Egy idős férfi és egy  öregasszony megismerkedik az öregotthonban, egy-két hónapig barátkoznak, aztán az öregember az egyik kerti padon ülve ajánlatot tesz:
– Tudod, drágám, öregek vagyunk már mindketten, meg betegesek is, szexről nem nagyon lehet szó, de azért kivenném a fütyimet: boldoggá tennél, ha legalább kézben tartanád.

 

Az öregasszony nem látott ebben semmi rosszat, hát beleegyezett, a továbbiakban így üldögéltek a parkban, a tóparton, nagy boldogságban.

Egy napon azonban az öregasszony nem találta az öregembert a
megszokott padon, és aggodalmasan járkált a parkban fel s alá.

Egyszer csak meglátta őt a tavacska túlsó partján, amint révülten
mosolyogva ücsörög egy másik öregasszonnyal. Amikor közelebb ment, az is kiderült, hogy az öreg fütyije az idegen asszony kezében van. Megmérgesedett, rikácsolni kezdett:

– Te, átok vén kujon, már három hónapja járunk, azt hittem,
minden rendben, nagy a szerelem, és most így talállak itt?! Hát mije van ennek a vén ribancnak, ami nekem nincs?

– Parkinson kórja….- felelte szégyenlősen az öreg.