Október 6-án az Országgyűlés bizalmat szavaz a kormányfőnek; Barroso, az Európai Bizottság néppárti elnöke még aznap gratulál neki. Orbán délután abszurd kijelentéseket tesz a Kossuth téren Gyurcsány bukásáról, és gyenge beszédet mond.

 

Komolytalanok a külsőségek (vekkerórák), fantáziátlan és erőtlen az újabb petíciós mozgalom, az „Igen, Magyarország!” meghirdetése. Noha ettől kezdve minden este nagygyűlést tartanak a téren, a tömeg napról napra apad, a projekt kifulladni látszik…

Október közepe táján úgy tűnik, a miniszterelnök kihúzza fejét a gondosan elkészített hurokból – ám Orbán nem hagyja ennyiben a dolgot. Nem akarja elengedni a sebzett vadat, megérezte a vére szagát, makacsul üldözi tovább. A fideszes vezérkarban napról napra azt latolgatják, meddig bírja még Gyurcsány. Mikor omlik össze a roppant nyomás alatt, mikor fogy el az ereje és a támogatottsága? Ám mindegyik kitart, sőt növekedni látszik. Így közeledünk október 23-ához, az 56-os forradalom ötvenedik évfordulójához.
És Orbán elhatározza, hogy ez alkalommal dűlőre viszi a dolgot.

A Fidesz 20-án váratlanul bejelenti, hogy felhagy a Kossuth téri gyűlésezéssel, és ünnepi nagygyűlést hirdet október 23-ára. A Belváros szívébe: az Astoriához. A magyar főváros ezen a napon több mint ötven külföldi delegációt – állam- és kormányfőket – lát vendégül, amelyek a jubileumra érkeztek. Részt vesznek a Kossuth téri hivatalos ünnepségen, szálláshelyeik a Belváros luxusszállodáiban vannak (Kempinski, Intercontinental, Marriott), az Astoria közvetlen közelében.

A Fidesz sosem tartott itt korábban semmiféle demonstrációt. A Kossuth tér mellett a budai vár volt gyűléseik hagyományos színtere, az ’56-os megemlékezéseké pedig a Széna tér. Az Astoria – a Belváros közlekedési csomópontja – egy nagy útkereszteződés, nem szélesedik ki térré: valójában alkalmatlan nagy létszámú gyűlés megtartására. A forradalom semmilyen eseménye sem kötődik ide. Ám logisztikailag épp félúton van a két legfontosabb helyszín, a Corvin köz és a Kossuth tér között. Gyakorlatilag ki sem lehet kerülni. És Orbánék épp ezt választják ki maguknak, s ehhez mindenáron ragaszkodnak is…

Azt láttuk: a „fölkelők” számítottak a Fidesz Belvárosba vitt tömegeire. Az pedig nem is kérdés, hogyan viszonyultak ehhez Orbánék, mert a válasz adott: úgy viszonyultak hozzá, hogy a Belvárosba vitték a maguk tömegeit. Előre megfontolt szándékkal, tálcán kínálva föl őket. Ne tudták volna, hogy ez miféle kockázattal jár? Pontosan tudták.

Lapid Lajos dandártábornok, a BRFK volt közbiztonsági igazgatója: „Amikor ezt a rendezvényt bejelentették, egyeztető tárgyalást folytattunk le… és jeleztük, hogy a delegációk útvonala, valamint az egyéb demonstrációk miatt ennek a rendezvénynek nagyon nagy a kockázata. A BRFK javasolta, hogy a korábbi megszokott helyeken… a Margit körúton… a Széna térig lezárt területen tartsák meg a rendezvényt. Mi tehát előzetesen utaltunk arra, hogy ez egy nagyon kockázatos dolog.”

