Noha a francia sírkertek ma is jobbára követik a hagyományokat, a XXI. század világa mind nagyobb teret hódít bennük. Ahogy terjed a halottak hamvasztásának gyakorlata – 1979-ben a temetések 1 százaléka, 2011-ben már 30 százaléka történt így -, új lehetőségek nyíltak a temetkezések eleddig szigorú rendjében. Két szobrász, Cyril Amouroux és Benoit Alcouffe – a dél-franciaországi Mirepoix-ban működő Urnea cég alapítói – például azzal az ötlettel állt elő, hogy egymásra halmozzák a hamvakat tartalmazó urnákat és így oszlop formájú emlékműveket hoznak létre. Alkotásukat 99 évre garantálják.
Bár a hagyományos temetések még ma is gyakoribbak, a korszerű technika alkalmazásával egyre egyénibbé válnak. A hagyományos kő, márvány és szürke- vagy fekete gránit helyébe miért is ne lépne színes síremlék, amelyet az elhunyt óhajának megfelelően lehet formálni? A Funeralconcept cég „sírlemezeket” állít elő. Ezeket a lézeres eljárással formált acéllapokat be is festik, kívánságra például a megboldogult által kedvelt napnyugta sárga-vörös színeire, vagy éppen kedvelt hangszerének formájára vágják ki. „Kovács vagyok és néhány barátom arra kért, találjak ki valamit egy elhunyt rokonuk számára” – magyarázza Freddy Pinault, akinek szeptemberben alapított cége tucatszámra kapja a rendeléseket.
Így például Serge Danot rajzfilmes (Az elvarázsolt körhinta alkotója) nantes-i sírjára kék-fehér szerkezetet készített, amely fölött narancsfa magasodik, továbbá megjelenik benne Pollux kutya, a hatvanas évek egyik népszerű gyerekfilmjének hőse. A PierrePolie.com cégnél az ügyfeleket arra kérik, hogy „néhány kattintással” maguk hozzák létre emléktáblájukat, amely portréjuk formáját öltheti, de azt is megjelenítheti, ami a kedvenc társuk volt: motorkerékpárjukat, autójukat vagy akár a macskájukat.
A nyugat-franciaországi Granville-ben Ronan Paschal cége, a Memory History vonalkódot helyez a sírokra, amelyek révén az okostelefonnal rendelkező gyászolók a világhálón megtalálhatják az elhantolt személy életrajzát és fotóit.
Az interneten több temetkezési vállalkozó virtuális emlékhelyeket létesített, ahová bárki elküldheti részvétnyilvánítását. Egyesek azt is lehetővé teszik, hogy a távoli gyászolók élő közvetítésben kövessék a neten a temetést, mások „virtuális sírokat” ajánlanak. Ezek látogatói elolvashatják az internetes emlékkönyvet és – nem egyszer igazi pénz fejében – virtuális virágokat helyezhetnek el rajtuk, vagy éppen virtuális, képernyőn égő gyertyákat.
A technikai újítások mellett sokfelé a szertartás értelmezése is változik. Hervé Mankowski bresti cégének például az az elve, hogy a temetésnél „egy élet előtt tiszteleg a gyászoló, nem egy halott előtt”. Ebből kiindulva eleget tesz olyan igényeknek is, amelyek egy évtizede még elképzelhetetlenek lettek volna. Ha az elhunyt az AC/DC hard rock zenekar Highway to hell című számát akarja, ennek sincs akadálya. Annak a halottnak az óhaját is teljesítette, aki azt kérte, koporsójára virágok helyett a Canard Enchainé és a Charlie Hebdo, a két legismertebb francia vicclap példányait szórják – konfetti formájában.