Öten haltak meg mellette. Ő mégis tovább mászik.
„Lazítsátok meg a kötelet, mert elpusztulok a fájdalomtól”, szólt Erőss Zsolt hegymászó társainak, amikor baleset érte a Magas-Tátrában. Nem tudta felmérni, hogy mennyire súlyos az állapota. 45 fős gyalogos mentőcsapat hozta le a hegyről. Nem sokkal később elveszítette egyik lábszárát, amputálták. Ő mégis gy állt talpra és folytatta a magashegyek meghódítását, mintha egy gyors lefolyású influenzából kelt volna fel.
Fotó: Facebook
A balesetet egyik hegymászó társa, Földes András újságíró könyvéből, az Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra címmel írt életrajzi tényregényből ismerjük meg. A történet kiváló, a könyv túlírt, a regény ugyan pótolható de műfajában nincs most jobb, a cím és a címlap pontos.
Nem hegymászóknak szól. Onnan tudjuk, hogy Margithíd budai hídfőjénél, ha kilesünk a 86-os busz ablakából, akkor egy hatalmas Brokernet transzparens mellett hirdetik a megjelenését. Egy pénzügyes cég, amelynek alkalmazottai városibbak a városinál és a magashegyeket képernyővédőkről ismerik, mégis magáénak érezte.
A következő gondolat, amit a hirdetés kelt: a hegymászás egy pénzügyes metafora, biztosan az, hiszen a Brokernet logo mellett találjuk. A hegymászó messzebb jutott, mint amit a természet engedett volna (Himalájánál magasabbra), a hegymászó kitartó, a hegymászó hódító.
A hegymászó mer belevágni kalandokba.
A hegymászó feljut a csúcsra.
Ön is feljuthat a csúcsra, intézze pénzügyeit a Brokernettel, erre a következtetésre jutunk a Bem téri megálló előtt. Lehet, hogy a könyv egy metafora. Lehet, hogy a siker receptekkel is rokonságot ápol, legalább annyira, mint a sport történetekkel.
A főhős
Olvassuk el, kiderül.
Az Erőss legenda székelyföldi mitológiában fogan, a gyergyói gyerekévekben megtalálunk mindent, ami a hősök születéseposzához tartozik: személyes motivációt, nyughatatlan vadóc lelket, mentort, első kalandot.
Zsolt a magyar néplélek hőse. Székelyföld romantikusan távoli, ezért Budapestről, ahonnan a részletek nem látszanak, esszenciálisan magyarnak véljük. Zsolt minket képvisel, metafora. Metaforaként éljük meg családja Budapestre érkezését a rendszerváltás körül, amikor kicsit ijedten bolyonganak a Nyugati pályaudvaron – ahogy mindannyian elvesztünk a rendszerváltás körül.
És nyilván minden hétköznapi és hegyoldalban folytatott küzdelme metafora arra, hogy azóta is fogat összeszorítva próbáljuk pénzügyeinket rendbehozni. Mármint háztartási és céges pénzügyeinket, nem az államét.
A metafora hatalmas horderejű, akkora, mint a Margit körúti Brokernet hirdetés, éppen az ígéret is óriási. Amit aztán nem tud betartani a regény. A 400 oldalnál is hosszabb mű hatalmasra épült cikksorozat, ami összeroppan saját súlya alatt.
Amikor Földes a történet elmesélésében elérkezik a felnőtt hegymászó évekhez, minden egyes megírt expedícióban részletesen sorra veszi a küzdelmek minden egyes óráját, az akklimatizációt, a hó, a jég és sziklák felszínét, az alaptáborok felverését… mindent. Merthogy a szerző maga is hegymászó, és Zsolt barátja. Elveszti a kontrollt a részletek felett, amelyek ugyan hitelesítik és izgalmassá teszik a kevesek sportját, de elég lenne csak az első fejezetben mélyelemezni, amíg mi, laikusok megtanuljuk, amire szükségünk lehet. A könyv végére még egy szakmai szótár is került.
A rettenetesen elnyújtott beszámolókban szétszóródott mindaz, amit mindannyian értenénk és értenünk kell: a döntőképesség ereje. Erőss Zsolt Veiszer Alindának adott interjújában leggyakrabban ez a gondolat kerül elő. A beszélgetésből is kiderül, hogy egy kívülálló számára a kockázat és a kaland borzongása érdekesebb, de a kalandor maga folyamatosan visszatér arra, hogy az adott helyzetekben a döntés a kulcs.A döntéshozás folyamata, rutinja, a kész képletek reflex szintű ismétlése, ha – a kemény körülmények között – az elme már nem képes mérlegelni. Minden veszély vállalása döntés kérdése. Minden túlélést a jó döntés garantál. Minden baleset után felállni az ágyból: döntés kérdése.
A biztonság a jó döntés kérdése. Hólavina vagy gazdasági összeomlás, a megfontolt döntés minden természeti erőt legyűr.
A Hópárduc
Hópárducként (a cím annak jár, aki meghódítja a volt Szovjetunió öt, 7000 méter feletti csúcsát) társaságot alapított barátaival, a Magyarok a világ nyolcezresein csapatot. 2010-ig hatszor érték el ezt a magasságot, eddigi tapasztalataihoz képest séta volt a Tátrában tett kirándulás, ahol a lábát elveszítette. Ismét csak rossz döntés eredménye.
Felkelt az ágyból, visszatért a hegyoldalba. Megint döntés kérdése volt.
Azóta három csúcsot támadtak, a legutóbbit katasztrófa kísérte: Horváth Tibor 6800 méter körül halt meg ereszkedés közben. Mécs Lászlóval megromlott a kapcsolat, a konfliktus félig-meddig nyilvános. A mászók egymást hibáztatják, a vitába beszálltak a kommentelők is. Ki döntött rosszul?
Mit támagat a Brokernet?
Aki dolgozott valaha pénzügyi intézetek kampányán, találkozott azzal az óvatossággal, amivel a kockázat leghalványabb gondolatát is kigyomlálják a kommunikációs anyagokból. Egy bank, egy biztosító, vagy egy befektetési alap a biztonságot szereti kommunikálni, hiszen az ügyfélkör bővítésének a legnagyobb akadálya a bizonytalanság, hitetlenkedés, paranoia.
Ugyanezekben a kampányokban szintén kedvenc szó a döntés: „döntsön jól”, „helyes döntés”, „felelősségteljes döntés”.
Ezért aztán merész döntés a Brokernet részéről, hogy egy katasztrófákkal és balesettel szegélyezett hegymászó életrajz és persze az expedíciók mögé állnak. De érthető. A Magyar Hópárduc sikerember, úgy fogadjuk őt, mint a bajnok üzletembert, aki nem félt pénzt ölni a vállalkozásába, a Nobel-díjast, aki ha el is üldözték innen, nem adta föl szakmáját, vagy az olimpikont, aki egyetemi tanulmányok mellett is teljesíti a heti edzéstervet.