A Bükk hegység északi lejtője alatt elterülő Diósgyőrről már Anonymus is tett említést. A Diósgyőri Várban Petőfi Sándor is járt, és a gyönyörű „Alkony” című versének megírására is itt kapott ihletet. A mai sétámat először is a vár környékén lévő gyönyörű templomok és egy imaház felidézésével és meglátogatásával fogom kezdeni.
De először egy kicsit visszasétálok a Bíró utca 2/A szám alatt álló Diósgyőri Görög Katolikus Templomhoz, amelyről idáig még nem tettem említést. „A Lisieux-i Kis Szent Terézről elnevezett Egyházközséget 1932-ben alapították. A templom felszentelésére 1961-ben került sor. A templom érdekessége Gaál Ernő egyiptológus professzor által ajándékba készített üveg ikonosztáz. A parókia épülete 1982-ben készült el, majd 1986-ban a harangtorony is felépült, amelyben két harangot helyeztek el”. (forrás: szabad enciklopédia).
A Vár utca 7 szám alatt található a Diósgyőri Evangélikus Egyházközség eklektikus stílusban épült műemlék temploma, amely több éven át az enyészetnek volt kitéve. Közel három évig az épület omladozó falai alatt feküdt a templomsisak, így a templom harangja némaságra volt ítélve. Majd a felújítási munkák megkezdése után 2006-ban a csonka toronyra visszakerült a templomsisak és a harang újra szól. Ma már hívogatja híveit a lelki megbékélésre. A templom külsőleg is megújult és apróbb belső munkálatokat is elvégeztek.
A Diósgyőri Vártól kicsit északabbra a Bodrogi Zsigmond utca 12 szám alatt a Jehova Tanúi Felekezet királyság-terme található.
A Jehova Tanúi Felekezet tagságának létszáma Magyarországon 1945 végére még csak néhány száz fős volt. Pár évi nyugodt prédikálás után az 1950-es évektől mint már korábban is a történelem folyamán többször, újbóli megpróbáltatások következtek e hit képviselőire. Tanításuk államellenesnek minősített tartalma miatt 1952-ben letartóztatták a Jehova Tanúi vallási közösség vezetőit. A szabadon maradt tagok közül megszervezték az un. Hetes Bizottságot, amelynek feladata a tevékenység újjáélesztése lett. Majd megint letartóztatás követte ezt 1955-ben. Térítő munkájuknak eredményességét mutatja, hogy ekkor már 8 ezer tagjuk volt. A mai létszámukról nincs ismeretem, de tény, hogy tanításuk nagyon megosztja a közvéleményt, többek között az orvoslásban és gyógyításban is, az általuk nem elfogadható vérátömlesztés, vércsere elutasítása miatt. Ezenkívül sok más eszme gyakorlása és hite miatt is. Ők magukat kereszténynek tartják, de más felekezetek ezt nem ismerik el, csak szektának ismerik el őket.
Érdekességként megemlíteném a Vár utca 13 szám alatti ingatlan kertjében egy fából faragott emléktábla hirdeti, hogy itt állt egykoron a város „törvényfája”, ami alatt a testi fenyítés (bot, korbács) büntetéseket hajtották végre. A törökmogyorófát hatszáz évesnek titulálják, bár 1382 óta többször is kiszáradt, de gyökeréről mindig újrasarjadt. Az utolsó, 109 éves korában elszáradt fa tönkjét bebetonozták, s két, azóta sarjadt hajtása mára már termővé erősödött.
Északi irányban visszasétálva a Táncsics tér 1 szám alatt találkozhatunk a Diósgyőri Református Egyházközösség késő barokk stílusban épült templomával. „Faragott kőkerítés díszes oszlopokkal övezi a füves, cserjés udvarban álló templomot. Közelében áll a Menner László és Papp Lajos miskolci építészek tervei alapján épült impozáns parókia. A templom alapkőletétele 1769-ben megtörtént, de az építkezés költségeit gyűjtésből és adakozásból fedezték. A templom kőből és téglából épült, zsindely tetőzettel, a harangláb pedig fából. 1771-ben szentelték fel. A kőtorony építését szintén adakozásból gyűjtötték. A harangokat 1801-ben helyezték fel. Ez volt Diósgyőrben az első templomhoz csatlakoztatott kőtorony. A torony tetőzete 1819-ben leégett, amelyet fémlemez borításra cseréltek. 1908-tól az orgonát is beépítették”. (forrás: szabad enciklopédia).
A Táncsics tér után a Kiss Tábornok utca főközlekedési útvonala Árpád út néven fut tovább.
A Puskás Tivadar utca 1 szám alatt a Diósgyőri Római Katolikus Szűz Mária templom áll. „Középkori, gótikus eredetű, de mai alakjában barokk stílusú, amely átépítés 1753-ban zajlott le. Berendezése is barokk, de őriznek benne egy nagy értékű 15-ik századi fából faragott Szűz Mária szobrot, amely kb. 1 méteres. Ez a szobor műemléket képvisel. Rendkívül értékes a berendezése is, amely a 18-ik századi pálos fafaragóműhely munkája. A főoltáron Mária látható a gyermek Jézussal és az előttük térdeplő Szt. István és Szt. László szobraival. Két oldalt pedig adoráló (hódoló, imádó) angyal figurákkal”. (forrás: A diósgyőri kórház honlapja).
A vártól nyugatra több száz évvel ezelőtt jobbágytelepülés jött létre, amely a gótikus templom körül a patak által lemetszett félkörben alakult ki. De a nagy szerepet játszó szőlőkultúrát a 14-ik században Felsőgyőrött, a király hívására letelepedő pálosok honosították meg. Róluk és a kolostor vélt helyéről a következő blogomban fogok említést tenni.
