékélésről, a lövészárkok betemetéséről.
A mai kor egyre silányabb színvonalú közéletében egy nagy emberre, a Kossuth-díjas Galgóczi Erzsébet és az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos évfolyamtársára emlékezhetnek mindazok, akik elhelyezik az emlékezés virágait szobránál. 2012 október 23-án 18 órakor, a Miskolci Nemzeti Színház belső udvarában.