Mivel a Galamus felelős szerkesztőjeként  én döntöttem úgy, hogy közzéteszem Zsigmond Gábor és Zsigmond Anna nyílt levelét Jeszenszky Gézához, szeretném megindokolni, ha már rákényszerültem*, miért döntöttem így.

Nem azért, mintha úgy gondolnám, hogy minden ellenvéleményt minden fórumnak le kell közölnie. Nem kell, nagy az internet, bárki bárhol elmondhatja a véleményét akkor is, ha egy szerkesztőség nem hozza le, mert nem tetszik neki vagy nem vállal vele közösséget.

Én azonban úgy gondoltam, a nyílt levél a Jeszenszky-mondatról folyó vitához tartozik.

Az indokaim a következők:

Általában

Jeszenszky Géza szerintem nem fajgyűlölő. Rengeteg dologban nem értettem vele egyet az elmúlt két évtizedben, számos politikusi húzását megengedhetetlennek tartottam, nem vettem jó néven, hogy engem is megtámadott, de rasszizmusnak nyomát se láttam amúgy a nyilvánosság előtt zajló tevékenységében és megszólalásaiban. Az ominózus mondatról pedig, amelyet sok évvel ezelőtt az egyetemi jegyzetében leírt, és amely miatt – okkal – megtámadták, elmondta, hogy egy amerikai szakfolyóirat alapján, jóhiszeműen írta le, olyan szövegkörnyezetben, amely a cigányok valóban tarthatatlan és megváltoztatandó helyzetéről szólt. Kérte, hogy vádlói olvassák el az egész fejezetet, mert csak a kontextusból derül ki, hogy nem a cigányok megbélyegzésének szándéka vezette. Elmondta, hogy elismeri, a mondat rossz és az állítás tudományosan vitatható. Elmondta, hogy ma már nem írná le, nem így írná le a mondatot. Elmondta, hogy bocsánatot kér azoktól, akik úgy érzik, megbántotta őket a soraival.

Kész. Innentől kezdve el kellett volna hallgatni, és nem tovább verni a habot. Jeszenszky Géza mindent megtett, és ennél többet nem tehet – azért, hogy korrigálja a hibáját, és az ellen, hogy rásüssék a rasszista bélyeget. Ha nem fogadjuk el a nyilvános önkorrekciót, értelmetlen bármiről is nyilvánosan beszélgetnünk vagy vitatkoznunk.

Még mindig általában

Számomra felfoghatatlan az a húzás, amelyhez Karsai László történész folyamodott. Hogy ugyanis gyakorlatilag feljelentette Jeszenszky Gézát az oslói holokauszt és a vallási kisebbségek kutatásával foglalkozó központnál, amikor megküldte nekik – azon a napon, amikor neki magának kellett volna megérkeznie Oslóba – Jeszenszky ominózus mondatát, azzal, hogy mivel a mondatot elfogultnak és fajgyűlölőnek tartja, nem vesz részt a konferencián. Vagyis nem hajlandó együtt fellépni „elfogult és fajgyűlölő” történész kollégájával, nem mellesleg az oslói magyar nagykövettel és a tanácskozás szervezőjével. Valószínűleg csak maga Karsai érti, miért tartotta fontosnak, hogy Jeszenszkyt – akinél barátilag lakott volna Oslóban – külföldön lehetetlenítse el, még mielőtt itthon bármilyen nyilvános vita elkezdődött volna a Jeszenszky-mondatról, tehát az előtt is, hogy Jeszenszky magyarázatát hallotta volna. Nem hiszem, hogy bármiféle kritikának és vitának lehetne az a célja, hogy embereket járasson le és hiteltelenítsen el, itthon sem, de különösen nem külföldön. Ez a Fidesz módszere volt, és ma is az. Egy vitának legfeljebb a sajnálatos végeredménye lehet az, ha egy ember hitelét veszti benne, de a kritika és a vita célja mindig tények, kijelentések, gondolatok, értelmezések, szándékok tisztázása, nem emberek erkölcsi elpusztítása. Karsai nem várt semmiféle vitára és tisztázásra, lépett. És azt a reakciót kapta, amire feltehetőleg várt: Jeszenszkyt nyomban eltanácsolták Oslóban az általa is szervezett konferenciáról.

Konkrétan

Értem tehát a nyílt levél megírásának indokait. Ám nem értem az értelmezését*. Zsigmond Gábor és Zsigmond Anna levelét szerintem lehetetlen úgy olvasni, hogy az derüljön ki belőle, ők olyan zsidók, akiket csak a zsidók meghurcolása bánt. Nem. Nem erről írtak. Ők Jeszenszky Géza mellett akartak kiállni, azoknak a tapasztalatoknak az alapján, amelyeket a munkájuk során Jeszenszkyről szereztek. És nem azért, mert úgy gondolják, hogy a cigány holokauszt érdektelen, csak a zsidóké érdekes, nem is azért, mert úgy gondolják, hogy a cigányokat nyugodtan lehet gyűlölni és sértegetni, hanem mert szerintük az antiszemitizmus és a rasszizmus egygyökerű, és aki az egyik előítéletben nem bűnös, az a másikban sem lehet az. Ez az ő véleményük. Ezért ők nem Jeszenszky mondatáról írtak véleményt, hanem Jeszenszkyről. Azt állították, hogy Jeszenszkytől távol áll a fajgyűlölet, vagyis szerintük a kifogásolt mondat okát sem Jeszenszky rasszizmusában kell megtalálni. Nem a magyar cigányok helyzetével foglalkoztak tehát, hanem Jeszenszky Géza személyiségével. Így aztán azt se írták oda a Jeszenszky Gézáról szóló véleményük végére vörös faroknak, hogy természetesen „hangosan és erőteljesen” szolidárisak vagyunk a magyar cigánysággal. És nyilván nem tételezték fel, hogy pusztán azért, mert csak az emberről mondtak véleményt, megkapják majd azt, hogy a magyar cigányokkal való szolidaritást bomlasztják. Én se tételeztem fel, őszintén szólva.

Úgyhogy kedves Zsigmond Gábor és Zsigmond Anna!

Kérem, ha a jövőben hasonló esetekben véleményt akarnak mondani, nyugodtan tegyék nyílt levélben. Én le fogom közölni.

(Mihancsik Zsófia)