Majoros Zoltán ezredes: „Rendőri szakemberként azt kell mondanom, hogy… rendkívül veszélyes volt, hogy az Astoriához rendezték ezt a nagygyűlést… Lezárták a delegációk útvonalait, és egyszerűen, ha bármi kialakul a Belvárosban, nincs olyan rendőri tevékenység egy ilyen tömegoszlatás keretében, ami ne idézze elő azt a helyzetet, hogy az erőszakos, garázda, rendet bontó tüntetők azon a területen jelenjenek meg.”

Orbánék épp ezzel kalkuláltak. Olyan csapdát állítottak föl az Astoriánál, amelybe a rendőrségnek (noha mindent megpróbált, hogy elkerülje) szükségképpen bele kellett mennie. És a rendőröket (s a mögéjük fantomizált politikai döntéshozókat) azóta abszurd módon vegzálja nemcsak a Fidesz és a jobboldal, de a balos jogvédők, a liberális értelmiség, továbbá az egész média, hogy miért ment bele a neki fölállított, elkerülhetetlen csapdába.
Csak a csapdaállítókat nem vegzálja senki!

A demonstráció bejelentése után a biztosítást végző rendőri vezetők helyszínbejárást hajtottak végre a Fidesz (Nyitrai Zsolt vezette) szervezőivel. Ekkor a rendezvény mobil elemeiről sikerült lebeszélni őket. Az eredeti tervben ugyanis az szerepelt, hogy a Baross téri gyülekezőhelyről vonul föl az Astoriához a százezres tömeg, ahonnan a gyűlés után átmennek a Terror Háza elé. Ez akkora rendőri biztosítást igényelt volna, amit képtelenség volt felvállalni. Ezekről nagy nehezen lemondtak – ám az Astoriához makacsul ragaszkodtak…

17.45-kor véget ért a Fidesz-nagygyűlés. Az oszlató sorfal már csaknem két órája állt a Deák térnél, több mint fél kilométerre az Astoriától. Orbán páncélozott gépkocsival elhagyta a helyszínt, a rendezők pedig felhívták a tömeg figyelmét, hogy milyen irányokban távozhatnak el az Astoriától. Közvetlenül ez után indult a tömegoszlatás…

Csakhogy nem egészen így történtek a dolgok.

Mert először is: a rendezők azt nem mondták be, hogy merre ne menjenek az emberek, és azt sem, hogy miért ne! „A hozzáférhető videón át van vágva az időszakasz, amikor ilyen figyelmeztetés elhangozhatott volna. A műsorvezető, Philip azt mondja: a Kálvin tér felé még lehet menni, de olyan nem hallható, hogy a Deák tér felé nem lehet” – írja Tokfalvi Elek. (Álnéven író blogger publicista. A Szerk.)

Másodszor: amit bemondanak, azt sem mindjárt az Orbán-beszéd után, a gyűlés végén mondják be! Több mint negyedórát várnak vele! „A rendezvény végén ezt még senki nem mondta be. Eltelt körülbelül negyed óra, és utána valóban ezt közölték, de csak jóval később. Tehát addigra a tömegnek már jelentős része… a Deák tér irányába távozott. A rendezvény végén… egy levezető zene volt; a Fidesz elnökének a beszédét követően… a tömeg nagy része eltávozott, volt egy háttérzene, majd ezt megszakítva, 15 vagy 20 perccel később mondták azt be, hogy milyen irányba… ajánlja a rendőrség az eltávozást.” Ezt nem más mondja 2010-ben, mint Gulyás Gergely, a parlamenti vizsgálóbizottság fideszes elnöke. Méghozzá számonkérőleg! Így kéri számon az Astoriát biztosító Nagy-Juhák ezredestől, hogy túl korán indult meg a rendőri oszlatás…
Nem tudom: érthető-e?

