A szomszéd fűje mindig zöldebb, legalábbis a Kandžija művésznéven rappelő eszéki freestyler szerint nálunk egy tejjel-vízzel folyó fogyasztóvédelmi Kánaán vár a horvát vándorokra, ahol minden nő szép és minden férfi izmos, udvariasak vagyunk és a csődbe jutott gazdaságunk ellenére mi magyarok vagyunk az élet császárai. (Ha lenne egy Mađarska Insajd horvát nyelvű blog, akkor Kandžija a Tékozló homár-posztok és egyéb csemegék ismeretében nyilván másképp rappelne.)
Dopeman egy egész albumban nem tudna annyi szart kenni Magyarországra, mint amennyi bájos dicséretet kapunk az önmagát humanista, emberijogi-harcos rapperként definiáló horvátországi sráctól, aki természetesen a műfaj kocsmapultközeli-társadalomkritikai szabályainak megfelelően, közben a horvát közállapotokat is finoman ekézi az „idillikus Magyarral” összevetve. Nincs is ezzel gond, ez egy ilyen műfaj: Dopeman itt teszi a dolgát, Kandžija pedig ott. A politikai-aktivista rap ritkán kormánypárti.
Kandžijának egy pécsi bevásárlóturista kiruccanás apropóján megfogant, néhány magyar szóval tűzdelt szövege ilyesmiről szól:
már kiskoromtól járok a magyarokhoz, mert ott minden szuper, otthon nem is vásárolok, hisz nálunk úgyis minden import…
„tessek-tessek” –a kiszolgálás udvarias, míg a mi boltosaink pökhendien baszakodnak…
„keszenem szípen” egy teli csomagtartó áruval térek haza….
nálunk minden drágább „viszontlatasra”…
nálunk már nincs is hazai horvát áru, mert a svábok, görögök, amerok és oroszok mindent ránk sóznak amott, míg a magyaroktól veszek a fain saját termék „vajkrem”-jükből egy nagy kosárra valót, mert ők nem nézik hülyének a vásárlót…
míg mi [horvátok] a tökeinket vakargatjuk, addig a magyarok serényen dolgoznak, a településeik szépülnek, finom tejfölös lángosocskát és kolbászocskát burkolhatunk minden magyar falu talponállójában…
nincs is nagyobb buli, mint Szombaton Pécsre az Árkádba sportcipőért átugrani, vagy egész Pestig felspurizni…
bár [a magyarok] már réges-rég csődbe jutottak, azért kapizsgálják, hogy miként adják el az áruikat; ők simán eladnak bármit kis kiszerelésben, amiből Horvátban legalább száz darabot meg kellene vennem…
nem kenyerem az előítéletek táplálása, de másoktól eltérően a magyarok emberséges, gerinces alakok…
a magyarok legendák, a magyarok szuperek, eszméletlenül jó fejek, ők a mieink, hallod!
…mi ketten húsz kiló húst csencselünk át a határon, kérdezzen bárki bármit, erről nem tudunk mi semmit…