Feltétlenül meg kell említenem a Nagy Lajos király utca 16 szám alatt székelő Petőfi Sándor Könyvtárat is. 1973-ban vette fel Petőfi nevét, majd 1977-ben megkapta az 1758-ban épült későbarokk stílusú, emeletes, volt prefektusi hivatal épületét, amely Diósgyőr legszebb műemlék épülete. A Borsos Miklós által tervezett Petőfi dombormű jelenleg is a lépcsőházat díszíti.
Most pedig Miskolc város utóbbi évekbeli legnagyobb beruházásáról fogok írni, azaz a Zöld Nyíl villamosprojektről, amely közel 40 milliárdos beruházás, nagyobb részben Uniós tenderrel. A Zöld Nyíl villamosprojekt kialakításának egyik legmarkánsabb érintettje a Győri kapu volt. „Ez a beruházás három részből áll. 1,50 km-rel hosszabbodik az 1-es villamos pályája a Diósgyőri Lakótelep mentén, Diósgyőr volt végállomástól Felső Majláthig. Ezáltal a lakótelep külső vége is megközelíthetővé válik, és így a villamos tehermentesíti az 1-es és 1A-s autóbusz forgalmat. Ebben az évben januárban indult meg a közlekedés a meghosszabbított vonalon, de még a régi szerelvényekkel. A második fázisban a pálya egésze és minden megálló megújul akadálymentes magas peronokkal. Ez is már befejeződött. A harmadik fázisban pedig 31 db. új, 100 %-ban alacsony padlós villamos érkezik. Az utolsó villamos megérkezése 2015-re várható, amelyek sok huza-vona után Ganz-Skoda gyártmányúak lesznek. Az első 2 db. villamos érkezése jövő év júniusában várható”. Magyarország városai közül Budapest után Miskolcon jelent meg másodikként a villamos 1897-ben (normál nyomtávú), és 1906-tól megindult a forgalom a Tiszai pályaudvartól Diósgyőrig. Az első csuklós villamosok 1962-től jelentek meg, de hosszú éveken át még a nyitott peronú régi típusú villamosok is közlekedtek velük párhuzamosan.
A régi villamospályát a (volt) Kiliáni lakótelep felépítése után a forgalom jelentős megnövekedése miatt 1963-ban, az akkori Marx tér és Diósgyőr közötti szakaszt kétvágányúsították. Ekkor épült ki a hurokvágányos szerkezetű diósgyőri végállomás. A 90-es évek elejei gazdasági változások miatt 1988-ban megszüntették a 0-ás és a 3-as villamosjáratokat. 1994-ben elkezdték az elavult pálya cseréjét az Újgyőri főtér és Diósgyőr között. Megszüntették az akkori hurokvágányt és egy új fejvégállomást alakítottak ki. 1995-ben megszüntették az Újgyőri kocsiszínt és le is bontották.
Nosztalgiával gondolok vissza a régi nyikorgó, csattogó, zötykölődő régi villamosokra az 50-es, 60-as évek tájékán. Ekkor még többnyire nyitott peronú villamosok jártak és a belső térben ülő kalauznál kellett a jegyeket megvásárolni. Egy vonaljegy akkoriban 50 fillér volt, majd kicsivel később pedig pedig 1- Ft. Sokan akkor is visszaéltek a lehetőséggel, mert ha zsúfolt volt a villamos, akik a peronon álltak nem is tudtak jegyet vásárolni, hacsak nem préselődtek át a tömegen. De ezt többnyire nem is tették meg. Láttam többször is a villamos ütközőjén ülő potyautasokat is, vagy nagy zsúfoltság esetén a gyárak műszakváltási periódusa tájékán a lépcsőn fürtökben lógó embereket. Persze ez már akkor is nagyon veszélyes volt, mert főleg a belvárosban már igen nagy volt a forgalom, hisz mindenfajta közlekedés itt, ezen az úton bonyolódott le. Hol voltak még ekkor megépítve az északi és déli tehermentesítő utak? A nyári nagy hőségben pedig kimondottan kellemes volt a peronon utazni, mert a levegő is borzolta a hajunkat és nem éreztük annyira a forróságot sem. Nyilvánvalóan azért is olyan kedves számomra ez a visszaemlékezés, mert akkor voltam még igen fiatal és ezért minden esemény a tovatűnő időben szépnek tűnik már. Bőven voltak gondok akkor is, más jellegűek, de fiatalon mindent másképp élünk meg. Drága anyám mondta: „tudod a fiatalság egy olyan betegség, ami igen hamar elmúlik”. Természetesen az akkori fiatalságom gőgjével ezt nem hittem el neki. Ma már tudom hogy ebben is, és sok minden másban is igaza volt. A kedves, régi, utolsó villamosokkal együtt az akkori fiatalságom is „zötyögve”, de mindörökre legördült a sínpályáról. Tudom, ez az élet egyetlen igazságos törvénye, mert aki egyáltalán megéli az idő múlását, azok mind átesnek ezen az érzelmi hullámvölgyön. Azt is tudom, hogy haladnunk kell a modernizáló korral is, ezt próbálom én is tenni, mert aki ha „zötyögve” is de továbbhalad, az az ember könnyebben fogja venni a modernkor kihívásait, s a lelke, a szelleme tovább marad fiatal.
A mai sétámat itt most befejeztem, a következő sétám helyszíne az Árpád út északi oldala a Diósgyőri Lakótelep és környéke lesz. Őszintén remélem, hogy velem fognak tartani majd akkor is. Előző sétáim helyszíneinek leírásait megtalálhatják ezen újság oldalán, a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog