Soha vissza nem térő alkalom lett volna pontot tenni a kommunista múlt végére. De ez nem így történt sem 1990-ben, sem az azóta hatalomra került 6. választás óta. Ha azt nézem, hogy fajsúlyos törvényekről egyetlen nap alatt döntést tudnak hozni. Miért várnak?
Mert értem én egyrészről, hogy ezekkel az egykori MSZMP pártvezetők, és egyéb fontos állami vezetők átlagon felüli nyugdíjaikkal provokálják az egyszerű népet és még jobban szeretnék elérni, hogy „gyűlöljék” őket és ne nosztalgiával gondoljanak rájuk. Az egyszerű városi ember az látja , hogy abban a korban volt mindig mit enni. Igen megszépül a múlt. Mert ezrek meg politikai okokból börtönben ültek, ki voltak telepítve munkatáborokba és így tovább. Odáig menve egészen, hogy koncepciós politikai perekben börtönre vagy halálra ítélték őket. Szóval sokan közülük, akiknek volt lehetősége megöregedni és nem haltak meg, élnek mint hal a vízben. Abban a kegyben részesültek, hogy a ” demokratikus” állam békén hagyja és nem bántja őket. Tudnak valamit. Sőt némelyikük arrogánsan válaszol, ha firtatni meri valaki, a korábbi életük cselekedeteit. 1990 után néhányan a parlamentbe is beültek. Olyan törvényeket fogadtatott el az akkori „értelmiség”, ami stabilizálta az állami és az MSZMP vezetők helyzetét a rendszerváltás utáni korban. Ha nem is közvetlen politikai hatalommal, de gazdasági társaságok jól fizetett állásaival, valamint a korábbi „egyéb” helyről csordogáló más jövedelmekkel. Mind a mai napig folyik ebből a „csap”-ból. De erről hallgat mindenki. Szóval miért nem zárják le a múltat? Egyre tudok gondolni, hogy néhány jelenleg is fontos embernek sérülnének az érdekei, akik most a csúcsokon ülnek, de ha az ő múltjuk is kiderülne, amivel esetleg zsarolják őket oda lenne minden. Na ezért. Na de ezért a „30 ezüst dénárért” inkább egy ország legyen béklyó alatt?