„Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül.” (Popper Péter)

Szép a novemberi vasárnap reggele. Hűvös, de szép. Az utcán, a lakásban még semmi mozgás. A meghitt csend hajlamossá teszi az embert arra, hogy saját intim dolgairól is meséljen.

„Az jött haza a háborúból, aki mindennap borotválkozott, lábat mosott és kapcát cserélt”. Nem tudom, hogy az orosz frontot megjárt édesapám különös mondatát katonatudományokkal foglalkozók igazolták-e, de hogy az én agyamba mélyen bevésődött, az biztos.

Elmondani persze könnyebb mindezt, mint megtartani. A tisztálkodás, a tiszta-gatya-zokni cseréje sem egyszerű mindig és mindenhol, hát még a borotválkozás? Hányszor támad az embernek kedve a kihagyásra. Filmbeli példák mondanak ellen. Itt van mondjuk – a sokak által dícsért – háromnapos szőrzet macsós pofájának divatja.

Énbennem viszont mindig ott zakatolt édesapám mondata és sportot űztem belőle, hogy lesimítsam képemet. Normális és lehetetlen körülmények között; német diákévek katonás körülményei során; seregnél (ott ugye muszáj volt); tengerparton, Tisza-parton, sivatagban; vagy épp imbolygó hajón, sátorban, kocsiban, országúti parkolóban végigdorbézolt éjszaka után, de mindig megborotválkoztam. Az évek során persze megismerkedtem az idevonatkozó technika minden új vívmányával. Kezdtem a cserélhető egy „plengéssel”, aztán az eldobható növekvő számú pengékkel, egészen a forgópengés villanyborotváig.

Néha persze sikerült kiharcolnom, hogy még szeretteim és barátaim is enyhén ütődöttnek nézzenek. Ilyen volt az a bizonyos vasárnap reggel, amikor házunk alagsorát teljesen megtöltötte az árvíz és a lakást is már csak három lépcsőfok választotta el a teljes elöntéstől. Én – lesz, ami lesz – megkerestem a „beretvást”, mert édesapám hangja járt a fejemben. Valami azt súgta, hogy enélkül nem nyerhetünk a vízzel szemben.

Végszóként most megiszom az utolsó kortyot frissen főtt kávémból. Aztán elő a villannyal, mert nincs szebb dolog, mint alfában olvasni a friss híreket. A fejemet persze kicsit forgatni kell, mert miközben a képernyőt bámulom, arcomon csendesen duruzsolva végzi munkáját a karácsonyra kapott hárompengés.