Noha a színpadról kitűnően látszott, hogy az emberek tömegesen indulnak a Deák tér felé, noha a rendezőknek a rendőröktől kapott folyamatos tájékoztatás révén pontos tudásuk van arról, hogy az az irány veszedelmes – mégsem szólnak egy szót se. Zenét adnak. Várnak. Várnak tizenöt-húsz percet, és csak azután mondanak valamit, ám továbbra is elhallgatják a legfontosabb információt. És mindezek okán nem őket, a fideszeseket vegzálják, hanem (immár hat éve) a rendőröket! Holott senki másnak, mint nekik kellene föltenni a kérdést: mi volt a céljuk mindezzel?! A kérdés persze költői. Ha tudjuk, mi történt az előző napokban, hetekben, hónapokban, akkor tudjuk rá a feleletet. Orbánék nem azért vitték az Astoriához a tömeget, hogy az előre kalkulált és szépen kialakult helyzetből kivigyék őket. Amikor a vezér beül a páncélautóba, jól tudja, mi következik. Akarja is. Hisz az következik, amit eltervezett.

Ám a valóságban árnyaltabb a dolog. Úgy tűnik, hogy a fideszes közönség egy része nem tudatlan és ártatlan áldozatként indul el a 17.48-kor szintén elinduló rendőri oszlató sorfal felé. Az „erőszakos tiltakozók” és a „békés ünneplők” nem különültek el egymástól teljesen. Egyrészt fideszesek is mozogtak a Bajcsy-Zsilinszky úton, másrészt a randalírozók egy része is eljutott az Astoriához. Orbán beszéde után zömmel nem tudatlan áldozati bárányok, hanem tudatos és „harapós birkák” indulnak meg a rendőrök felé. (Csak Gárdonyit idéztem: Dobó szól így az egri vár elszánt védőiről.) Az a fideszes beállítás, hogy egyfelől voltak a „randalírozók”, másfelől az „ünneplő idős nagymamák, a babakocsit toló fiatal anyukák”, giccses és hamis.

Tokfalvi szerint: „A körút enyhe kanyarjából, a Dohány utca betorkollásától tökéletesen lehet látni-hallani, ha a Madách térnél csata zajlik… Nem toltak a rendőrök senkit senkire, hanem a naiv vagy kalandvágyó békések önként felzárkóztak az agresszívakhoz… Még azoknak is lett volna idejük megfordulni és elmenni, akik a békés rendezvény végén eltökélték, hogy szembemennek vízágyúval, könnygázzal, gumilövedékkel…”

Az oszlató sorfal a vízágyúkkal 105 perc (egy és háromnegyed óra) alatt teszi meg az Astoria kereszteződéséig hátralévő 532 méteres távolságot. Közben 18.02-kor megáll a Károly körút–Gerlóczy utca kereszteződésénél: még innen is bő 300 méter az Astoria. 18.30-ra érnek a Dob utcához, végül 19.35-kor az Astoriához.

Aki békésen el akart menni a gyűlés után, annak erre bőven volt ideje.

Aki nem ment el, az nem is akart.

Hiába késleltetik, illetve hallgatják el a fideszesek a birtokukban lévő információkat; hiába indul meg az oszlatás három perccel a gyűlés vége után: a rendőrök nem támadtak rá a fideszes nagygyűlés „békés ünneplőire”. Ez hazugság. A 2006-os őszről szóló hazug fideszes narratíva szerves része. Hisz még a rendőri tevékenységet szigorú kritikával illető Papp-jelentés is leszögezi: „A tömegoszlató kötelék előremozgásának üteme lehetővé tette, hogy az Astoriánál lévő tömeg a rendezvény helyszínét több irányba is biztonságosan elhagyhassa.”
Tokfalvi szerint: „Minden józan ésszel és logikával ellenkezik, hogy Gyurcsány a kegyetlenkedésekkel politikai haszonra akart volna szert tenni. 2006. október 23-ból mindenki profitált politikailag, kivéve őt… A Fidesznek évekre holtbiztos találatarányú agitprop muníciót adott… és gyakorlatilag ebből a tiltakozásból született a mostani parlament ellenzéki pártjai közül kettő, a Jobbik 2.0, valamint az LMP.”

Debreczeni József